Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-28 / 39. szám

• szokásos eskiit letévén, helyöket a zöld asztalnál elfoglalják. Továbbá az iskolai választmány elnöke s azon két tanitó , kiket a gömörmegyei tanitó-egylet — az egyházmegye tavaszi közgyűlésének azon valóban liberális és korunkhoz illő intézkedésénél fogva, miszerint a tanitói kar két egyén által képviselve legyen — saját kebeléből ez alkalomra választott, — a számukra már mult gyűlésen elkészített esküt letevén s az egyházmegyének a tanitói kar iránt tanúsított méltánylását megköszönvén s az egylet ezért való háláját lelkes szavakkal tolmácsolván, a ta nácsbirák sorába lépnek. Nem akarom az egyházmegye eljárásának helyességét bizonyítgatni, mert azt minden józan gondolkodású ember csak helyesnek és méltáuyosnak találhatja, csak arra hívom fel a szíves olvasó figyelmét, hogy ideje volna azt valahára már mindenütt érvényesíteni. Ref. egyházunk a tanügygyei is foglalkozik, sőt mondhatni, hogy azt legfontosabb teendői egyikének tekinti, minő eljárás volt hát az az egyházmegyék részéről, hogy a tanítókat, kik a tanügyben kétségkivül legjártasabbak s ennélfogva abban legcompetensebb bírák, az a feletti tanácskozásokból kirekesztették ? A ki azért vonakodik a tanitói karnak az egyházmegyei gyűlésen való képviseltetésétől, mert a tanítónak erre való képességét kétségbe vonja, annak felemlítjük, hogy a gömörmegyei tanitó-egylet által ez egyházmegyei gyűlésre választott Győry János hamvai és S z ü g y i László zádorfalvi tanitók oly talpra esett beszéddel foglalták el tanácsbirói széköket, s a gyűlés folyama alatt tehetségöknek s a tanügy terén való jártasságuknak oly fényes bizonyítványát adták, hogy az egyházmegye múltkori intézkedésének helyes éa hasznos voltáról újból meggyőződve, ez eszme fölkarolását többi egyházmegyénknek a legforróbb óhajtással s a legjobb reménynyel ajánlja. A gyűlésen igen sok tárgy forgott szőnyegen, mit az is bizonyít, hogy a tanácskozás, habár kellő rendben s erélylyel folyt le, csak a második napon ért véget. E sok tárgy közül azonban én csak azokat említem meg, melyek e lap szíves olvasóit, a mennyiben azok közérdekkel bírnak, közelebbről érdeklik. Lőrinczy Endre tanácsbirói jegyzői tisztéről lemondván, maga helyett Szentpétery Bélát ajánlja, kit a gyűlés éljenzéssel el is fogad s az esküt letéteti vele. Ezzel kapcsolatban szóba jött, hogy az aljegyzők a gyűlésnek szavazattal biró tagjai-e, vagy mint főjegyzői segédek csupán a jegyzőkönyv vezetésére vannak utalva? Pro et contra hosszas vita folyt a jogi kérdés fölött, melyet a változó usus igen bonyolulttá tett, s végre is az lett az eredmény, hogy a szavazatok száma egyenlő lévén, a kérdés függőben maradt. Olvastatott továbbá a superintendentialis közgyűlés jegyzőkönyvének azon pontja, melyben az egyházmegyéknek meghagyatik, hogy a Molcár Aladár miniszteri tanácsos ur által javaslatba hozott tanitó-nyugdij özvegy- s árvagyámintézet felől az egyházak s tanitók véleményét kitudva, erről a legközelebbi kerületi közgyűlésen jelentést tegyenek. A gömöri egyházmegye a tervezetet elvben elfogadja, s annak létesítéséhez járulni is kész; de minthogy az egyházak véleményét e tárgyban még nem tudja, az ügy financiális oldalát illetőleg, teljes határozottsággal még most nem nyilatkozhatik. Erre Győry János a tanitók részéről kijelenti, hogy ők számszerint 284-en, kik a nemrég tartott rimaszombati gyűlésen jelen voltak, az említett tervezet létesítését egy szívvel és lélekkel óhajtják, s azt minden tőlök telhető módon előmozdítani is igyekeznek; sőt azon 5—10 frtot is, melyet a tervezet szerint fizetniök kellene, csekély jövedelmök dacára is a legörömestebb fizetik, csakhogy rólok öregségükben, özvegyeikről s árváikról haláluk után gondoskodva legyen. Egyszersmind kéri a t. lelkész urakat, szíveskedjenek a népet ez ügyben felvilágosítani s capacitálni, hogy az egyházak a reá eső évijárulékfizetését magukra vállalván, a célbavett országos tanitói nyugdíjpénztár felállítása az országgyűlésnek ez által is könnyebbé legyen. Vajha a lelkész, tanitó s képviselő urak meghallgatnák ez érdemes tanitó szavát s szeretett hazánk népnevelési ügyének, melytől jövője függ, tanítóink helyzetének jobbá tétele által, az eddigieknél nagyobb lendületet adnának ! —cs—r. RÉGISÉGEK. Kanizsai Pálfi János levele Alvinei Péterhez ; Pápa, fehr. 16. 1621 Istentől, a mi atyánktól, és urunk Jézus Krisztustól kegyelem és béke Neked, tisztelendő tudós Alvinei uram, üdvözítőnk jeles szolgája ! Tekintélyednek, melyiyel (mi istentől keveseknek van adva) fönségesünknél *) tündökölsz, messze földre kisugárzó fénye oka, hogy azok is, a kik soha nem láttak, alázatosan csudálnak és tisztelnek s ügyeiket a fönségesnél ragyogó tekintélyed utján előmozdítani vételkedve óhajtják. Bizonyítják ezt hallgatóim, Pápa városának polgárai, a kik súlyos ügyekben, melynek csakis ő fölsége különös kegyelméből lehet szerencsés vége, folyamodványt intéznek ö fölségéhez s hallván tekintélyed- és nevednek hírét, tisztelendőségedet általam s e levelem által, melyet tisztelendőségednek követeink adandnak át, alázatosan kérik, hogy tisztelendőséged fo lyamodváuyukat, mellékleteivel együtt, ő fölsége elé vinni s a követektől megértendő ügyöket ő fölsége előtt kegyesen előmozdítani méltóztassék, hogy a követek ő fölsége kegyelmes válaszával térhessenek vissza. Mit ha tisztelendőséged, miként reményijük, megteend, szeretetének s jóságának ledöntbetlen emlékoszlopot emelend polgáraink között s örök hálára kötelezi le őket maga iránt. Mit tisztelendőséged hogy megtenni méltóztassék (t. i. hogy *) Bethlen Gábornál.