Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-14 / 37. szám

egyházadat minden türelmelleuség, rágalom, és zsarnok­ságtól. Az egyenjogúságra kell súlyt fektetnem mostani helyzetünkkel szemben. Nem mintha ez volna ideálom vagy épen idolom, nem mintha az „igen" és „nem" egyenlő értékűek volnának előttem, de> az: egyen­jogúság egy „szükség-állapotnak" szüleménye, mely azon­ban nemcsak maga a szükség, hanem a ker. alázatosság által köttetik szivünkre és ama szeretet által, mely „nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül" sőt „mindeneket eltűr, mindeneket hiszen, mindeneket remél, mindeneket; eltűr.* A ki ezen szeretetben megmarad, ezen várból nem engedi magát kiszorittatni, hanem elfoglalt helyén szilár­dan megáll, az Ízlelni fogja a békességszeretők boldog érzetét. Azonban cselekedjék kiki belátása szerint, én részemről meg vallom, hogy nem tudnám miként intézni a dolgot, csak egyiket is hivataltársaim közül nem sze­retni. A békesség ura áldjon meg mindnyájunkat a békes­ség szolid lelkével ! Közli: Ermel Gyula. Egyházi reform Bernben, Bern kantonban már rég mutatkoztak oly mozgalom jelei, melyek rövid időn nagyobb hullámokat vethetnek. A berni egyházi ügyek organhatiójáról van szó. E mel­lett az ujitások hosszú sora jövend szób3, melyek nagy és elvi jelentőséggel birnak. Elvi jelentőséggel nemcsak a kanton, hanem az összes Schweicra nézve, miután nem nézheti közönyösen azt, minő egyházi szervezetet ád ma­gának egy kanton, mely Schweic népességének ötödét teszi. Erre nézve igy ir a sajtó. Számos tény hangosan szól a mellett, hogy egyházi törvényeink reformja égető szükséggé lőn. Ezen reformnál első feladat: e g y állami törvény alkalmazásba hozatala a különféle confessiokkal szemben, a mi mindeddig hiány­zott, miután jelenleg is még a reformált és kath. egy­ház különböző egyházi törvények alatt állanak. Az egyen­lősítés, modern jogi és kultur-állami szempontból szük­ségkép! követelménye ezen elvnek : „Mindenek egyenlősége a törvény előtt", valamint szükségképi postulatum az állam önfentartása és védelmének egyházi usurpatiók ellen. Ezen álláspontot foglalja el a berni egyháztanács által, a berni egyházi ügyek újra alkotására kidolgozott törvényjavaslat, melynek megvitatására egy lelkészekből és laikusokból álló vegyes bizottság hivatott egybe, mely­nek egy — a reformált — osztálya Bernben ülésezett. A törvényjavaslat alapgondolatai a következőkben foglalhatók össze. Az államnak az egyházhozi viszonyát illetőleg a nevezett törvényjavaslat, az eddigi államegyház és a kettő teljes elválasztása közt, közvetitő állást foglal el oly for­mán,, hogy az állam felekezetnélkülinek vallja magát: azaz egyrészt a kultusba nem avatkozik, másrészt az elismert felekezeteket anyagilag és erkölcsileg támogatja. Annak, hogy a7 állam felekezetnélkülinek nyilvá­nitja magát, következő consequentiái vannak. Az egyház­felekezetnek — „egyháznak" — megadatik a jog, bel­ügyeit kultus és tanban tetszése szerint intézni el. Ter­mészetesen szükséges, hogy itt a „belső" határa pontosan kijelöltessék, s hogy az állam a felett gondoskodjék, mi­szerint e határ át ne lépessék, erre nézve legyen a „jus placetum" vagy az állami tetszvényjog. A gyülekezetekre ruházott autonómiának következő consequentiái vannak. Először van nekik lelkészválasztási joguk, valamint a periodikus újra választást is szabadon gyakorolhatják p. 0. minden hat évben. Továbbá a gyü­lekezetek választják a kantoni zsinatra a küldötteket, és végre az egyházközségi gyűléseknek beleszólási joguk (vető) van, a felsőbb egyházi hatóságiknak hit vagy tant illető kibocsát ványaik vagy rendeleteikre nézve. Egy másik consequentiája annak, hogy az állam felekezetnélkülinek nyilvánítja magát: a püspöki kötele­zettségek alóli feloldás. Bern kanton kath. hivei a b a­seli püspök*) főpásztorsága alatt állanak. Az 1815-iki egyezményi okmány, valamint az 1828-iki püs­pöki szerződés következtében a berni kormány bizonyos kötelezettségeket vállalt el a baseli püspökség irányában. Ezen kötelezettségek, valamint a püspöki egyezmény alól az állam azonnal fel van meafcve, mihelyt felekezetnél­külinek nyilvánítja magát. Első tekintetre azt lehetne hinni—és egy bizenyos párt szeat buzgalommal terjeszti is ezen véleményt — az állam a püspöki szerződés meg­szüntetése által erőszakos lépést tesz, de ez nem áll, miután ezen megszüntetés csak természetes következménye a felekezetnélküliségnek. A lelkészek dijaztassanak, mint ezelőtt ugy ezután is, valamint a püspök is maradjon meg főpásztori hivatalában. Az, hogy az állam megszün­teti a püspöki szerződést magára nézve, nem csonkítja a kath. egyház jogait; megmaradhatnak tovább is előbbi egyházfőnökük, püspökük alatt, csakhogy az államnak akkor nem csak joga, hanem kötelessége az egyházfő in­tézkedéseit ellenőrizni : azaz felügyelni. De mily módon gyakorolhatja az áilam ezen fel­ügyeletet ? Az által, hogy az állam fentartja magának a piacet vagy non piacet jogát a főpásztor minden kö­rözvényei, kibocsátványai, intézkedései ellenében. Ez lényegében a viszony állam és egyház között, mint az a berni egyháztanács törvényjavaslatában fog­lalva \an. _ ^ Az államnak az egyház iránti anyagi segélyét ille­tőleg két pont tűnik fel: a lelkészek fizetése és a lelké­. *) Csak névleg baseli püspök, lakása Solothurnban van. Va­lószínű, nem jól érezte magát a református Rómában. Van ugyan itt a katholikus atyafiaknak szép templomuk, harangjaik is, de harangozni nem szabad, „a mi egy kis természetes türelmetlenség részünkről* mondá egyszer Dr. Hagenbacb. De remélhető, hogy a tilalom meg lenen izüntetve.

Next

/
Thumbnails
Contents