Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-24 / 34. szám

bizonyos meghatározott napon, mint egykor Luther E o k e 1, nagy vegyes közönség előtt, nyilvánosan jöttek össze a colloquiumra. A mint előre gyanítani lehetett, kevés higgadt szóváltás után, először összevesztek a boldegitó mennyei igazságok felett; utóbb azonban ökölre is került a szent dolog. Agyon is gyömöszötte volna a markos me thod i s t a a hencegő fanatikus congregationalistát, hogy ha a jelenlevő közönség — nagy derültség közt — szét nem választja vala az ily érvekkel — a posteriori — egymást capacitáló szent férfiakat. Hja! egy fanaticus rajongót nehezen lehet más érvekkel, mint a posteriori, capacitálni. Luther és Eck közt sem ment nagyon simán a vallásos disputatio, a midőn az ezt Dreck-nek —, emez pedig viszont azt Lúdernek elnevezte; de annyira s oly behatólag még sem bocsátkoztak az isteni tudomány magyarázatába, mint a két dallasi pap. A templomok belül igen csinosan és célszerűen vannak berendezve; az ülőhelyek lejtősen vannak fölállítva, a mellett nagyobbrészt felpárnázva. Télen általánosan füttetnek, részint mert van mivel, részint mert a yankee kényelmesen szeret élni mindenhol, még a templomban is-Maga a templom nagy terme, többnyire az első emeleten van épitve, melyhez széles lópcsőzet vezet fel a homlokzat felől, alatta lévén földszint a lakok, iskolatermek, kemencék sat. Sokat lehetne itt még e cim alatt felhoznom; de tekintve azt, hogy még sok érdekes tárgyról kell szólanom; ezzel befejezem az intézetekről szóló cikkemet. RÉGISÉGEK. Pathai István levele Kanizsai Pálfl Jánoshoz. Veszprém, jan. 17. 1621. Kedves fiam! Kegyelmet, békét, lelki-testi üdvöt, továbbá legboldogabb és legszerencsésebb állapotot ezen végzetes esztendőnek folyásában, lelkemből kívánok neked, minden tieiddel együtt. Leveledet kedves fiam tegnap kaptam, melyet ugyan elolvastam, de lelkednek abban elrejtett értelmét, csipős irályod mélysége miatt tompa elmémmel nem birtam felfogni, Istenre, ki a szivek titkait vizsgálja, bizom annak kikutatását és megítélését. Én, fiam, erőtlenségem fölött repülni sem nem akarok sem ha nagyon akarnék is, nem repülhetek ; én a magam mértékével mérem magamat. Dicsértessék Isten, sorsommal elégedetten élek, azonközben többet látok, mint beszélek. Lassú egyházlátogató vagyok fiam, nem tagadom, de nem ok nélkül. Mert az idő kényelmetlenségét számba veszem, gyöngélkedem, az alkalmatlankodásokat kerülöm, az ügyeknek érdemét mérlegelem. Későn érkezem, mert van, akinek semmi sem történik gyorsan, nekem pedig mindég elég gyorsan, ha elég jól. Isten segélyével mégis eljövök. Most tehát a te parancsodra és azon szükségből, hogy az ekklésiák által fölötte igen sürgetett jelenlétem, f. jan. hó 27. napjára hozzátok Isten kedvezésével és segélyével átfutni, elhatároztam magamat. Az alispán ur Sámuel fiam által rám parancsolt, hogy birtok alapján veled együtt egy lovast tartsak ki. Te dolgod, az alispán úrhoz elmenned, vele szólnod , az időt és módot megbeszélned, hogy mikor hozzád megyek, akkor közös törekvéssel és költséggel a parancsolt katonát kiállítsuk. Beteg voltodért tiszta szeretettel teljes lelkemből szánlak, fellábadozásodnak pedig őszinte szivből örvendek. A hazai földnek kipusztítását ós a mi nyomorult nemzetünknek szerencsétlenségét minden kegyesekkel fájlalom, siratom, gyászolom, könnyező sóhajtásokkal, boldogabbakat remélvén. A tieiddel együtt élj kedves fiam boldogul, kellemetesen és sokáig, adja Isten, az igaz hittel hozzá folyamodóknak védője, hogy téged egészségesen üdvözölhesselek, Megjegyzendőnek vélem, hogy ha a nagy hó vagy más uti kényelmetlenség az én szándékomnak útjába áll, kérlek ne engem vádolj. Mert lehetetlenre senkisem kényszeríthető, a mint bizonyosan tudod. Veszprém, jan. 17. 1621, testvéred az úrban és barátod. Pathai István. (Másolatból. Acta religionaria protestantium in Hung. Tom. III. a nemz. muzeumban). Latinból fordítva közli: G a r á d y. BELFÖLD. Az „egyházi szőrszálhasogatások"-hoz. Az egyházi szőrszálhasogatásokra e lap 31-ik számában adott feleletet átalában helyesnek, de egy pontjában mégis nem találom olyannak , mely az én véleményemmel is egészen megegyeznék. Ezen szempontból, mely, meglehet, hogy téves, deja melyet én jónak hiszek, legyen szabad a szőrszálhasogatásokra adott felelet 2-ik pontjához, a melylyel én nem értek teljesen egyet, hozzá szólanom. Ha a helybeli férfi vidékről nősül, véleményem szerint, csak az eskető lelkész jegyezze anyakönyvbe a házasságot. Én ugyanis e pontnál ugy okoskodom, hogy az esketési anyakönyvbe nem kell keresztelést vagy temetést bevezetni, hanem csak esketést, mert ez esketési anyakönyv. A pesti evang. magyar egyház esketési anyakönyvébe nem kell sem a pesti evang. német, sem a pesti valamelyik városrészi róm. kath., sem valamelyik vidéki egyház kebelében végzett esketést bevezetni, hanem csak olyat, a mely a pesti evang. magyar egyház kebelében végeztetett, mert ez a pesti evang. magyar egyház esketési anyakönyve. Az anyakönyvnek, és igy az esketési anyakönyvnek is, véleményem szerint, az a legszorosabb értelemben vett rendeltetése, hogy abba, az illető egyház kebelében, s annak lelkészsége vagy ennek jogos meghatalmazottja által és valóban végezett functiók, vezettessenek be. S a mint a