Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-24 / 34. szám

végezettet bevezetni minden papnak kötelessége, nem végezettet bevezetni se nem kötelessége , se nem' tanácsos, sőt bizonyos esetben még tilossá is lehetne. Nem tanácsos azért, mert ez által az anyakönyvet elvonjuk eredeti rendeltetésétől, mennyiben ez anyakönyvnek eredetileg, de meg különben is rendeltetése, hogy keresztelési, esketési, temetési vagy confirmálási és áttérési, de mindegyik esetben külön anyakönyv és ne más, tehát ne is nyilvántartási könyv legyen. A kit tehát itt a nyilvántartási szempont vezérelne , a mi nagyon szükséges és minden papnak igen ajánlható , az, miként az általam ismeretlenül is igen tisztolt Peterdi lelkész ur nagyon helyesen cselekszik, tartson magának gyülekezetéről nyilvántartási könyvet, de az anyakönyveket hagyja anyakönyveknek maradni. De azért sem tanácsos, mert különösen a statistikai adatok pontos kiállításánál ez sok zavart okozhat és ha az adatok korrektségét nem is fogja bizonyos tekintetben megakadályozni, de a fölösleges munkát szaporítja bizonynyal.Különösen szaporítaná pedig ezen elvnek mindenféle anyakönyvön való keresztülvitele. Mert ha az én hívem más egyházban és annak a papja közbejöttével esküszik, s esketését mégis bevezetem az én esketési anyakönyvembe: ebből az is következnék, hogy ha az én hívem, akár csak pár hétre vagy hóra szolgálatba vidékre költözvén, ott törvénytelenül szül, vagy magától, ezen időközben egyházamba visszatért asszonyhivemtől, vagy pedig attól az illető vidéki lelkésztől kívánjam, hogy a keresztelési adatokat, az éti keresztelési anyakönyvembe való bevezetés végett, mindannyiszor küldje meg nekem, a mely kivánatot, bárhonnan jönne is az vidékről, mi igen szépen megköszönnénk pestiek. De nemcsak, hogy nem tanácsos, hanem bizonyos esetben még tilossá is lehetne. Nevezetesen akkor, ha a más egyházban és annak papja által végezett, s bár az saját hívemről szóló functiónak az én anyakönyvembe is bevezetésénél nem állapodnám meg, de tovább mennék, lassanként odáig, hogy az ezen functióról szóló anyakönyvi kivonatot is egyremásra állítanám ki. És ezt annyival inkább tehetném, mert a mi pl. engem ekkoráig kötelez, bányakerületi utasításunk 7. rész 9. szakasz 6. pontjában, az anyakönyvi kivonatokat illetőleg, csak annyi áll, hogy azokat a pap „szóról szóra, minden változtatás vagy hozzáadás vagy más nyelvre fordítás nélkül, irja ki s neve aláírásával és a gyülekezet pecsétével megerősítve adja ki." Igaz, hogy ezen pont alkotói nem gondoltak olyan esetekre, a minők a szóban forgók, de ha mégis bevezetem anyakönyvembe a máshol és más által végzett functiót, ezen pont alapján ki is vonhatom azt. Ez által azonban valószínűleg azt a törvényellenes lépést tenném meg, hogy az e tekintetben, már csak hiványánál fogva is, egyedül illetékes paptársam jogkörébe vágnék ós annak a jövedelmét csökkenteném. Igaz, hogy ez nem önkénytelenül következik abból, ha hívünk vidéken történt esküvését a mi anyakönyvünkbe is bevezetjük, de ennek a bevezetéie tagadhatatlanul alkalom amaz utóbbi lépéshez. Vagy talán az igy kiállított anyakönyvi kivonatot a hatóságok nem fogadnák el hitelesnek! Hogy el nem fogadnák, az ugy hiszem, nincs megírva még eddig sehol-S nem hiteles-e a hatóságok előtt mindaz az okmány, melyet az egyházi hivatal, hivatalos pecséte alatt, állit ki ? S nem inkább az-e egy anyakönyvi kivonat, melynek a különben kellő forma teljesen meg vaa adva s csak is egyik igénytelenebb rovatában, sőt ottan is csak mintegy megjegyzésként állhat, hogy nem itt, de amott, nem én általam, de egy más pap által végeztetett a functió?! Nem szabad továbbá felednünk, hogy az anyakönyvekhez mai nap nemcsak az egyháznak, hanem az államnak is van joga, a mit az is bizonyít, hogy statistikai adatokkal kell szolgálnunk , a nélkül, hogy ez papi functió volna, avagy, hogy azért csak a legcsekélyebb díjban is részesülnénk és hogy az anyakönyvek hiteles másolatait, mindezen statistikai adatok kiszolgáltatásán kivül, évről évre rendesen bo kell terjesztenünk a világi hatósághoz. S ha ezt megengedjük , a mit pedig az idő mai áramlatában távolról kétségbe vonnunk sem volna ildomos, meg kell engednünk azt is, miszerint az államnak joga vau tőlünk nemcsak azt kívánni, hogy az anyakönyveket bizonyos rovatok szerint vezessük, hanem, hogy azok kezeink között mindaddig anyakönyvek maradjanak és általunk ne alakíttassanak át nyilvántartási könyvekké, a mig az állam máskép nem intézkedik. Annyival inkább pedig, mert, hogy külön nyilvántartási könyvet is vigyünk, a mint viszünk pl. az állam által tudtommal nem követelt confirmálási, hirdetési, s egyéb anyakönyveket, azt nem tilthatja meg semmi külhatalom. Az anyakönyveket tehát hagyjuk meg kizárólagosan anyakönyveknek, hanem kivülöttük vigyünk nyilvántartási, hirdetési, s annyi mindenféle jegyzőkönyveket, a mennyire épen a hivek lelki gondozása, s egyéb tekintetekből szükségünk lehet. Teljesen igy teszi ezt, a mint én leírtam, igen tisztolt Peterdi lelkész ur is, csakhogy ő azt hiszi, hogy ez által a kivánt cél nincsen elérve, a miben igazsága is lehet, ugy de ez, a statistikai adatok korrektsége, amúgy se lesz akkor elérve és épen azért Fördős esperes ur szavaival azt tanácsolja, hogy a különböző helyeken lakó felek esketését mindakét helyen anyakönyvezzük. Tanácsát nem, de példáját követem. Török József, segéd lelkész. Pestmegyei ev, esp. papi értekezlet Csornádon. Legközelebb tartatott meg Csornádon az első papi értekezlet a fentebbi cím alatt. A testvérek ugyanis Dobronyovszky Károly elnök lelkes felhívására egyértelmüleg csatlakoztak oly társulathoz, mely a mellett, hogy működését kiterjeszti a papi hivatalt és az egyházi életet érdeklő gyakorlati kérdésekre, egyszersmind létesítheti azon collegialitást is, mely a fiatalabb papi nemzedék előtt — ugy látszik — szükségletnek sem tűnik fel. Az országszerte uralkodó társulási szellem a papságra 68