Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-24 / 34. szám

Egy nem titkolja, hogy szívesen fogadja az egyletet, mint rég óhajtott kedves vendéget. És mi mit fogunk tenni? azt nem mondhatom meg előre, mert nem tudom; hanem azt megmondhatom és megmondom, mi az, a mit ón egyházkerületünk által tetetni óhajtanék. Engem móg az örvendetes tudomásul vétel sem elógitene ki, még annál is többet szeretnék. Azt szeretném, hogy ezen nagy horderejűvé válható mozgalomnak, a mi egyh.-kerületünk se néma, se piszszegő, se tapsoló nézője ne lenne, hanem lenne valódi munkás tényezője ; s ezt kótfóleképen tehetné; vagy ugy, hogy inquisitió alá vetetné az egyletnek lelkészi ós tanári állásban levő tagjait — felhiván erre a többi egyh.-kerületeket is — s megkezdődnének, nem a tortúrák és gályák, melyek mai napság már vallási ügyben lehetetlenekké váltak, hanem a hivatalbóli egy&zerü elmozdítások. Igy tényező lenne ugyan az ügy előmozdításában, mert minél több hivatalnok buknék el, és bolyongana szót a hazában állás és jövedelem nélkül, bizonyos az, hogy annál nagyobb emelkedést, annál élénkebb lendületet venne az ügy; de részint sokkal eszólyesebbnek tartom az egyh.-kerületet, minthogy olyan eszközt választana valamely ügy elnyomására, mely. annak épen leghathatósb előmozdítója ; részint sokkal protestánsai)!) szelleműnek és miveltebbnek, mintsem lelkiismereti ügyben a koldusbot kényszeréhez nyúlni ne átallaná . . . tehát fenmarad részére ezen hitvány vakdühös negatív szerepen kivül, a positiv tényező szerep; ugy venni az egylet tagjait mint indítványozókat, az egész mozgalmat mint egy jóakaratból származott indítványt, átvenni azt ama néhány száz gyenge kézből, moly eddig felkarolta, milliót meghaladó hatalmasb karjaiba, felhívni erre a többi egyh. kerületet is, s igy vezettetni az ügyet rendes medrébe, s igy tenni azt nem csak névleg, hanem tényleg is országossá. Ez a mostani kicsiny sereg, kimerítheti magát folytonos áldozataival, de szembeötlő eredményt alig mutathat fel. Ellenben lépjen fel csak az egész, egygyé tömörülve, s követelje erélyesen ama gazdagolajos korsóból, melyre az 1848. XX. t. cikk mintegy rámutat, a minket illető részt, az nem lesz tőlünk tovább megtagadható, s mindjárt lesz miből kenegetni a kiszáradt nyikorgó tengelyt; karoljuk fel csak egyesitett erőkkel a népnevelés ügyét, az államot nem irigy ós féltékeny szemekkel, ártani kívánó ellenségnek, hanem bizalmasan, nemes versenytársnak tekintve — s ez által tisztítsuk meg a haladást jelenleg akadályozó tömeget a rátapadt portól és rozsdától. s próbáljuk csak ekkor elindítani a müvet, s meglepetve látandjuk annak gyors ós élénk járását. De itt egy nagy kórdós lesz előbb eldöntendő, t. i. az ütőt igazitsuk-e a mutatóhoz, vagy megfordítva? Szerintem, egyikei sem, hanem igazítsuk mind kettőt az időhöz. De hol van az óra, mely a protestantizmus szellemének honunkbani jelen állását leghívebben mutatja, talán a debreceni? ez ugy látom egy kissé késik; talán a pesti? az meg aligha egy kissé nem siet; a pataki ? az a kettő között állván, aligha a valósághoz legközelebb nem jár ... De minek nekünk egyes bizonytalan órák, van nekünk egy biztos regulatorunk, egy igazán mutató napóránk : a minden nyomás és kényszer nélkül, tisztán ós szabadon összeállított zsinat többségének véleménye . . . igazítsuk ahoz! Csak akkor lesz teljes bizonysággal megállapítható, hogy honunkban, a protestantizmus életére nézve, hogy áll az idő, s hányat ütött az óra. Mig ez meg nem történik, addig minden prot. egyénnek ós hatóságnak egyenlő joga van arra, hogy saját óráját , eszét , járását tartván legidőszerűbbnek, hiendőit és teendőit ahoz irányozza; de arra, hogy a más óráját határozottan rosznak kiáltván ki, azt erőhatalommal a magáéhoz, vagy a rég megromlott s használhatlanná vált közórához igazittassa . . . . senkinek sincs joga. Litkei Péter. ISKOLAÜGY. A magyarországi tanitóegyletek szövetségének közgyűlése. F. év. aug. 17-én mintegy 50 tanitóegylet képviselője jelent meg a megyeház nagy termében, hogy az összes hazai tanitók egyesülésének nagy eszméjét megvalósítsa. K i 1 1 József, budai állam-képezdei tanár s az „Ung. Schulbote" szerkesztője s egyszersmind a szövetség eszméjének megpenditője nyitotta meg egy hosszab beszéddel, a melyben a tanitóegyletek szövetségének eszméjét fejtegette, különösen az országos tanitóegylet elve ellenében. Ezután a küldöttek névsora olvastatott föl, a jelentésben ki volt emelve, hogy a tanitó-egyletek közű 67*