Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-24 / 34. szám

Elindulása első percétől kezdve mintegy 3 századig, minden vészt és akadályt legyőzve, dicső alkotójának szellemében, pontosan és tökélyesen járt e mü, lelkesítve és boldogítva azokat, kik éltöket a szerint intézték. A negyedik századtól kezdve, előbb testi, később szellemi kényurak, előbb testi, később szellemi fegyverekkel, annyira rongálták s akadályozták e mű rendes járását, hogy az nem csak irányzólag nem hatott többé az időtől messze elmaradván, hanem a 15-ik században teljesén elállott, nappal helyett sötét éjt mutatott, s annak az emberiségre való hatása, áldás helyett átokká változott. Több lelkes férfin vállalkozott koronként e mű egyes részeinek kiigazítására, de az nem volt elég; az volt szükséges, hogy az egész teljesen szétszedessék, megtisztittassék, kiigazittassék, és ős szerkezete szerint összeállittatván, s az időhöz igazíttatván, indittassék el. Luther lőn azon világkorszakot alkotó férfiú, ki mindezt bámulatos sikerrel végrehajtá. Minő mozgalom, minő szokatlan életzsibongás támadt egyszerre Europaszerte ! s mindannak ezen reformátió volt egyedüli rugója és irányzója. Mint a hogy a jó óráról mondani szokták, hogy a nap is az után jár, ugy irányult és alkalmazkodott mindenütt az egyéni s testületi élet a reformátió vezérelveihez. Lehetetlen lőn fel nem ismerni, hogy a keresztyén vallás uj stadiumba lépett, egykori világmozgató hatalmát újra visszanyervén. De fájdalom, e nagyszerű erő ós hatás nem sokáig tartott, a régi kontár beavatkozások újra ismétlődtek, a dicső mű megrongáltatott ; s látásom szerint, hazánkban igy áll jelenleg : rozsda és por által meglepetve, kiszáradtan olaj után epedezve, nem állott ugyan még egészen el, hanem jár akadozva, nyikorogva, lassan és késedelmesen, de hogy a baj és zavar még annál nagyobb legyen, nem is ugy mutat, mint üt. Igen, mert confessiónk, symb. könyvünk, melyeknek csak ugy lehet értelinök és szabályozó befolyásuk, ha a jelen vallásos fejlettség állás pontjának hiv mutatói — három egész századdal maradt hátrább annál az életnél, mely legyőzhetlen akadályok miatt már maga is jóformán elkésett. S a dolgok állásában ki csodálkozzék aztán, ha egyik ember az órák mutatójára, másik az ütésére esküdvén, s egymást kölcsönösen tévedéssel vádolván, zavar és viszály kezd köztünk meghonosodni; ki csodálkozzék, ha az élettől messze elmaradt reformátió, egykori becsét, hatását és érdekét napról napra mindinkább veszti s az emberek megszokják azt, mint fölöslegest tekinteni; sőt ki csodálkozzék, ha kezdenek emelkedni hangok, melyek az egész ország szine előtt kiáltják, nem csak a katholicismus, hanem a protestantizmus elveinek és szellemének hirdetőiről is, hogy azok mind csalók ós ámítók, tehát ne hallgasson rájok, ne kövesse tanácsaikat senki, tanuljanak élni és meghalni papok, templomok és vallási társulatok nélkül!? Nem irigylem annak flegmáját, ki mindezeket látva és hallva, mosolyogva birja élvezni zsiros jövedelmét, s nyugodt közönynyel tétlenül marad. Közel kétszáz férfiú gyűlt össze mult év oct. 3-ikán Pestmegye gyűlés teremében, köztük több mint 70 prot. lelkész, némelyike több mint 70 mértfölduyi távolból, több mint 70 évet hordozva görnyedező vállán, s több mint 70 ftot áldozva ez útra csekély jövedelméből, vagy épen hitelezve azt. Micsoda érdek, micsoda cél hozhatta ezeket össze a két testvérhonból ? Én nem gyanitásból mondom, hanem határozott tudomásom van róla, hogy ezeket mind egy érzés, egy akarat vezérelte össze. Mind azt érzették és mondották, hogy a ker. vallás nem csak a katholicizmus álláspontján, hanem a protestantizmus jelen confessionalis álláspontján is, egykori buzditó, irányzó ós boldogító hatását elvesztette ; mind azon elhatározott akaratot nyilvámták, hogy az, bárminő áldozatok árán szereztessék vissza; s mind abban állapodtak meg, mint legcélravezetőbb eljárásban, hogy az, alkotójának valódi szellemével, s a jelenkor tudományosan jogosult igényeivel öszhangzásba hozassák, eltérések csupán abban voltak, hogy a működést egyik inkább elméleti, másik inkább gyakorlati téren, egyik szűkebb, másik szélesebb körben ohajtá megkezdeni. Ezen szellem lebegett a gyűlés felett, s ennek van kifejezés adva az alapszabályokban. S most arról van szó, hogy az egyh.-kerületek e tárgyban nyilatkozzanak. Nyolc még nem nyilatkozott, tehát hallgat. Mit akar jelenteni e hosszas hallgatás ? Bizonyosan nem agyonhallgatást, hanem inkább várakozó komoly megfontolást, vagy épen beleegyezést. Egy, csak egyszerű tudomásul vette azt jegyzőkönyvében, felőle sem jól, sem roszul nem nyilatkozván.