Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-24 / 34. szám

Elindulása első percétől kezdve mintegy 3 szá­zadig, minden vészt és akadályt legyőzve, dicső al­kotójának szellemében, pontosan és tökélyesen járt e mü, lelkesítve és boldogítva azokat, kik éltöket a szerint intézték. A negyedik századtól kezdve, előbb testi, később szellemi kényurak, előbb testi, később szellemi fegyverekkel, annyira rongálták s akadá­lyozták e mű rendes járását, hogy az nem csak irányzólag nem hatott többé az időtől messze elma­radván, hanem a 15-ik században teljesén elál­lott, nappal helyett sötét éjt mutatott, s annak az emberiségre való hatása, áldás helyett átokká vál­tozott. Több lelkes férfin vállalkozott koronként e mű egyes részeinek kiigazítására, de az nem volt elég; az volt szükséges, hogy az egész teljesen szétsze­dessék, megtisztittassék, kiigazittassék, és ős szerke­zete szerint összeállittatván, s az időhöz igazíttat­ván, indittassék el. Luther lőn azon világkorszakot alkotó férfiú, ki mindezt bámulatos sikerrel végrehajtá. Minő moz­galom, minő szokatlan életzsibongás támadt egy­szerre Europaszerte ! s mindannak ezen reformá­tió volt egyedüli rugója és irányzója. Mint a hogy a jó óráról mondani szokták, hogy a nap is az után jár, ugy irányult és alkalmazkodott mindenütt az egyéni s testületi élet a reformátió vezérelveihez. Lehetetlen lőn fel nem ismerni, hogy a keresztyén vallás uj stadiumba lépett, egykori világmozgató ha­talmát újra visszanyervén. De fájdalom, e nagyszerű erő ós hatás nem sokáig tartott, a régi kontár beavatkozások újra is­métlődtek, a dicső mű megrongáltatott ; s látásom szerint, hazánkban igy áll jelenleg : rozsda és por által meglepetve, kiszáradtan olaj után epedezve, nem állott ugyan még egészen el, hanem jár akadozva, nyikorogva, lassan és késedelmesen, de hogy a baj és zavar még annál nagyobb legyen, nem is ugy mu­tat, mint üt. Igen, mert confessiónk, symb. köny­vünk, melyeknek csak ugy lehet értelinök és szabá­lyozó befolyásuk, ha a jelen vallásos fejlettség állás pontjának hiv mutatói — három egész századdal maradt hátrább annál az életnél, mely legyőzhetlen akadályok miatt már maga is jóformán elkésett. S a dolgok állásában ki csodálkozzék aztán, ha egyik ember az órák mutatójára, másik az ütésére esküdvén, s egymást kölcsönösen tévedéssel vádolván, zavar és viszály kezd köztünk meghonosodni; ki cso­dálkozzék, ha az élettől messze elmaradt reformátió, egykori becsét, hatását és érdekét napról napra mind­inkább veszti s az emberek megszokják azt, mint fölöslegest tekinteni; sőt ki csodálkozzék, ha kezde­nek emelkedni hangok, melyek az egész ország szine előtt kiáltják, nem csak a katholicismus, hanem a protestantizmus elveinek és szellemének hirdetőiről is, hogy azok mind csalók ós ámítók, tehát ne hall­gasson rájok, ne kövesse tanácsaikat senki, tanulja­nak élni és meghalni papok, templomok és vallási társulatok nélkül!? Nem irigylem annak flegmáját, ki mindezeket látva és hallva, mosolyogva birja élvezni zsiros jöve­delmét, s nyugodt közönynyel tétlenül marad. Közel kétszáz férfiú gyűlt össze mult év oct. 3-ikán Pestmegye gyűlés teremében, köztük több mint 70 prot. lelkész, némelyike több mint 70 mértfölduyi távolból, több mint 70 évet hordozva görnyedező vállán, s több mint 70 ftot áldozva ez útra csekély jövedelméből, vagy épen hitelezve azt. Micsoda érdek, micsoda cél hozhatta ezeket össze a két testvérhonból ? Én nem gyanitásból mondom, hanem határozott tudomásom van róla, hogy ezeket mind egy érzés, egy akarat vezérelte össze. Mind azt érzették és mon­dották, hogy a ker. vallás nem csak a katholicizmus álláspontján, hanem a protestantizmus jelen confes­sionalis álláspontján is, egykori buzditó, irányzó ós boldogító hatását elvesztette ; mind azon elhatá­rozott akaratot nyilvámták, hogy az, bárminő áldo­zatok árán szereztessék vissza; s mind abban álla­podtak meg, mint legcélravezetőbb eljárásban, hogy az, alkotójának valódi szellemével, s a jelenkor tu­dományosan jogosult igényeivel öszhangzásba hozas­sák, eltérések csupán abban voltak, hogy a műkö­dést egyik inkább elméleti, másik inkább gyakorlati téren, egyik szűkebb, másik szélesebb körben ohajtá megkezdeni. Ezen szellem lebegett a gyűlés felett, s ennek van kifejezés adva az alapszabályokban. S most arról van szó, hogy az egyh.-kerületek e tárgyban nyilatkozzanak. Nyolc még nem nyilatkozott, tehát hallgat. Mit akar jelenteni e hosszas hallgatás ? Bizonyosan nem agyonhallgatást, hanem inkább várakozó komoly meg­fontolást, vagy épen beleegyezést. Egy, csak egyszerű tudomásul vette azt jegyző­könyvében, felőle sem jól, sem roszul nem nyilatkozván.

Next

/
Thumbnails
Contents