Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-17 / 33. szám

PROTESTÁNS GYHÁZI LAP Szerkesztő- és Kiadó -hivatal: Mírla-utca 10-dik sz,, első emelet, Előfizetési clij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. ~ Bélyegdij külön 30 kr. -M A Deutseh-féle könyvnyomda helyiséget változtatván, a költözködés lapunk pontos megjelenését gátolta. T. ez. előfizetőink szives elnézését kéri A szerkesztőség. Ha a régi hitcikkek a mai kor vallásos szükségét kielégiteni nem képesek : pótolhatók-e, és mivel ? A prot. szabadság ós haladás előharcosainak, kik a vallás-erkölcsi életnek Jézus szellemében és az összes mivelődóssel összhangzásban való megújulására törekszenek, korunk életerős hitvallásának zászlója körül kell sorakozni. A mi korábban közös birtok volt, nem csak egyesek által, kik korukat meghaladták, hanem általában az értelmes osztály mindinkább nevekedő nagy tömege által is túlszárnyalva lett. Mig orthodox igazhivőink végerőfeszitóssel ragaszkodnak a korszelleme által rég túlszárnyalt s ennélfogva elavult hitcikkekhez, az uj irány védelmezői nem képesek, még ez idő szerónt, ezekkel szemben egy uj, a kor szellemével megegyező hitvallásra rámutatni, mely a túlsó tábor híveinek e kérdezősködésére : mit akartok ti reformátorok ? a kellő feleletet megadhatná. Tagadhatatlan, hogy az elavult hitcikkek bilincseinek lerázásával még semmi sincs elérve. Itt megállani annyit tenne, mint az egyház összeroskadását siettetni, egységét elvileg megtagadni, és minden összhangzó együtt haladást lehetetlenné tenni. Ennélfogva a hitcikkek helyébe, melyeket az idő rég túlszárnyalt, nem semmi, hanem valami uj állítandó. Kik a szabadabb szellemmel egyházi ós vallásos érdekeket kapcsolnak össze, nagyon óhajtanák, ha egy uj, biztos és elfogadott szellemi közös birtokot láthatnának az egyházban felállítva, olyant, mely sern a tudomány fejlődósét, sem a gyülekezet lelkiismeretben ós haladási szabadságát nem ölné meg, az eltéréseknek mégis elejét venné s a prot. egyház átalakulásának biztos alapot ós irányt adhatna. Nem szabad felednünk, hogy az, a mi elavult p. u. a cultusban, uralmát nem adja fel s kell, hogy mindaddig a régi kerékvágásban maradjon, mig egy uj közös alap nem állíttatott össze, mely a régiből elejtve azt, a mi többé nem élő, csak az igazat fogadja el s veszi fel magába. Hogy ily átalakuláshoz mindeddig nem jutottunk, oka ama hitgyengeség, mely lehetetlennek tartja, hogy egy uj hitvallás által az egyház ily szellemi közös birtokot nyerhetne s azzal vigasztalja magát, hogy : korunk nem alkalmas egy uj hitvallás teremtésére, mely egyedül a vallásos emelkedettség korszakában lehetséges. Mintha bizony nem tőlünk függene a vallásos emelkedettség s mintha várnunk kellene, míg az égből egy angyal jőne az álló vizet mozgásba hozni; mintha oly idő, mint a mai kor, az újítási vágy felóbredezésóvel egyszersmind az ahhoz való anyagot is nem volna képes megórlelni! A Schenkel-féle német folyóirat a hitvallás kérdéséről egy közfigyelmet keltett jeles értekezést közölt 1865-ben iSpáth würtenbergi falusi lelkésztől, mely szerzőjének, a legszélesebb ós tekintélyes körökben, köztiszteletben részesült nevet szerzett. Értekezésében , melynek lényeges tartalmát 47 tételben foglalja össze, biztos kézzel egyengeti a célhoz vezető utat s világosan megjelöli a vezórnézpontokat, melyek egy korszerű, modern hitvallás lényegót határozzák. E tekintetben csak a legfontosabbakat emelem ki. Modern prot. öntudatunk egy egészen uj hitvallást használhat csak! Nem csak azért, mivel egy régi sem elégíti ki, hanem azért is, mert az eddigi