Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-08-10 / 32. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, első emelet, Előfizetési dij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. ~ Bélyegdij külön 30 kr. Szózat a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület egyházaihoz s néptanítóihoz, az országosan felállítandó néptanítói nyugdíjintézet iránt. Molnár Aladár miniszteri o. tanácsos s a magyar tudóstársaság levelező tagja, „a nép tanitók nyugdíjazása, özvegyeik s árváik gyámolitása külföldön ós hazánkban" cimü jeles müvében egy magasztos s honi népnevelésünk et ugy szólván gyökerében érdeklő eszmét hozott a nyilvánosság elé, t. i. az elerőtlenedett s munkaképtelenné vált hazai néptanítók nyugdíjazásának, özvegyeik s árváik gyámolitásának egy országos nyűg- és gyámintézet általi biztositását. Ki figyelemmel olvasta a jeles müvet, s komolyan átgondolta annak tartalmát, meggyőződhetett arról, hogy honi népnevelósünk érdekében egyelőre alig történhetik fontosa bb lépés, mintha ez eszme létesül, meit ez a legbizonytalanabb sorsban élő, s a kétes jövő elébe mindig lélekölő gonddal néző, mindamellett leghasznosabb és szükségesebb osztályát népünknek, a tanitó-osztályt fogja mostoha helyzetéből kiemelni, magát s családját jövője iránt megnyugtatni, és igy azon anyagi és erkölcsi támogatást adni egyszerre ezen nemes, hivatására nézve tisztelt osztálynak, mely nélkül sikerrel tanítani, s annyi szellemi erőt s tehetséget igénylő hivatalnak, mint a tanitóság, kellően megfelelni teljes lehetetlen. E meggyőződós vezette tiszáninneni ev. ref. egyházkerületünket akkor, midőn folyó évi május hó 1—3. napjain Miskolcon tartott közgyűlésében melegen üdvözölte Molnár Aladár ur messzekiható tervét, s határozatilag kimondotta azt, „hogy addig is, mig ez ügyben további lépéseket tehetne, az országos néptanítói nyugdíjintézetnek, azon alapon leendő létesítéséhez, melyben azt Molnár Aladár ur felállitandónak tervezi, elvben hozzájárul. A mennyiben azonban ez bizonyos terhet hozna egyházainkra s tanítóinkra, autonom közigazgatási elveinknél s gyakorlatunknál fogva, ezen nyugdijintézeti tervezet oly utasítással adatik ki egyházmegyéinknek, hogy e fontos ügyben az egyházak s tanitók véleményét kitudván, annak alapján véleményes jelentést terjeszszenek jövő őszi gyülésünk eleibe." Ugyanekkor, hogy fentebb jelölt egyházkerületi gyülésünk e határozatának elébe biztosabb sikerrel nézhessen, utasítást adott nekem alólirottnak, hogy e nyugdijintézeti tervet vázlatban átnézés s ismertetés végett közöljem egyházaink s iskoláink elöljáróival, egyszersmind ezt elfogadás végett hathatósan ajánljam. Ezen inegbizatásomnak kívánok eleget tenni jelen körlevelemben, vázlatát adván azon tervezetnek, mely ugy gyakorlati kivihetőségónól, mint célszerűségénél fogva előre is szebb jövővel mosolyg népiskoláinkra s ezeknek kezelőire, az eddigelé kevés figyelemben részesült néptanítókra. A tervezet főpontjai következők: 1. Nyugdíjra jogosított minden nyilvános népiskola, ovoda, árvaház, szeretetház valamennyi segód-és rendes tanítója, ha 60 éves ós 30 évig szolgált, vagy ha 5 évi szolgálat után végleg szolgálatkóptelenri lett, vagy ha 5 évi szolgálat előtt, de a tanitói szolgálat miatt lett ilyenné. Továbbá a nyugdíjra jogosítottak a tanitók törvényes özvegyeik, ha férjök 5 évig szolgált. Az özvegyek férjhezmenetelök esetén elveszítik ugyan nyugdijukat, de csak uj házasságuk tartamára, azontúl ha szűkölködők, ismét visszanyerik azt. Yógre a törvényes árvák, kik a szolgálat alatt vagy előtt kötött házasságból származtak, s a szol-63