Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-20 / 3. szám

körünkben hierarchiai subjectivismus álláspontjára, — elvonódva teljesen az egyház objectiv létezésétől és szerkezetétől, — és megnyugszik rajta, midőn a pápa azt mondja, „nem ugy van", vagy „nem tesz semmit." Ily körülmények között az excommunicált csakugyan semmi kedvet nem érezhet arra, hogy az úgynevezett meghódolás által a kimondott excommunicatio alól fölszabadítsa magát ; mert ha az úgynevezett föpásztori hivatalhoz alkalmazkodik is, még akkor is megmarad az excommunicatióban, miután ez maga is tényleg benne van, és csak önkénytesen állítja, hogy ez nem azon eset. Az igazság árán és az ész és tudomány feláldozásával többször meglehetett volna az embernek azon elégtétele, hogy valóban és tökéletesen visszalépjen a kath. egyházba, oly egyházba, mely ugy látszik, nem is létezik többé, mert mértéken-tuli excommunicatióival teljesen tönkre tette magát, miután maga a pápa is, ha a történeteket a tények szerint és objective vizsgáljuk, az excommunicatió alá, és a valódi kath. egyházközösségen kívül esik. Ugy, ugy, hierarchák, pápa és püspökök, mi nem törődünk excommunicati óitokkal semmit ég a veletek való közösség nekünk drága lenne, ha az igazság, az ész és a valódi keresztyénség árán kellene megvásárlanunk. Mi a ti hierarchiai törekvéseitekkel szemben azt mondjuk : „Istennek inkább kell engedelmeskedni, mint az embereknek," és ezen kifejezést, melylyel oly sokszor éltek vissza, valódi eredeti értelmében vesszük. Mert Péter apostol e mondatával nem a világi kormánynak, mint azt a néppel hamisan el akarják hitetni, hanem a főpapnak és tanácsának tett szemrehányást, hogy a főpapi uralom ellenében megóvja az egyéni meggyőződés jogát. (Apóst. Csel. 5.29.) A helyett, hogy ezen mindinkább elharapózó excommunicatió - kórságban robotban működtök, helyesebben cselekesztek, ha végre valahára a kötelességérzetet és a keresztyéni buzgóságot élesztitek fel magatokban, komolyan és határozottan dologhoz láttok, hogy a magát leélt és megkérgesedett hierarchiai szervezetet alaposan megtisztítsátok, az egész egyházat pedig ujjá szüljétek." Feleki József. Reformegyleti mozgalmak Svájcban. Basel, 1872. jan. 2. A „schveizerischer Verein für freies Christenthum" egy nyílt levelet intézett az év végén elvtársaihoz, melyet a t. szerkesztő ur engedelmével hazám reformbarátai tudomására kívánok hozni. Ha városunkban a szabad vizsgálódás barátai, az év végén, elvtársaikhoz még egy pár szót intéznek, — szól a levél, — ugy ezen lépésünket nem szükséges előre igazolnunk, sem városunk, sem hazánk, sem a külföld előtt. Mily mélyen gyökeret vertek a jelen korban a szabadabb eszmék s mily nagy elterjedést vettek — ki tagadhatná ? Hogy ne szóljunk a hatalmas mozgalmakról a római egyház kebelében, a protestáns tartományokban is mindenütt, majdnem a reformatióhoz hasonló élénk mozgás van, a mely mozgás a szellemeket a vallásos gondolkozás szabadabb mezejére tereli. Különösen hazánkban, a szabad Svájcban ébred álmából az eddig bölcsőben szunnyadó gyermek, s erőteljes férfi alakban lép fel a szabad vallásos értelem, és az egyház külső rendszerében is törekszik erejét érvényesíteni. Hogy ezen törekvések a kor kívánalmai, bizonyítják a hangos üdvözletek és számos csatlakozások, melyekben részesült a svájci szabad keresztyének egylete. Egyletünk működése ellenhatást szült. A feltétlen biblia-tekintély és egy természetfeletti csoda-hit harcosai, kik szívósan ragaszkodnak egy határozott hitformulához, szintén egyletté alakultak. Egyszersmind egy hó előtt egy mérsékelt töredék, az u. n. közvetítő irány képződött, svájci egyházi társaság név alatt. De ezen pártot, — mely ovatos engedmények által akar a régi egyház extrem tanaiból valamit leköszörülni, — az orthodoxok sem ismerik el jogosultnak ; nem ismerik el az Övékéitől különböző alapjokat és elveiket. A mi reformtörekvésünk nem él azon hitben, hogy minden problémát megoldott legyen már a vallás mezején; ép azért hitformulák által nem korlátozott jogot, a szabad vizsgálódás jogát, a protestantismus ezen legszebb alapját követeli magának. A csalhatatlanságot meg akarjuk törni; -akarjuk, hogy a hit- és lelkiismereti szabadság, ne eszme maradjon, hanem valósággá legyen, hogy az intolerantia, minden dogma- és formula-kényszer megszűnjenek. Meggyőződésünk, hogy a keresztyén egyház kiil- és belszerve/iete nem felel meg a jelenkor műveltségének. A vallásos igazságnak, mint minden igazságnak, a szabad gondolkodás által egy szabadabb és gazdagabb kifejlés van feladatává téve, s nem lehet sem valamely könyvhöz, sem valamely hitágazathoz leláncolva. Keresztyéni érzület és erkölcsiség legfőbb célunk. Egy a természet rendjébe bele nyúló, önkényszerüleg bele nyúló csodás isten helyett, hiszünk egy, a természet és erkölcsi világ örök törvényeiben nyilvánuló édes atyát. Az álszenteskedés és kegyeskedés beteg alakoskodása helyébe a szabadság és erkölcsösséget állítjuk. A keresztyénség örök és igaz tana: a tiszta erkölcsiség tana, melynek igazságáért ama nagy martyr halálra adta magát. Ezen igazság bizonyítékául nem szorultunk a legendák hosszú sorára, melyek a történelmi igazságot csak eltorzítják. Ezen nézeteinket azonban senkire sem akarjuk erőszakolni. Mindenki számoljon lelkiismeretével, és a gyöngék tartsák meg hitük gyönge nádszálát támaszokul, csakhogy ne használják fegyver gyanánt, hogy ellenfeleiket megtámadják, ki akarván zárni őket a közös keresztyén egyházból.