Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-07-06 / 27. szám

t 6 1. A brit és külföldi unitárius társulat évi nagy gyűlése K r.-t 6 1. Az „Egyházi reform" szerkesztője és a debreceni „Figyelmező" Jakab Elektől. Esketési beszéd Szeremlei Samutól. Különfélék. * Az akadémia kiadásában megjelent: „Mása Moáb királyának diadaloszlopa" (egy táblával) Ballagi Mór, r. tagtól. (Az Évkönyv XIII-ik kötetének VlII-ik darabja). Ára 30 kr. A debreceni „Figyelmező" és a „Keresztyén magvető" (ff) A „Keresztyén magvetőK

7-ik kötete IL-ik füzetéből ki kell emelnünk Jakab Elek azon cikkét, melyben a most megindult theologiai harcot rövid kivonatban ismertetve, nyiltan, őszintén, tiszta jó akarattal, páratlan igazságérzettel kifejezi, hogy az unitáriusok nem tarthatnak Révészszel ós társaival, hanem ugy vallási elveiknél, mint a gyakorlati szükségnél fogva meggyőződésből sorakoznak azon táborba, melyben Ballagi, Kovács A. lobogtatják a zászlót. A „Prot. Egyletbe" nem állhatnak ugyan be — mint irja, — mert az erdélyi befolyás igen szükkörii, nem oly szabadelvű és bizonyos tekintetben felekezeti irányú „Protestáns Egylet"-et alkotott az „Egyházi reformegyletből", mely tágas alapon, minden aggodalom nélkül kebelébe fogadhatott volna minden nemzetiségbeli és hitfelekezetii, vallásos kérdésben szabadelvüen gondolkodó honpolgárt. De ez korántsem azt teszi, hogy mi unitáriusok az „E g y h á z i reform" szerkesztője és a „Protestáns Egylet" lépéseit, üdvös munkásságát, irodalmi és egyleti idetartozó minden törekvését a legélénkebb figyelemmel ne kisérnők, hogy rokonszenvünket tőlük megvontuk volna. Sőt érdeklődésünk a legkiválóbb, legmelegebb és teljesen őszinte. A cél, melyre Ők törekednek, a mi elveink felé visz, ezeknek summája : teljes egyéni és lelkiismereti szabadság, tiszta értelmiség és korszerű haladása vallásban, jézusi szeretet a szivekben, erkölcsökben és egyházi életben, más szóval a valláserkölcsi élet megujulása. Végre érdekes cikkét a következőkkel fejezi be: A dolog érdemében himezetlenül kimondjuk — a védirat („A Protestáns Egylet és a Debreceni Figyelmező") szerzőjének kell igazat adnunk elvi, ugy mint gyakorlati szempoutból ; elvileg, mert a haladást az ő részén látjuk, gyakorlati szempontból, mert a vallást a mai időben mult századi szellemben és tanokkal sikerrel hirdetni nem lehet. Ezt higyje el a papság Debrecenben ugy, mint Kolozsvárit. A vallásban való stabilismusnak eredménye vallásos-erkölcsi életünk alásülyedése. A gyógyítás titka a reform ; ennek természetes és egyenes utja lenne a hitfelekezetek zsinata; de e zsinatok háromszáz óv óta hallgatnak. Másik közvetett, tehát hoszszabb és nehezebb ut az egyházi férfiak egyéni hitbuzgalma és felvilágos ultsága, mely a közjó iránti benső szeretetében találja fel annak ösztönét és bátorságát, hogy a zsinatok mulasztásait jóvátéve, hiveit a mai kor felvilágosult szellemében oktassa a vallás-erkölcsi dolgokban. Ha a lelkészek egyszersmind irók is, és a felvilágosult hiteszméket tollal is terjesztik — mig szabadelvüségük mértéket tart -1

- s igy híveiket a templomhoz édesgetik, jó cselekedetekre birják, s az egyház hitéletét uj virágzásnak inditni képesek, méltánylást érdemelnek, nem megróvást, buzdításra van joguk s becsülésre, nem akadályoztatásra ; rokonszenvre s koszorúra, nem gyanúsításra, elkedvetlenitésre s excommunicatioyal fenyegetésre. Egy Szász Károly, Tompa és Kovács Albert nem azt érdemlik, Valóban megfoghatatlan, hogy a valláserkölcsi reformtól s általában a szabadelvű theologiai iránytól oly felvilágosult ember, a ki egyszersmind egyházi történetíró és ezelőtt kevéssel a reform barátja volt, a minőt Révész úrban tisztelt az irodalom, irtóznék oly igen erősen. Avagy az egyházi történelem maga nem örökös át meg átalakulásban mutatja-e fel a protestáns és unitárius lithurgiát a reformatio óta ? Eleinte kis oltár mellett német és latin zsoltárokat, azután Molnár Albert énekeit, később a Gradualékat itt-ott orgonakisérettel énekelték egyházainkban ; legújabban dallam és rythimus tekintetében korszerűen átalakított zsoltárainkat és dicséreteinket müénekkel és zenekarral élénkítve énekeljük. Hát imakönyveink alakja, tartalma, szelleme nem változott-e szüntelen ? Egyházi beszédeink nemde félig magyarul, félig latinul voltak irva a nemzeti fejedelmek alatt, az osztrák ház alatt egészen latinul, római classicusofcból vett idézetekkel s bibliai helyekkel, mesékkel és parabolákkal teljes-teli ? Századunk első felében pedig nemde a görög mythologia és hazai nemzeti poesis virágaival voltak-e feldíszítve a protestáns papság többnyire magyarul irt beszédei ? A változandóságnak és javításnak vallásos életünkben való ezen állandósága, a lithurgiának a kor és nemzedék Ízléséhez való ezen önkéntelen idomulása : vájjon nem elegendő indoka-e a hazánkban folyvást terjedő uj theologiai irány hatalmas hódításának ? Avagy nem épen lelki és vallásos szükségeink kielégítése idézte-é ezt elé, mit szabadelvű s nagyobb olvasottságú papjaink mintegy önkénytelenül ellesnek sziveinkből? Miért üldözni hát őket a jónak ezen cselekedeteért ? A vallásos műveltség és theologiai tudományok terjedésével párhuzamban növekedő vallás-erkölcsi igények ezen erős áramlatának anathemával és excommunicatióval elejét venni nem lehet. A tudományban kellően jártas, a műveltség színvonalán álló minél több pap és valódi krisztusi szellemű püspök — ezek még segíthetnek, tekintély és erőszak többé nem. Egy különösen veszélyes oldala van a Figyelmező ez aggressiv eljárásának, mire jó lesz szintén figyelmeznie, az t. i., hogy ő azért, mert neki az uj theologiai irány mostanság nem tetszik, tanaik helyett a