Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-07-06 / 27. szám

támadás súlyát az egyénekre irányozza, iskola és érvek helyett, azok fényes tehetségű képviselőit igyekszik a köz­véleményben alárántani, martyrrá tenni, feledve, hogy a közvélemény már rég amazok mellett és Révészék ellen van hangolva. Ez korszerűtlen, veszélyes fegyver, s a szabadság minden barátja annak széttöretését óhajtja avagy csak azon egy okból is, mert az az átkos spanyol inqui­sitio fegyvertárából való ! Ez azon jézsuitai eljárással ro­kon, mely szerint a veszélyeseknek vélt elveket ugy kí­vánták elnyomni, hogy vallóit és terjesztőit máglyára, vérpadra harcolták. A martyr-csinálás előbb-utóbb bi­zonyos diadalát jelenti a szabad eszméknek — azt higyje el Révész ur. S ha elvileg tán hitelre nem találnának szavaim, emlékeztetem az illetőket az evangélisták és apos­tolok történetére, emlékeztetem Vicleff János, Prágai Je­romos, Huss János és Servetus Mihály halálára, a kiknek vére ós halála által nyertek tanaik uj bátor védelmezőket, nevök örök halhatatlanságot. De azok, a kik most a vallá­sos meggyőződést üldözőbe veszik, fontolják meg, hogy a XVI. és XVII. század és a mai kor miveltségi viszo­nyai között igen nagy a különbség: akkor a papi és főnemesi osztálynál volt a theologiai tudományok is­merete, a nép nem volt avatott benne, a szabadelvüen gondolkodókat könnyű volt elszigetelni s máglyára hur­colni ; de ma nem ugy van, ma széles a mivelt osztályok köre, a nép is élénk érzekkel bir a szabad eszmék iránt, s aligha el nem hagyná azt, sőt ellene nem fordulna, a ki vallásos meggyőződésért akarna valakit az egyházból kizárni. Mélius Péter Tiszán-tuli püspök éltében megkez­dett harca, s halála után az ő követői üldöző szelleme — szövetkezve egy Báthori Kristóf türelmetlenségével — bör­tönre juttatta 1579-ben a Jézus istenségét tagadó Dávid Ferenc erdélyi unitárius püspököt; de ma nem hiszem, hogy ilyet sem megkísérlem, sem végrehajtani képes lenne egy második Melius, vagy Báthori Kristóf. Még egyet ajánlok a Figyelmező tudós szer­kesztője keresztény szeretetébe. Ismeretesek lesznek előtte II. János Zsigmond választott királynak ez előtt három­száz évvel hitbeli különböző meggyőződés tárgyában Me­lius Péterről mondott szelíd szavai : „Mi tőlünk — mondá a fejedelem — és a mieinktől (érti az unitárius papokat) semmi bántástok nem volt. Melius Péternek megmondottuk, hogy a mi birodalmunk­ban a papokat az igaz vallásért ne ker­gesse, senkit hittel vallása melléne köte­lezzen; ennek az az oka, mert azt akar­juk, hogy a mi birodalmunkban szabad­ság legyen; mert tudjuk, hogy a hit Is­tennekajándéka, ós alelkismeret semmi erőszakkal nemvezettethetik." Tudom, ismeri Erdélynek egy, azon korbeli vallás-szabadsági törvényét is : „Ő Felsége (a király) az ország ama vég­zését most is m egerősit i, hogy minden helyeken apredikátorok az evangéliumo­kat prédikálják, ós hirdessék, kiki aző értelme szerént, és a község, ha venni akarja, jó, ha pedig nem, senki ne kény­szerítse az ő lelke azonmeg nem nyu­godván, de olyan prédikátort tarthasson, a kinek tanítása őneki tetszik. És ezért senki, a superintendensek közül, se egyebek, a prédikátorokat meg ne bánt­hassák, ne szidalmaztassák senki a reli­gioért senkitől, és nem engedtetik meg senkinek, hogy fogsággal vagy helyé­től való megfosztással fenyegessen a tanításért, merta hit Istennek aján­déka, az hallásból van, mely hallás Isten igéje által vagyo n." Erdély e sarkalatos vallásszabadsági törvénye, az unió után — ugy vélem — egyiránt védi meg meggyő­ződése véleménye és gondolatai szabad és tántorithatlan kifejezésében Magyarország és az erdélyi részek minden szabad gondolkozású papját. Et haec meminisse ju­vabit Jelentés és kérelem. Zemplénmegyei N a g y-G eres derék , magyar reí. község egynegyed része f. évi május 23-dika délu­tánján a templommal és paplakkal együtt, leégett ; mely borzasztó eset a lelkészt, egykori iskolatársunkat, a köz­kedvelt barátot s a sárospataki főiskolának máig is fényes hírben álló hangvezérét Körösi Györgyöt sujtá legsajnosabban, úg}annyira: miként nemcsak hogy semmi élelmi szert, házibútort s a rajta és családján levő közna­pias öltözéken kivül semmi ruhaneműt, de még egy darab könyvet sem menthetett meg a roppant sebességgel rohanó tüzártól. E csapáshoz fáj tudni még azt, mi­szerint nevezett ifjú lelkésztársunk pár év előtt B.-Ke­reszturban — hol papi pályáját kezdó — ugyancsak tűz által tetemesen károsult. Mely szomorú jelentés után, a szánakozó részvét által ösztönözve, azon természetes kérelmet intézem Kö­rösi György ismerőihez s különösen barátaihoz , hogy ne legyünk érzéketlenek szeretett barátunknak ily nagy mérvű szerencsétlensége iránt ; hanem enyhitendők az ő keserű sorsát, adakozzunk részére mielőbb tőlünk kitelhe­tőleg; még pedig akinek alkalma lenne reá , nyisson ada­kozási ivet, s a begyülendö adományokat vagy az illetőhöz Nagy-Géresbe (u. p. Király-Helmec) vagy e becses lapok t. szerkesztőségéhez szíveskedjék küldeni ; amit én tehetségemhez képest 1 uj fttal ezennel megkezdek. *) Erdélyi Sándor ref. lelkész. *) E szerencsétlenség hire, mely Nagy-Géres igyekvő, szor­galmas népét és derék, munkás lelkipásztorát érte, mélyen sujt min­nyájunkat. Ismét egy templom hamvadt el, ismét egy lelkészcsalád dőlt szivet renditő nyomorba! Mind meg annyi láncszemek, melye­ken javítanunk, igazitanunk kell, liogy az egész egysége meg­legyen. Javítsunk hát! Közönségünk ismert áldozatkészsége, az üazkök hamvaiból is felépítheti az Ur házát, és segíthet az elemi csapással sújtottak égető nyomorain. Adakozások elfogadására és gyors kézhez­juttatására ezennel vállalkozunk ; az adakozók sorát pedig megnyit­juk 5 frttab Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents