Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-07-06 / 27. szám

kodik, a mennyiben nem múlik év, melyben egy pár ezer forintot nem küldene nyomoruk enyhitésére. *) Hazai gyámintézetünk tebát jobbat nem tehet, mint ha a német atyafiak részéről nyújtott testvérkezet hitrokoni szeretettel megragadja, erejét amazokéval egyesíti, hogy igy „viribus unitis" a magasztos cél elérésén működve, még bővebb áldást áraszthasson a segélyezésre szorultakra. Az nap délután papi értekezlet tartott nt. Frint János főesperes ur elnöklete alatt, a melyen egy esperességi lelkész indítványa s az ügy érdekében tartott felolvasása folytán u. n. papi értekezleteknek életbe léptetése határoztatott el. Ezeu értekezleteknek célja lenne részint tudományos kérdések megbeszélése, tehát együttes tudományápolás, részint az egyházat is, szükségképen érintő és érdeklő, nagy fontosságú időkérdések testvéri megvitatása és tisztázása, részint pedig a papi hivatalban előforduló nehezebb esetek s az azoknál követett vagy követendő eljárás közlése -— s mindez azon célból, hogy egyházi életünk felvirágoztatása kölcsönös testvéri támogatás által előmozdittassék. Ez eszme őszintén üdvözöltetett, elvileg elfogadtatott, nt. főesperes ur bízatván meg keresztülvitelével. Másnap, azaz junius 12-én a tulajdonképi esper. gyűlés tartatott meg mélt. báró Ambrózy Béla esperességi felügyelő ós nagytiszt. FrintJános főesperes uraknak kettőselnöklete alatt. Ő Méltósága a világi elnök ur megnyitó beszédében különös örömmel kiemelte a végvidéknek a kard alóli felszabadulását, minek folytán egyházuuk autonom joga nem lesz többé az eddigi katonai rendszabályok által korlátozva és gátolva, hanem igenis szép reményeink vannak arra, hogy az egyházi élet a határőrvidéken is szebb jövőnek néz elé. Nagy tiszt, főesperes ur évi elnöki jelentésében mindenek előtt s örömmel konstatálja az evang. egyházi élet folyton növekvő felvirágzását. Anina-Steierdorfon templomot, iskolát és paplakot, Resicán — a legújabban alakult egyházban — templomot szentelhetett fel, az államvaspályatársaság a steierdorfi lelkésznek, — ki eddig egyszersmind utazó pap is, — fizetéséhez évenkinti 600 frttal és 12 öl fával járul; a kissemlaki egyház ns. Osztrics ur ottani földbirtokos szemelyében hatalmas pártfogót nyert, ki — noha nem is, az evanf. egyház tagja mégis az ottani tanitó fizetését sajátjából pótolni Ígérkezett ; a mramorohi egyház egy második tanitóállomás rendszeresítését határozta el, a temesvári egyház papjának és káplánjának fizetéseit tetemesen emelte, az ének emelésére pe*) 8 ezt a jövőre nézve is megtenni igére. A tavaly Stettinben tartott nagygyűlésen ugyanis a G. A. egylet elnöksége a magyar küldöttnek üdvözletét azzal viszonzá : „F ogadja a magyarhoni gyámintézet legmelegebb viszonüdvözletüuket és abbeli óhajtásunk kifejezését : vajha a két prot. egyház közötti viszony valóban minél szorosabbra fűződjék; legyenek meggyőződve, hogy élénk részvéttel kisérjük a magyar ev. egyház viszontagságait, s ámbár tagadni nem lehet, miszerint főleg a magyar testvérek részér ől érezhetőleg igénybe vétetünk, mégis mint eddig, ugy ezutánra is mindent megteeadünk, a mit tehetségünk megenged.* M. J. dig évenkinti 60 frtot ajánlott fel; a n. becskereki egyház megboldogult papjainak síremléket állit. íme elég bizonysága evang. egyházunk életrevalóságának ! Főesperes ur jelentése örvendetes tudomásul vétetett s az illető kegyes pártfogóknak köszönet szavaztatott Az egyes határozatokból csak a legfőbbeket emelem ki. A körlelkészi (iskolavizsgálói) jelentések a tanügyben nagy haladást nem jelezhettek ; nem azért talán, mintha az illető tanítók és iskolai közegek kötelességeiket nem teljesítették volna, hanem azért, mert az utolsó évben uralkodott kedvezőtlen időjárás, szegénység, nyomor és betegség, mint mindenütt, ugy természetszerűen nálunk is a tanügy virágzásnak indulását nagyban gátolták. Nem hiányzottak azonban e téren sem egyes igen kedvező tapasztalások. A tanítók évenkinti értekezletekre jőnek Össze, vitatnak paedagogicai kérdéseket, tanácskoznak tanügyünk állapota s felvirágoztatása felett, s általában egész egyházunk a legszorgosabb gonddal ápolja a szent iskolaügyet. Nagy érdekeltséggel foglalkozott az esp. gyűlés a bánáti missió, illetőleg az utazó lelkész ügyével. Évek óta t. i. fennáll esperességünkben egy vándorlelkészi hivatal azon feladattal, hogy a roppant kiterjedésű bánáti egyházmegyében szétszórt híveket meglátogassa, együvé tartsa és lelkiekben ellássa, mivel az egyes egyházak lelkészei ezt nem tehetik. Ha fontolóra veszszük azt, hogy egyházmegyénkhez Torontál, Temes és Krassómegye, valamint a bánáti határőrvidék tartozik, ha meggondoljuk, hogy az egész egyházmegyében szétszórvák evang. hitsorsosink, s ha szent kötelességünknek érezzük oda működni, hogy azok idegen elemektől el ne nyelessenek : könnyen átlátandjuk e hivatal nagy fontosságát és nélkülözhetlen voltát, tehát abbeli kötelességünket, azt — még a legnagyobb áldozatokkal is — fentartani. Ezen utazó papi álbmás fentartatott eddig: a németországi Gusztáv Adolf-egylet jelen ékeny segélye, az egyházmegyei községek évi járulékai és a vaspálya-társaság adományozása által; székel pedig Steierdorfon. Már eddig is tiszt. Bujkovszky Gusztáv eddigi utazó lelkész ur buzgó működésének köszönhetjük, hogy Versecen és Resicán Önálló anyagyülekezetek alakultak, Steierdorf-Aninán ez legközelebb meg fog történni, Fehértemplom pedig rendezett fiókegyházzá vált. Az államvaspálya-társaság az eddigi utazó lelkészt 600 frttal és 12 öl fával dotálta ad personam, ezen összeget pedig ennek más egyházba lett meghivatása után utódjának is nagylelküleg megszavazta ugyan, azon föltétellel azonban, hogy az utazó lelkész csak intra domínium, azaz a vaspálya-társaság birtokán belül lelkészkedjék. Az esperesség most már veszélyes dilemmába jött. Vagy elfogadja a vaspálya-társaság feltételét, s akkor az utazó pap többé nem utazó pap, hanem Steierdorfnak és környékének lelkésze, vagy pedig nem fogadja el, s akkor le kell mondania a társaságtól eddig nyert 600 ffc. és 12 öl fa segélyről, mely nélkül alig leend képes az oly fontos állomást fenntartani.* A hosszan tartó vitának az