Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-07-06 / 27. szám

lett vége, hogy a vaspálya-társaság megszorító feltételének visszavételére kérendő fel. Bizton reméljük, hogy a társaság, melynek egyházunk már annyi jótéteményt köszön, kérésünknek engedni fog, annyival inkább, mert a steier­dorfi lelkész egyszersmind tanitó is lévén, a szünnapok alatt helybeli hivatalának minden háttérbe szorítása nél­kül beutazhatná az esperességet, mi által elégtéve volna az egyházmegyének is, az államvasut-társaságnak is. Megalakittatott továbbá az esperességi egyházi tör­vényszék, és ennek elnökévé tek. Bielek Vilmos, alelnö­kévé tek. Kovách Ágoston urak lettek egyhangnlag meg­választva. Ezen két név is már elég biztosíték arra nézve, hogy jobb választást alig tehettünk volna. Még egy igen nagy horderejű tárgy került szőnyegre, t. i. a zsinati előmunkálatok. Évek óta fáradozik egyhá­zunk zsinat megtarthatásán. Az utolsó zsinat 1791-ben tartatott, de annak törvényei soha életbe nem léptek, azóta pedig 80 év lefolyván, a zsinat megtartása mindig érez­hetőbb szükséggé vált. Az ezen zsinat számára előterjesz­tésül és tárgyalási alapul szolgálandó munkálatok kidol­gozására az egyházegyetem külön bizottságokat nevezett ki, s ezen össszeállitott bizottsági munkálatok megbirálás és véleményadás végett minden esperességnek megküldet­tek. A bánáti esperesség ezen célból tavaly egy bizott­mányt nevezett ki; most pedig e bizottmány előadója, nt. Abaffy Lipót, torontáli dékán és tót-aradáci lelkész ur mély szakismeretről és méhszorgalmáról tanusitó munká­latát adá be a bizottmánynak s ennek utjáu az esperes­ségi gyűlésnek. Miután az ügy oly fontos^ a beadott vé­lemény pedig, — mely csakis a zsinati előmunkálatok egyik részét, t. i. az egyházi alkotmányt taglalja,— oly terjedelmű, hogy azt egyszeri hallás után megitélni lehe­tetlen, az ügynek alapos, minden oldalú megvitatása és áttanulmányozása pedig felette szükséges: a munkálat ki­nyomatása és szétosztása határoztatott el, s egyszersmind a munkálatok többi részeinek megbirálása végett külön referensek neveztettek ki, oly utasítással, hogy vélemé­nyeiket a már kinevezett zsinati bizottmánynak terjesz­szék be. M o c z k o v c s á k J. T. nagy-bpcskereki ág. li. ev. lelkész. Külföldi egyház és iskola. A francia reformált egyház közzsinata. (ff.) A francia reformált egyház közzsinata f. évi junius 7-én nyittatott meg Párisban a Sz.-Lélek templo­mában. Nagy fontosságú dolog ez, ugy magára a prote­stáns egyházra, mint azokra nézve, a kik érdeklődnek ki­fejlődése és jövője iránt; az annyira óhajtott és sürgetett törvényes visszatérés ez a hugenották ama hajdani párt­jának hagyományos szokásaihoz, mely XIV. Lajos uralko­dásáig kényszerítve volt összejöveteleiben megtartani a nantesi edictum rendelvényeit. Az 1660-ki loudun-i zsinat óta nem volt a francia reformált egyháznak törvényesen felhatalmazott közzsinata, mely az egyház érdekeit megvédhette, tantételeit és az államhoz való viszonyát kifejezhette volna. A francia pro­testantismusnak tehát örömmel kellett fogadnu ősi szo­kásainak törvényes elismerését. A kebelében mindinkább nagyobb mérvben felmerülő hitnézetek ellentéte s ebből folyólag ama nagyfontosságú benső szükségesség, hogy az egyház alapköveit az ellentéteket kibékítő és a kor kívá­nalmainak megfelelő szellemben újra le kell rakni: elke­rülhetetlenné tette a közzsinat Összehívását. A protestáns egyháznak saját benső nyugalma és a többi egyházakhoz való viszonyának pontos meghatározása érdekében világo­san körvonalaznia kellett végre valahára álláspontját s a célt, mely felé törekszik. Az 1871. november 29-diki de­kretum. hivatkozva a zsinat össz hívására vonatkozó gprminal 60-ki törvényre, végrevalahára eleget tett az 1848-ban s azóta is többször határozottan, de minden eredmény nélkül kife­jezett kívánalmaknak. A zsinat összehivatott; a választá­sok megkezdődtek egész Franciaországban. Minden con­sistorium gyűlést tartott, melyen megválasztá képviselőit A közzsinaton összesen 108 képviselő s ugyanannyi pót­képviselő jelent meg. A vélemények és nézetek eltérése, mely a francia reformált egyház kebelében már évek óta mindinkább nagyobb mérvet öltött, ellentétes irányú tago. kat vezetett a közzsinatra, kik azonnal két pártra oszlot. tak;az orthodoxok pártjára, mely ragaszkodik az egyházi hagyományhoz s hitvallásában megtartani óhajtja a reformátió által proklamált s a 16-ik századbeli gyülé­sezések utján megerősítés t nyert dogmákat; és a szabad­elvük pártjára, mely nem akarja többé szabályzóul el­fogadni az orthodoxok által rendiihetién alapul elfogadott s megtartani célzott la Rochelle-féle hitvallást. Az első gyűlés tárgya F r o s s ad korelnök elnöklete alatt a verifikálás volt. A választások rövid vita után mind érvényesítettek. Másodnap a tisztviselők választása alkalmul szolgált az említett két párt első összeütközé­sére. B a s t i e bergerac-i lelkész és az orthodoxok je­löltje választatott elnökké 56 szóval 45 ellen, mely V i­g u i e r-re, a szabadelvű párt jelöltjére esett. Alelnökök lettek Clauzonne ós Vernes Lajos, kikben mind a két párt képviselve van. Hasonlót mondhatunk a választott tíz jegyzőről és titkárról is. A legelső heves vita azon kérdés felett fejlődött ki váljon a közzsinat csupán tanácsló vagy törvényhozó jog­erővel bir-e. A szabadelvű párt, nehogy kockáztassa ama kis előnyöket is, melyeket eddig ki tudott vívni, eleinte csupán a tanácsló jogot volt hajlandó elismerni, mig az orthodoxok a törvényhozó jog mellett küzdöttek. E kérdés eldöntése képezé az első gyűlés vitatárgyát. Igen élénken vitáztak. Jalabert, a nancy jogi fakultás dékánja, az egyház nevében kétségbe vonta a közgyűlés törvényhozó jogerejét. Mindenek előtt a kormány csupán javaslatot kért önöktől, — mondá — ez a jogi kérdés már el van döntve. Kiemelte továbbá a képviselet alapjának hiányait, melyek a választási korlátokból folynak. Utána Saver-

Next

/
Thumbnails
Contents