Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-20 / 3. szám

hallotta a tanú ; hogy valaha ezen templomban csak mise is szolgáltatott volna. Ad n o n u m. Hallotta nyilván maga szöléétül ; hogy mindenkoron volt; és most a helet maga földjeivel és más appertinentiáival plebánus uram birja. Secunda fatens, Catkarina Vörös, providi condam Francisci Gergely relicta vidua; in eadem possessione degens et subdita; lutherana; annorum circiter 80., jurata et examinata fassa est. Ad p r i m u m, nihil. Ad s e c u n d u m. Tudja nyilván, sőt maga isiiét prédikátort ért kicsin'égében, a kik szabadon azon templomot birták s benne predikállottak. Ad t e r t i u m. Tudja bizonyosan hogy nem volt; mert egy pápista lakost csak akkoron itt tudott a fatens. Ad quartum. Tudja nyilván s jól emlékezik a tanú, hogy mikoron ezen helségbtíl ki űzték a prédikátort, a templomot is hatalmasan el vették. Ad q u i n t u m. Tudja nyilván a tanú; hogy mikoron a templomot el vették és plebánust hoztak ; azon plebánus erőszakkal s birság alatt a templomban be hajtatván az embereket, erővel meg is gyóntatta; de azoknak a szive azon meg nem nyugodván, ismét vissza tértek. Ad s e x t u m ut primus. Nescitur tamen, expost, quibus ex considerationibus, per parochum loci ejusdem, admodum reverendum quippe Jacobum Fábri, plebanum galanthensem, nomine domini terrestris (quasi videlicet cum pra^judicio et sine scitu ejusdem, mihí, haud ibidem loci, ad inquirenda veritatis testimonia, fas esset; aut loci ejusdem incolae juribus suis per se et sine scitu domini terrestris prospiciendi minimé haberent facultatem), laboré meo interturbato, repetitae possessionis ejusdem incolae, a perhib<mdis veritatis testimoniis inhibiti sunt ; quin et ipse ab inquirendis testium fassionibus, cum summo possessionis ejusdem incolarum damno et cletrimento manifesto, per repetitum parochum loci rppulsus ac inhibitus exstiti; et ita re infecta discedere debui. Super qua, praevio modo per me inchoata testium attestatione, medioque repetiti ejusdem lo<u parochi, incolas a perhibendis veritatis testimoniis, intenfcata iuhibitione, ac ultimo mei facta repulsioue ; hasce meas, propria syngrapha et sigillo meis roboratas, jurium ejusdem possessionis incolarum futura pro cauMa necessarias, extradedi testimoniales. Dátum in possessione Kossuth, comitatu aeque posoniensi sita, die 7. mensis április anno domini 1721. Stephanus Debreczeny, inclytae tabulae regiae judiciariae juratus nótárius m. p. (P. H.) (Eredetiből a pozsonyi ev. lyceum könyvtárában). Közli : G a r á d y. Külföldi egyház és iskola. t Müncheni levelek. ii. Tisztelt szerkesztő ur! A müncheni érsek ismét elővette a kath. egyház régi fegyverét, az excommunicatiót és főlelkipásztori kötelmeihez hiven sújtja vele mindazokat, kik egyházának legutóbbi remekmüve, a csalhatatlanság ellen tiltakozni bátorkodnak. Igy történt, hogy a nagyobb egyházi átok mondatott ki Dr. Messmer és Dr. Frohschammer egyetemi tanárokra, kik elég vakmerők voltak meggyőződésüket nyilvánítani még azon esetben is, midőn homlokegyenest ellenkezik egyedül üdvözítő egyházuk tanaival. Dr. Frohschammer excommunicaltatása következtében egy hosszasabb nyilatkozatot tesz közé az „Aug. Al'g. Ztg"ban, melyben alaposan ismerteti, hogy a kath. egyház hányszor jött már ellenmondásba maga magával s ennek folytán azon helyzetbe jutott, hogy maga magát excommunicalta. Szükségesnek látom e nyilatkozatát egész terjedelmében közölni s megismertetni e lapok olvasóival, mert a benne elősorolt tények felfogára s a hang, mely több helyen a keserűség kifejezését hordja magán, hü kinyomata az itten megindult vallási mozgalomnak, mely az egyházat regenerálni s minden oly tantól, mely ezzel ö?zsze nem egyeztethető, megtisztítani tűzte ki főtörekvéseül. Frohschammer nyilatkozata. „Ugy látszik, hogy az excommunicatio-forrás ismét megeredt, legalább a müncheni érseki hivatalból ismét excommunicatiók kezdenek előszívárogni. A napokban Dr. Messmer tanárra mondatott ki a nagy átok, és alólirott maga is egy iratot kapott az emiitett hivataltól, melyben az efféle iratokban szokásos kifejezések után, mint „hitetlenség", „subj^ctivismus", „egyházellenesség", „főpásztori jog és- kötelesség" stb., végre „ formaszeri nt" kimondatik, hogy alólirott „több rendbeli eretnekség miatt", melyeket már régebben és az utóbbi időben elkövetett, a nagy egyházi átokkal és minden kanonikus következményeivel már régen sújtva van. Ezen tudtul adás teljesen fölösleges volt, mert én magam eléggé tudom, mikor van excommunicálva valaki ós mikor nincs, sőt mint 1862-ben megmutattam, jobban tudom, mint a müncheni érsek és hivatala. Mert már ekkor kinyilatkoztatták, hogy az index congregatio irányábani magatartásom miatt excommunicáltatást vontam magamra, csakhamar azonban be kellett látuiok, hogy tévedésben voltak, és tudatlanságukban tulmentek a határon. Mindennek dacára azonban illő köszönetet mondok a „főpásztori gondosságért," mely e tudtul adásban és „emlékeztetésben" nyilvánul, és egyidejűleg figyelmeztetni akarom az érsek urat és hivatalát kellő gyorsasággal azon helyzetre, melybe egyházi igazhivüségét s ettől föltételezett örök üdvét illetőleg jutott. Ugyanis, ő maga sem hisz minden egyházi 6