Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-20 / 3. szám

tant, s igy az excommunicálás minden kanonikus következményével már régen reá illik ő reá is. A föpásztori hivatal gyakorlásában könnyen megtörténik, hogy a mig más szemében keresik a szálkát, a magukéban f e 1 ed i k a gerendát s nagyon üdvös dolog, ha a hivatal tisztviselőit mások figyelmeztetik bizonyos viszásságokra, — bár jól tudom, hogy ez a leghálátlanabb dolgok egyike. Az egyház alapelve szerint mindazon katholikus excommunicálva van, a ki csak egyetlen egy hitcikk elfogadását vagy elismerését megtagadja, azaz: ki van zárva az egyházközösségből, eltiltatik az egyházi kegyelemn

szközök használatától ós kárhozatra megy, ha csak nem működik azon, hogy újra felvétessék. Eleintén az excommunicálást csak nagy erkölcsi vétségek esetében használták ; igy zárt ki Pál apostol egy korinthusbelit a hivők közösségéből vér fertőztet és miatt. Ma már másképen van a dolog; vérfertőztetők és ezekkel egyenlő emberek nagyobbrészint nyugodtan élhetnek az egyházközösségben, különösen ha gazdagok s befolyással birnak, és az „egyháznak" hasznos szolgálatokat tehetnek. Azonban az excommunicatió csakhamar a hierarchiai hatalom egyik főeszköze lőn, melylyel megerősitette magát és javadalmakat, ezeknek szabad élvezetét és privilégiumokat biztosított magának. Igy pártfogoltatott és támogattatott bizonyos püspöki adókiváltság és egy főkáptalan bizonyos szabadalmazott bormérése az excommunicatió által. Ily gyöngéd módon ma már csakugyan vissza nem lehet élni az excommunicatióval; de azért mégis a tanrendszer és a papi hatalom támogatására, az úgynevezett szellemi engedelmesség kényszerítésére s a népek megigázására használtatik. Az iránta való félelem még egyáltalában nem halt ki a népben, és maguk a magasabb és miveltebb osztályok is nem ritkán annyira félnek e kellemetlenségektől, hogy meggyőződésüket örömest hozzák áldozatul. Ideje lesz végre ezen mumust a maga valódi alakjában tüntetni fel, s kimutatni, hogy hatalma tulterjesztése miatt miképen tette magát tönkre. Térjünk vissza előbbeni kiindulásunkhoz Ha valamely katholikus kizáratik az egyházközösségből, mert nem hisz valamely hitcikket, ugy kétségkívül a münchen-freisingi érsek és főkáptalanja, valamint nem kevésbé az egész episcopatus és klérus excommunicálva van s rég idő óta az egész kath. egyházban úgynevezett szentségtelen istentisztelet tartatik. Ezt bebizonyítandó csupán két eretnekségre hivatkozunk, melyet az egész katholika hierarchia ép ugy oszt, mint a laikus világ. Ezek ugyan már más helyen is fel voltak emlitve, de miután a hierarchiai taktika az ilyen végzetes kérdésekre nem áll egyébből, mint megátalkodott konok hallgatásból, nem tehetünk mást, minthogy szüntelen visszatérjünk reá, hogy a lehetőségig kibövitsük ismeretünket, s ezáltal alkossunk magunknak valódi méltánylást a hierarchiai egyházszervezetről. E két emiitett eretnekség: a kopernikusi világrendszer, és az egyházi kamat-tilalom. A kopernikusi rendszer a tiltott könyvek congregatiója áital ép ugy, mint a Galilei-per folyamában az inquisitio által Írásban, tehát nyilvános módon, a legnagyobb határozottsággal eretnekségnek s a kath. egyház hite megrontójának bélyegeztetett, s mint ilyen kárhoztatott és pedig a minden hivők és az egész egyház (csalhatatlan) pápájának tudtával és megerősítésével. Különösen határozottan eretnekségnek nyilváníttatott a nap egy helyben állásának tana, miLt a perakták bizonyítják, ugyanis az elmarasztalás! ítélet és a Galilei elébe nyújtott visszavonás. (Fordításban közölve van „A keresztyénség és a modern természettudomány" cimü munkámban.) És most a hierarchia is hódol a kopernikusi rendszernek. E szerint a püspökök és papok mindnyájan ép ugy hitetlenek, mint eretnekek. Hitetlenek, mert az előirott és az egyház igazsághoz tartozó tanától eltértek ; eretnekek, mert a csalhatatlan egyházi tanítói hivatal által eretnekségnek bélyegzett kopernikusi rendszert igaznak vallják és ismerik. Ez ellen semmiféle elsimítás és sophismus nem használ. Ép oly világos és elvitázhatatlan az eretnekség, melybe az egész hierarchia a kamat-tilalom által jutott, és a me ly ellen számtalanszor vétett. E tilalom századokon keresztül a legnagyobb szigorúsággal, mint isteni kijelentés taníttatott és támogattatott. Áthágása a legszigorúbb egyházi büntetéssel, még az egyházi eltemetés megvonásával is büntettetett s a vele ellenkező tan eretnekségnek lett ítélve. Concina Dániel buzgó dominikánus, hátrahagyott iratában nem 'kevesebb, mint 28 zsinatot, közöttük 6 egyetemest és azonkívül 17 pápát említ, kik az uzsorát, azaz a kamatvétel (usura) bárminő nemét elvetették-XIV. Benedek pápa 1745-ben kiadott encyklikájában még semmi különbséget nem tesz a kamat és uzsora között; hanem minden kamatra-kölcsönzést, lett légyen akár nagy, akár kicsi a kamat, akár gazdagnak, akár szegénynek kölcsönöztetett, mint uzsorát, s az isteni kij elentéssel ellen kezöt megtilt. A Rómában és a hierarchia által egyetemesnek elismert 1311-ki zsinaton, melynek elnöke V. Kelemen pápa volt, határozottan ki fejeztetett, hogy az, a ki a kamatvétel tanát tanítja, mint eretnek megbüntetendő. S mind ennek dacára a kamatra-kölcsönzés most általánosan el van fogadva, s nem csupán laikusoknál van gyakorlatban, hanem a klérusnál, egyházi rendnél is, és maga a pápa is megkívánja híveitől, hogy neki kamatra kölcsönözzenek, mi által olyanra csábítja őket, a mi egyházilag, mint az isteni kijelentéssel és isteni akarattal homlokegyenest ellenkező, a legszigorúbban tiltva van. És igy az egész egyház, laikusok ép ugy, mint püspökök és papok, eretnekség és ebből folyólag excommunicatió alá jutöttak. Felhozhatják ez ellen, hogy a kamattilalom csupán egy meghatározott időre és meghatározott viszonyokra bírt érvénynyel, s e viszonyok megváltozásával meg kellett szűnnie. E mentség alaposnak látszik ugyan, de ide nem illő ; mert az egyházi tan szerint a hitcikkek feltétlenül szükségesek levén, örök időkre szólnak, s változhatatlanok. Ez ellen maga a pápa sem hozhat fel semmit, dacára csalhatatlanságának és absolut hatalmának. Mert az a