Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-20 / 3. szám

tant, s igy az excommunicálás minden kanonikus követ­kezményével már régen reá illik ő reá is. A föpásztori hivatal gyakorlásában könnyen megtörténik, hogy a mig más szemében keresik a szálkát, a magukéban f e 1 e­d i k a gerendát s nagyon üdvös dolog, ha a hivatal tisztviselőit mások figyelmeztetik bizonyos viszásságokra, — bár jól tudom, hogy ez a leghálátlanabb dolgok egyike. Az egyház alapelve szerint mindazon katholikus excommunicálva van, a ki csak egyetlen egy hitcikk elfogadását vagy elismerését megtagadja, azaz: ki van zárva az egyházközösségből, eltiltatik az egyházi kegye­lemn szközök használatától ós kárhozatra megy, ha csak nem működik azon, hogy újra felvétessék. Eleintén az excommunicálást csak nagy erkölcsi vétségek esetében használták ; igy zárt ki Pál apostol egy korinthusbelit a hivők közösségéből vér fertőztet és miatt. Ma már máské­pen van a dolog; vérfertőztetők és ezekkel egyenlő embe­rek nagyobbrészint nyugodtan élhetnek az egyházközös­ségben, különösen ha gazdagok s befolyással birnak, és az „egyháznak" hasznos szolgálatokat tehetnek. Azonban az excommunicatió csakhamar a hierarchiai hatalom egyik főeszköze lőn, melylyel megerősitette magát és javadalma­kat, ezeknek szabad élvezetét és privilégiumokat biztosí­tott magának. Igy pártfogoltatott és támogattatott bizo­nyos püspöki adókiváltság és egy főkáptalan bizonyos szabadalmazott bormérése az excommunicatió által. Ily gyöngéd módon ma már csakugyan vissza nem lehet élni az excommunicatióval; de azért mégis a tanrendszer és a papi hatalom támogatására, az úgynevezett szellemi engedelmesség kényszerítésére s a népek megigázására használtatik. Az iránta való félelem még egyáltalában nem halt ki a népben, és maguk a magasabb és mivel­tebb osztályok is nem ritkán annyira félnek e kellemet­lenségektől, hogy meggyőződésüket örömest hozzák áldo­zatul. Ideje lesz végre ezen mumust a maga valódi alak­jában tüntetni fel, s kimutatni, hogy hatalma tulterjesz­tése miatt miképen tette magát tönkre. Térjünk vissza előbbeni kiindulásunkhoz Ha valamely katholikus kizáratik az egyházközös­ségből, mert nem hisz valamely hitcikket, ugy kétségkívül a münchen-freisingi érsek és főkáptalanja, valamint nem kevésbé az egész episcopatus és klérus excommunicálva van s rég idő óta az egész kath. egyházban úgynevezett szentségtelen istentisztelet tartatik. Ezt bebizonyítandó csupán két eretnekségre hivatkozunk, melyet az egész katholika hierarchia ép ugy oszt, mint a laikus világ. Ezek ugyan már más helyen is fel voltak emlitve, de miután a hierarchiai taktika az ilyen végzetes kérdésekre nem áll egyébből, mint megátalkodott konok hallgatásból, nem tehetünk mást, minthogy szüntelen visszatérjünk reá, hogy a lehetőségig kibövitsük ismeretünket, s ezáltal alkos­sunk magunknak valódi méltánylást a hierarchiai egyház­szervezetről. E két emiitett eretnekség: a kopernikusi világrendszer, és az egyházi kamat-tilalom. A kopernikusi rendszer a tiltott könyvek congregatiója áital ép ugy, mint a Galilei-per folyamában az inquisitio által Írásban, tehát nyilvános módon, a legnagyobb határozottsággal eretnekségnek s a kath. egyház hite megrontójának bélye­geztetett, s mint ilyen kárhoztatott és pedig a minden hivők és az egész egyház (csalhatatlan) pápájának tudtá­val és megerősítésével. Különösen határozottan eretnek­ségnek nyilváníttatott a nap egy helyben állásának tana, miLt a perakták bizonyítják, ugyanis az elmarasztalás! ítélet és a Galilei elébe nyújtott visszavonás. (Fordításban közölve van „A keresztyénség és a modern természettu­domány" cimü munkámban.) És most a hierarchia is hódol a kopernikusi rendszernek. E szerint a püspökök és papok mindnyájan ép ugy hitetlenek, mint eretnekek. Hitetlenek, mert az előirott és az egyház igazsághoz tar­tozó tanától eltértek ; eretnekek, mert a csalhatatlan egy­házi tanítói hivatal által eretnekségnek bélyegzett koper­nikusi rendszert igaznak vallják és ismerik. Ez ellen semmiféle elsimítás és sophismus nem használ. Ép oly világos és elvitázhatatlan az eretnekség, melybe az egész hierarchia a kamat-tilalom által jutott, és a me ly ellen számtalanszor vétett. E tilalom századokon keresztül a legnagyobb szigorúsággal, mint isteni kijelentés tanítta­tott és támogattatott. Áthágása a legszigorúbb egyházi büntetéssel, még az egyházi eltemetés megvonásával is büntettetett s a vele ellenkező tan eretnekségnek lett ítélve. Concina Dániel buzgó dominikánus, hátrahagyott iratában nem 'kevesebb, mint 28 zsinatot, közöttük 6 egyetemest és azonkívül 17 pápát említ, kik az uzsorát, azaz a kamatvétel (usura) bárminő nemét elvetették-XIV. Benedek pápa 1745-ben kiadott encyklikájában még semmi különbséget nem tesz a kamat és uzsora között; hanem minden kamatra-kölcsönzést, lett légyen akár nagy, akár kicsi a kamat, akár gazdagnak, akár szegénynek kölcsönöztetett, mint uzsorát, s az isteni kij elentéssel ellen kezöt megtilt. A Rómában és a hierarchia által egye­temesnek elismert 1311-ki zsinaton, melynek elnöke V. Kelemen pápa volt, határozottan ki fejeztetett, hogy az, a ki a kamatvétel tanát tanítja, mint eretnek megbünte­tendő. S mind ennek dacára a kamatra-kölcsönzés most általánosan el van fogadva, s nem csupán laikusoknál van gyakorlatban, hanem a klérusnál, egyházi rendnél is, és maga a pápa is megkívánja híveitől, hogy neki kamatra kölcsönözzenek, mi által olyanra csábítja őket, a mi egy­házilag, mint az isteni kijelentéssel és isteni akarattal homlokegyenest ellenkező, a legszigorúbban tiltva van. És igy az egész egyház, laikusok ép ugy, mint püspökök és papok, eretnekség és ebből folyólag excommunicatió alá jutöttak. Felhozhatják ez ellen, hogy a kamattilalom csupán egy meghatározott időre és meghatározott viszonyokra bírt érvénynyel, s e viszonyok megváltozásával meg kellett szűnnie. E mentség alaposnak látszik ugyan, de ide nem illő ; mert az egyházi tan szerint a hitcikkek feltétlenül szükségesek levén, örök időkre szólnak, s változhatatlanok. Ez ellen maga a pápa sem hozhat fel semmit, dacára csalhatatlanságának és absolut hatalmának. Mert az a

Next

/
Thumbnails
Contents