Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-29 / 26. szám

megegyezőnek tartanák-e önök, ha a cár a-magyar kor­mány tudta és ellenőrzése nélkül görögkeleti vallású pol­gártársainkhoz tetszése szerint intézhetné rendeleteit ? a világi hatalom pedig, melylyel a minden oroszok cárja bir, alig nagyobb azon erkölcsi befolyásnál, melyet a római szent szék az összes keresztyén világ államaira többször gyakorolt. A római Curia rendelkezhetik oly tárgyakról is, melyek csupán a hitet, vallást s egyházat érdeklik ; ren­delkezhetik ily tárgyakról, s nem egyszer, már valóban rendelkezett; azon jogot tehát, hogy a római Curia ren­deleteiről magának előleges tudomást szerezzen, nem lehet a kormánytól megtagadni a szent székkel szemben sem ; legalább annak felismerése végett, hogy valyon az illető rendeletek valóban csupán a hitet, vallást és egyházat ér­deklik-e ? Hogy ez igy történik, az a kath. egyházi rendnek is előnyére szolgál ; mert az állam, ha mint ilyen fenál­lani akar, törvényeinek megsértését megtorlás nélkül nem hagyhatja; a tetszvényjog gyakorlása mellett meggátol­tathatik oly rendelmények foganatba vétele, melyek az ország törvényeibe ütközők; mig ellenben a nélkül sokkal hamarább állhat be azon szomorú alkalom, melyben le­hetetlenné válik, hogy az állam jogainak és érdekeinek megőrzése végett hatalmának egész szigorával fel ne lép­jen az egyházi rendnek illető, tagjai ellen ; s hogy az ily eshetőségek, s épen a vallásosság érdekében, a lehetsé­gig kerülendők, bővebben fejtegetnem nem szükséges. A mi a hozzám intézett felszólításban emiitett egy­házi és iskolai alapítványokat illeti, ezekre vonatkozólag azon terjedelmes jelentésben, melyet mint egy országgyű­lési albizottságnak tagja több tagtársaimmal együtt ugyan­azon tárgyban kevéssel a legközelebbi országgyűlés be­rekesztése előtt tettem, s a mely néhány héttel ezelőtt hirlapilag is köztudomásra hozatott, nézeteim kimeritőleg ós indokolva vannak kifejtve : azokhoz semmi ujat nem adhatok, azokból semmit el nem vehetek; ezen kérdésre nézve tehát elégségesnek tartom ezúttal is kijelenteni, hogy mindazok, mik az emiitett jelentésben foglaltatnak) komolyan megfontolt, állandó meggyőződéseim. Ezek, a miket önök hozzám intézett felszólítása kö­vetkeztében kijelenteni kötelességemnek tartottam. Fogadja egyébiránt tisztelt elnök ur megkülönbözte­tett tiszteletem nyilvánítását. Kis-Igmánd, junins 16-án, 1872. ISKOLAÜGY. Egy svájci lap a biblia iskolai tanításáról. „Kindersinn und Gehorsam ist Eesultat imd stete Folge einer religiős-gesunden Erziehung." Pestalozzi. Basel, 1872. Jun. 16. Örömmel olvasáma „Schwei­zer ischeLehrer- Zeitung" utóbbi két szá-mában honunk tanügyi ismertetését e cim alatt: „Die LehrpláneundLehrmittelfür die un­garische Volks- undBürgerschulen;" örömmel annyival inkább, mivel látám belőle, iiogy elis­meréssel van tárgyalva honunknak e téreni törekvése és működése. Az ismertető az öt hasábos cikk elején azt mondja : „Unter den Lándern, die gegenwártig grosse und rühm­liche Anstrengungen für Hebung des Volksschulwesens machen, steht Ungaren in vorderster Reihe" s végzi : „Freuen wir uns des frisch aufstrebenden Geistes und der warhaft bildungsfreundlichen Gesinnung der Magyarén!" Svájc tanügyét jeles hazánkfia Molnár Aladár ur, kinek a nevelés terén már eddig is nagy érdemei van­nak s kinek neve a külföldön is ismeretes,bővebben tanul­mányozá és ismertette is. Mindamellett nem lesz talán érdektelen, ha a svájci nevelésügyi életből s mozgal­makból egyet mást ezúttal mi is fölemiitünk. Mint nálunk, ugy Svájcban is, az iskolai vallásta­nítás a gordiusi csomó, melyen oldozgatnak lapokban, röp­iratokban s nyilvános előadásokban. A fent címezett lap­ban is e tárgygyal foglalkozó hosszabb cikksorozat jelent meg : „DiebiblischenGeschichten des altén Testamentes in der Schule" cim alatt. Ezt célom lehető rövidséggel ismertetni e lap azon tisztelt olvasóival, kik e tárgy iránt érdekkel viseltetnek. Ama vitás pont, mond szerző, valyon az egész bib­liát adjuk-e az iskolás gyermek kezébe, vagy pedig is­kolai használatra szerkesztett kivonatot a bibliából, bibliai történelmi könyvecskét, gyermek-bibliát, iskolai bibliát (Schulbibel, Kinderbibel) : az 1854-ben Frankfurtban tartott gyűlésen ritka szómegegyezéssel oda lőn eldöntve, hogy az egész bibliát kell a gyermek kezébe adni. De ezen határozat sehol sem ment érvénybe. Svájcban már jó idő óta a bibliatörténetek vannak bevéve iskolai vallásoktatásra, melyek az iskolai bibliától (Schulbibel) abban különböznek, hogy a tárgy elrendezés­ben kevés tekintet van a bibliai könyvek sorrendjére, ha­nem bizonyos szabadsággal vannak összefüggő egészszó összeállítva és szerkesztve azon történetek, melyek az is­kolai biblia történelmi tanítására célszerűeknek mutatkoz­nak és mutatkoztak. Kimutatja azonban szerző, v állás-erkölcsi álláspontról, ezen módnak helyességét, célszerű­ségét és hasznosságát, valamint annak káros voltát, ha a gyermeknek az egész bibliát adjuk kezébe. Hogy azonban ismertetésem nagyon hosszura ne nyúljék, ezen, különben érdekes rész elhagyásával lehető rövidséggel fogom ismer­tetni azon két pontot, melyben a cikkiró tárgyát a e s­thetikai és paedagogiai szempontról világítja meg. Az ó-szövetségnek — mond szerző — véleményem szerint nem kell, nevelőeszközzé 1 e n u i, csak szabadjon továbbra is maradnia, mi századok óta volt: ne­velőeszköznek. A kryvek könyve, a népek általános em­beri művelődésével oly általánosan és bensően van össze­•

Next

/
Thumbnails
Contents