Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-06-29 / 26. szám
nek, és költségei viselésének terhét mindenütt, a hol arról másképen kellően gondoskodva nincs, községi kötelességnek kell kimondani; s a népiskolai közoktatás ilyeunek jogosan is mondathatik ki; mert gyermekeiknek nevelése, elemi oktatása első sorban a szülők kötelessége; a szülők azok, kik a községet képezik, s e kötelességüket a községben egyesült erővel mindenütt sikeresebben teljesíthetik az egyes hitfeleki zeteknél is, a?on helyeken legalább minden kétségen kivül, a melyekben jó elemi iskolát anyagi eszközök hiányában egy hitfelekezet sem képes fentartani, s többen együtt igen jól állithatnák fel ; az pedig lehetetlen, hogy mód ne legyen abban, kell, hogy kellő mód találtassák arra, hogy az ily községi iskolákban is fentartassék a nemzet ifjú sarjadékában a vallásosság érzete, s az iskolák növendékei egyéb ismeretek szerzése mellett vallásuk tanaiban is, hitfelekezetük különbsége szerint, tökéletes oktatást nyerjenek. Az általam feljebb mondottak képezik nézetem szerint körülbelől indokait és célját a népiskolai közoktatásról alkotott törvénynek; helyesen jegyzik meg azonban önök, hogy ezen törvény nem volt képes mindeddig életre vergődni. Hiányai okozzák ezt. Nem levén szakférfiú, nem vagyok képes ezeket mind elszámlálni ; de a törvény hibájának tartom egy részről, hogy nem nyugtatja meg eléggé a szülőket gyermekeiknek vallásukban, hitfelekezetük szerénti kellő oktatása felől, jelesül arról elég tüzetesen, kimeritőleg s oly módon, melyet meghiúsítani ne lehessen, nem rendelkezik, s ez által sok helyen ellenszenv felébredésére adott alkalmat nemcsak a katholikus, hanem más hitfelekezetek kebelében is a községi iskolák ellen. A törvény hibájának tartom másrészről, hogy a tanfelügyelői intézmény felállításával gondoskodott ugyan némileg, habár igen bureaucratíai tökéletlen módon, a népiskolai közoktatás felügyeletéről; de nem gondoskodott eléggé a népiskolák fel állításának, ellátásának, közvetlen vezérletének módjáról, különösen pedig felállításuk, fentartásuk költségeinek fedezéséről. Különös valóban e tekintetben a törvénynek rendelete. A község szolgáinak, a határcsősznek, az éjjeli őröknek fizetései, a középületek, utcák, közhelyek tisztán tartásának költségei stb. a község költségvetésének tárgyait k4pezik oly összegekben, a melyekért alkalmas emberek az említett célokra kaphatók, s a melyekkel az említett költségek a körülmények szerént fedezhetők ; de arra, a mi a szülőknek, a társaságnak, az államnak legfőbb kötelessége, a mitől a községeknek, az országnak jövője függ: a nemzet ifjúságának oktatására az állami egyenes adók öt százalékánál évenként több nem fordítható, s ez oly összeg, mely az ország összes falusi községeinek talán egyikében sem elégséges a közoktatás költségeinek fedezésére ; számos kis községben pedig az e végre szükséges költ'égnek öt százalékát is alig üti meg. A törvénynek ezen rendelete maga elég arra, hogy az csupán holt betű maradjon. Javíttassák meg a törvény, legyen csak a közoktatásnak minden költsége, ha nem mindenütt, ott legalább, hol a hitfelekezetek maguk arról kellően nem gondoskodnak, -épen ugy rendes rovata a község, az illető felsőbb helyen megvizsgálandó költségvetésének, mint a községi hivatalnokok és szolgák fizetései s a község egyéb általános szükségletei; vétessék fel a népiskolai közoktatási költség a község költségvetésbe oly összegben, mely tekintettel a község anyagi erejére a közoktatás céljainak megfelel; vegyenek részt ez összegnek, ugy mint más általános községi költségnek előállításában a községben bírt összes vagyonuk arányában annak minden lakosai, minden ott lakó és nem lakó birtokosai; állapíttassanak meg a vallás tanítására nézve oly módozatok, melyek a szülőket gyermekeik hitfelekezetük szerénti vallásos oktatására nézve teljesen megnyugtathatják ; adassék azután az önmagában tehetetlen tanfelügyelői intézmény kiegészítéséül a népiskolai közoktatás ügyének kezelésére közhatósági felügyelet alatt, kellő befolyás azoknak, kik annak költségeit viselik : és lesznek jó népiskolák nem hosszú idő múlva mindenütt az országban, s hazánk fenállásának, jólétének, felvirágzásának egyik főalapja és eszköze, a nemzet ifjúságának jó oktatása, letéve, biztosítva lesz. A tetszvényjogot illetőleg szívesen kijelentem, hogy azon eszközök sok?sága és gyorsasága mellett, — melyek jelenleg bármely tárgynak, rendeletnek vagy határozatnak a legtágasabb körben köztudomásra juttatására szolgálnak, — ezen jognak gyakorlatát a legtöbb esetben sikertelennek s a jogot ennélfogva olyannak tartom, mely túlélte magát; de gyakorlatának jogosultságát mind e mellett kétségbe nem vehetem, s ha a kormány e jogát gyakorolni kívánja, azt tőle megtagadhatónak nem vélem. A hazában létező hitfelekezetek midegyikének főnökeiben az országban, az állami hatóságok a polgári törvények hatalma, alatt állanak ; csak a kath. hitfelekezet az, melynek szentséges főnöke, mint egyszersmind feje a világ egyetemes kath. egyházának, az országon kivül székel oly magaslaton, melyhez az állam hatalma, a polgári törvények nem férnek ; s e tény az állam jogai és érdekei megóvásának szempontjából nagy különbséget képez a kath. hitfelekezet s a hazai más hitfelekezetek között. Ha az ország kormánya az állam jogai és érdekei megőrzésének tekintetéből szükségesnek véli, hogy tudomást szerezzen magának saját állama alattvalóihoz az országon kivül székelő valamely hatalom által intézett rendeleteknek tartalmáról mielőtt azok kihirdettetnének : a jogot ezt tenni, ha csak helyesnek nem akarjuk elismerni, hogy az állam területén az állami törvényes hatóságokon kivül mások is szabadon rendelkezhessenek, a kormánytól nem lehet megtagadni. Tegyük föl például, hogy az oroszok hatalmas cárja, ki tágas birodalmában feje a görögkeleti vallásnak, egybázfőnöki jogot gyakorolna hazánk görögkeleti vallású polgárai felett is: rendén valónak, az állam biztosságával