Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-22 / 25. szám

azon egyház békéjét, nyugalmát a törvénynek, vagy egyes lelkészek 11 em is életkérdéses" érdekének, de csupán jobblétének s kényelmének feláldozzák. Legtöbb esetben kénytelenek tehát kivételes kedvezményeket s törvéuytőli eltéréseket megengedui, mely kivételességek azonban mind enesetben ismétlődvén, végre a törvény maga válik kivételes alkalmazásúvá. 4. Ép en az előadott viszonyok azon további indokot is szolgáltatják a kérdéses törvény eltörlésére, hogy az utat nyitván azon tannak, hogy a törvény betűjéhez való ragaszkodás által meg lehet hiúsítani annak szellemét, mintegy ösztönt szolgáltat az egyházaknak a törvény kijátszására, vagy annak irányábani ellenszegülésre, mert gyakori példát mutat fel arra, hogy a mely egyház a törvényt meg tudja kerülni, azon, annak ereje nem foghat, példát arra, hogy magok az egyházmegyék ütvén gyakran sebet és rést a törvényen, az egyházak e téren felsőbbségüket büntetlenül követhetik. 5. Továbbá ezen törvény káros hatású az egyházak jórendére és vallásos érzületére az által: Mert azon egyházakban, melyek rendes papot komoly szándékkal választanak ugyan, de az elválasztottak a meghívást el nem fogadják, vagy a mely egyházak rendes papot csak azért választanak, hogy az által a törvény betűjének megfelelvén, egy káplán-választásra egyengessék az utat, a választási törvényben megszabott két három hetes időközöket minden egyes választásra nézve megtartani kényszerülvén, a papválasztásban gyakran több hónapokat eltöltenek, s mivel addig mig a lelkész megválasztva, meghiva és a meghívás elfogadva nincsen, az egyházba időtöltő nem rendeltetik, egyes egyházak hónapokig lelkész nélkül vannak. Ez alatt szenved a jó rend, az isteni tisztelet, gyakran a sakramentumok kiszolgáltatása, betegek körüli, s más azon kegyeletes ellátások, melyek a lelkipásztori gondozás tárgyai. 6. De ezen törvény hátráltatja a lelkészeknek szellemi erősbülését is, s méltánytalan a káplánokra nézve, és pedig ez idő szerint még érezhetőbben, mint azelőtt. Mert megfosztatván a káplánok azon elébbi fontos joguktól, mely szerint ott, hol időtöltők voltak, egyszersmind rendes lelkészül is megválasztathattak, igazságos s méltányos, hogy azon jog és egyik kiváló beléphetési mód helyett a szabadhivhatásra való képesítéssel kárpótoltassanak. Időnkben szükséges a szabad versenyt gátló szabályoknak a káplánokra nézve megszüntetése azért is, hogy jobb készültségü ifjaink a papi pályától vissza ne riasztassanak most, midőn annyi különböző életpályák között előnyösen válogathatnak. 7. Yégül megjegyezzük átalánosságban és röviden, hogy ezen törvény fenállása óta gyakoribbak a versengések, viszályok a papválasztó egyházak kebelében, elárasztvák az egyházmegyei hatóságok pörökkel, szenved más irányban is a törvény tekintélye, és csökken az egyházi hatóságok szilárdságában tehát bizalom, a törvénvtőli kivételes eltérések gyakoribb ismétlődése miatt. 8. Egyetlen kérdés, mely még a mondottakon felül felmerülhetne az, hogy mi történend azon lelkészekkel, kik önhibájukon kivül vannak hely nélkül ? E felett hoszszas taglalásokba nem bocsátkozva, röviden azt jegyezzük meg, hogy ily eset szorod értelemben véve felette ritkán fordulhat elő és hogy azt meggátolni az egyházmegyék törvényes módokkal bírnak, de előfordulható esetekben is kevés egyesekért sokakat sújtani nem lehet; megjegyezzük azt is, hogy valamint a törvény keletkezése előtt nem voltak az egyházmegyék minden módtól s hatáskörtől megfosztva az ily egyéniségek támogatásában, ugy jövőre is a törvény eltörlése után ezen eszközök az egyházmegyéknek hatalmában megmaradnak. S minthogy tapasztalatunk szerint azon törvény erejével egy hely nélküli pap sem jutott rendes állomásra, annak megszüntetésével se fognak ők veszíteni, s általában roszabb sorsba nem esnek vissza, mint a törvény alkotása előtt valának A midőn tehát előadott indokainkra hivatkozva, az 1865. évi lelkészválasztási törvény 4-ik §-nak eltörlését s annak az elől formulázott ínódoni változtatását a főtiszt, egyházkerület figyelmébe ajánlanánk, kérelmezzük : miszerint ezen indítványunkat, az esetben, ha a felett oly módon, mint maga a törvény hozatott, mint t. i. közvetlenül saját hatáskörében véglegesen elfogadólag határozni magát hivatva nem érezné, az egyházmegyéknek kiadni, s a felett ezeknek vagy magoknak az egyházaknak megszavaztatása átal érdemileg határozni méltóztassék." Eddig a felterjesztés. Ez az az indítvány, melyet e.megyénk Simoniban tartott közgyűléséből, az ez év május havában Miskolcon tartott e.-kerületi közgyűlés előterjesztett, melyre a mint e lap utján értesülve vannak, az lett a határozat: hogy az az egyházmegyéknek adatik ki véleményezés végett, hogy az egyházmegyei gyűléseken behatóan tárgyalván s véleményüket őszi kerületi közgyűlésünkre beterjesztvén, azoknak figyelembe vételével döntő határozat hozathassék. Közlő épen e célból tartotta s látta jónak, sőt szükségesnek azt egész terjedelmében e becses lap hasábjain is nyilvánosság elé hozni, hogy mindazok, kiket e dolog s általában az egyházi ügy komolyan érdekel, mig idő van gondolkozzanak felette, tisztázzák nézeteiket, s ha ugy tetszik, e becses lapok terén is szóljanak hozzá. Csak igy győzhet s győzzön is a jobb a jó felett. Egy lelkipásztor. Lelkészválasztás s az első homok-szem humanistikus intézeteink gyámolitására. A szigetmonostori reform, gyülekezet életében kedvező fordulat állott be, s majd nem egy évig tartó viszálkodás és egyenetlenség férges gyümölcsei, melyeknek keserű utóizét még most is többen érezhetik, tiszteletes Varga László, helybeli administrator urnák folyó év junius 16-án egyhangúlag történt megválasztása alkalmával lehullottak. Emlékezetes marad e nap a szigetmonostori egyház életében, először azért, mert régi jó hirne-