Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-22 / 25. szám

vét, melynél fogva környékünkön eddig a legnyugalmasabb, békeszerető egyháznak tartatott, ismét visszaszerzé; másodszor azért, mert a gyülekezet oly egyént tisztelt meg osztatlan bizalmával, ki ezt az egyház javára, anyagi és szellemi előhalaiására kellőleg tudja majd felhasználni, értékesíteni, ki rövid, alig néhány hétig tartó ittléte alatt már bebizonyította, hogy tapintatos eljárásával a háborgó kedélyeket is tudja csillapítani s a pártok fölé emelkedve, mindegyik párt bizalmát, szeretetét és tiszteletét ki tudta érdemelni. Nem a szónoki erőnek, melylyel az elválasztott lelkész ur rendelkezik, tulajdonítom e fényes sikert s talán nem tévedek, ha ezt a közbizalom megnyerésénél csak mellékes tényezőkép állítom, a rend- és békeszerető egyház, mely régi jó hírnevén ejtett csorbát szégyenlette, s a prudentia pastoralis szerepeltek itt mint főtényezők. Tudja isten, hogy vagyunk még azzal a papolássál, e téren a mi kedvelt híveink tetszése vagy nem tetszése nagyon bizonytalan irányadónk ; a nagy hang népünk nagyobb részénél tagadhatlan előnynyel bir a beszéd belbecse és a művészi előadás rovására. Szinte boszantó, mikor a legérdekesebb, figyelmet gerjesztő egyházi beszéd emelkedett előadását hallgató nagy közönség zárt soraiban itt ott, majdnem minden szélben egy egy neki hasalt atyánkfia világot fumigáló buzgósága csendes horkolással ad magáról életjelet. Különben ez tárgyamhoz szorosan nem taitozik s csak jelezni akartam népünknek egy megbocsáthatatlan rosz szokását, melynek kiirtására más gyógyszert nem tudok, mint ezt: nevelés, jöjjön el a te országod. Az értelmesség teremti meg majd idővel a figyelmesen hallgató egyházi közönséget. , A megválasztott lelkész ur gyönyörűen köszönte meg a gyülekezet osztatlan bizalmát, az egyház javának munkálására ajánlván fel minden erejét, tehetségét „s ha erőm, úgymond, erre elégtelen lenne, akkor, de csak is akkor, ha az egyháznak javát akarom, támogassanak majd ezen osztatlan bizalmukkal". Minden arcon öröm és lelkesedés tükrözött vissza ; a szigetmonosfcori reform, gyülekezet szebb napjai itt kezdődnek. Most már bevégezhetném rövidre terjedő tudósításomat e szavakkal : és a napnak örömére, fecerunt magnuai áldomás. De nem, ettől ugyan felkopott az állunk; de azért, valami mégis történt. Nagy tiszteletű főesperes ur felhívása folytán, kinek elnöklete alatt a választás megtartatott, a sz. 'monostori ref. gyülekezet a napnak örömére s vallásos buzgóságuk bebizonyítására, a pesti helv. hitv. egyházmegye lelkész-özvegy és árva-gyámintézete részére évenként 12 forint segély nyújtására kötelezte magát, íme a legelső homokszem humanístikus intézeteink gyámolitására a bölcs, előrelátó s a kedvező hangulatot kellő irányba vezetni tudó, kormányra termett férfiú által letéve van. De mit mondok? nem első, ez már a második volt. Nyolc nappal előbb K.-Sz.-Miklóson volt tanitóválasztás, hol a megválasztott tanító s előkönyőrgő iránt lelkesülő választó közönség, a pesti helv. hitv. egyházmegye tanító-özvegy és árva-gyámintézete részére, évenként 6 forint lefizetésére kötelezte magát. Itt helyén látom felemlíteni, hogy az ez előtt már 10 évvel alakult ujabb lelkész-özvegy és árva-gyámintézetünk, mely jelenlegi főesperes, akkor még csak egyházmegyei aljegyző n. t. Sipos Pál, fóthi lelkész ur csüggedetlen erélyének köszönheti létrejöttét, az 1700 forintra menő, most pedig már 10,000 forintot meghaladó alapjából, melyből a régi özvegyi osztalék, évenként csak 20 ftot tesz egy özvegy után, jelenleg már 152 forint évi osztalékot ad egy özvegynek s ezen kivül, minden 18 éven aluli árva fentebbi összegnek még 1

/4

részét húzza egyenként. Ily irányban működő buzgóság r

"nem szorul magasztaló nagy szavakra; az özvegyek és árvák könnyei majd megszentelik s kedvessé teszik azt az urnák szine előtt. Az urnák tekintete, ki a jeruzsálemi templom ajtajánál gyönyörködve nézé a szegény özvegy által kegyes célra adott két fillért is, szelíden nyugoszik minden ily célra szánt adományainkon. Óhajtandó volna, ha fentebbi két szép példát minden nemesért, szépért és jóért még lelkesülni tudó egyházaink követni igyekeznének s nagytiszteletü főespes urnák e téren kifejtett buzgalmát szíves jóakaratukkal támogatnák. E tekintetben legtöbbet tehetnének a lelkészek s a buzgó egyházi elöljárók. Vajha minél előbb s minél több ily követésre méltó szép példát jegyezhetnék fel egyházmegyénk életéből a nélkül, hogy lelkész- vagy tanitó választás adná meg ehez a kellő hangulatot s a kedvező alkalmat; vajha ne lenne többé sem lelkész, sem tanitó özvegyére és árváira alkalmazható : Megy s nehéz szekerét utánna Tolják árvái elrongyolva. Szászi István, ref. lelkész. RÉGISÉGEK. Adalékok a XVII. és XVIII. századi vallási türelmetlenséghez. Rég letűnt századok gondolkodásáról, nézeteiről és hitéről meglehetős biztos tudomást szerezhetünk az illető korszülte naplójegyzetek, kisebb költemények, polemicus iratkák, anecdotumok s általában egyéb ily kisebb elmeszülemények összegyűjtése után. A kor ez iratokra reá nyomja a maga bélyegét, de viszont ezek is épen ezért annyira jellemzik az időt, melyben termettek, hogy ki csak kevéssé jártas a történelemben, az is képes első pillanatra felismerni a kort, mely azokat producálta. Avagy ki tévesztene össze egy régi pogánykori, mythossal elegy anecdotumot, egy a keresztyén világnézlet szülte anecdotummal. Ily korjellemzők azok is, amiket én most közlendő vagyok. Első pillanatra fel lehet ismerni tartalmukról, sőt formájukról is, hogy bizony nem a XIX. századi uralkodó 50