Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-22 / 25. szám

modern elveknek meghonosítója, mint volt eddig a parlamentarizmus rendszerének, a képviselet elvének, a népek politikai életében is kezdeményezője. Az egyházat ezen magaslatok felé elvezérelni levén valamint a német Protestantenvereinnak, ugy a magyarországi protestánsegyletnek is kitűzött célja, iránya, feladata: én szeretve tisztelt lelkésztársaimnak, a haladás minden őszinte barátjának a protestánsegylethez való csatlakozást ajánlom. Pereszlényi János, ref. lelkész. Egy kis apologia. Mióta a magyarhoni protestansegylet tényleg megalakult : a „Figyelmező" hasábjain sok tudományos óriás és törpe, de bátor harcosa az egyedül üdvözítő orthodoxiának próbálgatta forgatni fegyverét emez egylet ellen ; legtöbbnyire azonban e tudós harcosok — megfeledkezve nyíltan kitűzött feladatukról, mely is az egylet alapelveinek megingatása, szerintök badar és istentelen nézeteink megcáfolása lett volna, — hónapokon át kicsinyes személyeskedés sarában fetrengtek s a helyett, hogy tudós Eck-ként a szellemi érvek ragyogó fegyverével küzdöttek volna egyletünk bátor Lutherei ellen ; a helyett, hogy saját, általok jobbnak felismert nézeteiket akarták volna a mieink felett diadalra emelni : inkább a rágalom, a többoldalú gyanúsítgatás, személyes sértegetés sarával dobálódzcttak. Talán nem kell mondani, hogy az ily eljárás mily leverő érzetet szül azokban is, kik a harctól — mint közvitézek — némi távolban állnak, kik vezérszerepre nem hivatottak! Dacára, hogy a magyarhoni prot. egylet, mint ilyen, minden törvényes lépést régen megtett már arra nézve, hogy magát mind fel, mind lefelé igazolja, hogy senki által ne tartathassák oly ijesztgető szörnyetegnek, mely talán az orthodox tudományt a nép belső nyugalma s boldogságával együtt egy pillanat alatt felfalni akarná ; dacára, hogy az ország különböző vidékeiről, a legkitűnőbb férfiak ajkáról elég, az egylet életrevalósága mellett szóló hang emelkedett, nemcsak, hanem már két tekintélyes egyházkerület ünnepélyesen s törvényesen összegyűlt testülete épen nem átallá örvendetes tényként jelezni az egylet megalakulását és sok üdvöset várni a jövőben e socialis szövetkezéstől ; dacára mind ezeknek, még most is találkoznak oly egyének, kik mindent kicsinylő álbölcseségökben nem veszik észre, hogy elmúlt a vihar, hogy verőfényes nap kezd sütni ujolag, hanem, mint elkésett vészmadarak, most is vihart kárognak az egylet feje felett. Egy ily vészmadár az is, mely Frecska Lajos nevű uri ember személyében ujolag megjelent s ugyancsak hallatja ijesztgető szavait a „Figyelmező" legutóbbi számában. Jelen cikkecském cimét azonban nem a prot. egyletnek F. ur ellenébeni védekezése szempontjából adám, mert a ki, mint ő, ismét csak legnagyobb részben személyeskedik , nem igényelheti magának, hogy azon dicsőségben részesüljön, miszerint egy személyeskedni nem szeretővel elvi harca legyen. De meg, ő én velem ugy sem állna szóba, mert hiszen cikko végén büszkén kijelenti, hogy még Ballagi úrral sem akar vitatkozni, erre — ugy mond — nincs ideje. (Valószínűleg azonban Frecska ur egy szellemi „fricská"-tól tart inkább.) Van azonban a „F i'g y e lm e z ő" legutóbbi füzetében egy másik cikk is Nagy Gusztáv úrtól, mely már mont a személyeskedéstől, mely már igazán megérdemli, hogy a benne foglaltakhoz — mennyiben a cikk nyiltan egyletünket bírálgatja — komolyan hozzá szóljunk. Első megjegyzésem e munkára az, hogy bár N. G. ur és a prot. egylet nézetei homlok egyenest ellenkeznek : mégis meglátszik a mondott munka minden szavából, hogy szerzője az első, erős szellemi benyomásokat ép azon légkörben, ép azon egyének közt sajátitá el, ahol és akik közt a prot. egylet magasztos eszméje először megszülemlett. Látszik ama munkából, hogy örökké igazak maradnak a Saulhoz intézett eme szavak: Saul, Saul! nehéz neked az ösztön ellen rugódozni! N. G. ur azonban más klima alatt, más körben működvén jelenleg: némileg be is tudható neki, ha a mindennapi életnek ottani szemlélete talán egy kissé szárnyát szegi Pesten elsajátított reformtörekvéseinek. Mert bocsásson meg N. G. ur, én, bármenynyiszer átolvasnám is emiitett munkáját, nem tudnók abból kellő eligazodást nyerni arra nézve: miként lehessen az ember elméletileg oly radicaliter rationalis, mint ön, hogy még rajtunk is jóval túlmegy, a gyakorlat terén pedig oly conservativ, oly orthodox, mint senki más ? Tudom én tulaj donképen, hogy mit akar ön és társai; de hiszen épen ez ama „vakulj magyar ! '-féle törekvés. A prot. egylet egyik feladata épen az, hogy vessünk véget hová tovább a szent hazudozásnak, s amit mi talán nem hiszünk, amit mi a tudomány, az irodalom terén elvetendőnek tartunk: ugyanazt ne áruljuk a szegény tömegnek, mint szent igazságot, ne legyünk farizeusok, hanem nyiltan és őszintén hirdessük a szeretet mindent felölelő tanát, azon tant, mely hitcikket senkire sem octroyálva egyebet sem kiván, mint hogy a Jézus ártatlan élete tükröződjék vissza életünkből, az ő nemes tettei adjanak irányt tetteinknek, egyszóval, hogy ne szőrszálhasogató dogmatizálás, hanem szeretetben való egyesülés legyen mivelt korunk jelszava ! De menjünk tovább N. G. urnák ujon teremtett egyháztan kell s állitja, hogy minden gyakorlati reformereskedés a nép között kártékony mind addig, mig zsinatilag nincsenek dogmáink revideálva, mig törvényesen ki nem mondatik, hogy „ime óh nép! ittazuj confessió, ezután eszerint keresd üdvöd e t" (mert szavai ide mennek ki). Ezzel ellenkezőleg én merem állítani, hogy ba reform szükséges egyáltalában: ugy csakis azon reform állhat meg jelenleg, mely az elméleti térről kissé letérve, t. i. nem hirtelen rombolva, mint a vihar, hanem csendes