Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-22 / 25. szám

áldásteljes eső módjára a gyakorlati életbe is belép, nem szentségtelen lábakkal ugyan, hanem szeretve, ölelésre kitárt jótékony kezekkel. Lehet a dolgot szépen közvetiteni, s ha ön — saját szavai szerint — még nem talált expedienst : majd fog találni a prot. egylet, mely épen ezt felkeresni tűzte ki feladatául. A mindennapi élet, a tudományok tanításának legújabb módszere mutatja, hogy sikeres haladás csak ott eszközölhető, ahol az elméleti ismertetés karöltve jár a nézleltetéssel, a megmutatással. S ha már ez tökéletesen áll egyéb tudományokra nézve : mért ne állana bizonyos tekintetben itt is ? Bizony, bizony, reformálnunk kell nekünk mind az elmélet, mind a gyakorlat terén, amott egész erővel, itt csak ovatosan. Ha reformtörekvésünk pusztán elméleti, lenne: akkor csak félúton állanánk meg, a félrendszabály pedig célhoz nem vezet. Ily reformtörekvés régen él már egyházunkban, de a sok szép okoskodás mindig papiron maradt, a másik oldal, a nép örökké elhanyagolva volt s ezért kell még most is reformálnunk, de ugy, hogy figyelmünk a túlsó oldalra is essék, a népet se hagyjuk, amenyire lehet, epedni az újkor igazságai uj^tn! Hiába tisztogatjuk, hiába rostálgatjuk a magot, mit a földbe szórni akarunk, ha előbb a talajat is el nem készítjük, fel nem szántogatjuk. Szántogassunk hát lassan, de szorgalmatosan ; ne eresszük nagyon mélyre ekénket, hanem inkább többször tegyük ezt; öntözzük, puhítsuk a kemény talajat jó akaratú szavainkkal, néba még a. szeretet édes könyeivel is: ugy lesz munkánk sikeres, igy lesz reánk áldást hozó; mig a készitetlen talaj a legszebb magnak sem foghatna helyet adni sohasem, hanem azt bármikor is elhordaná a közönyösség szele ! Isten velünk ! Borzsák Endre, lacházi s.-lelkész. BELFÖLD. A dunántuli ref. egyházkerület közgyűlése. A dunántuli ref. egyházkerületnek május hó 28 s több napjain Nagy Mihály püspök és Tisza Kálmán főgondnok urak kettős elnöklete alatt Pápán tartott közgyűlése alkalmával, több oly érdekes tárgyak merültek fel, melyek felemlitésre méltók volnának. Ilyenek nevezetesen a pápai egyházmegye esperesének, ki egyúttal egyházkerületi főjegyző is volt, halála; a mult évi államsegély kiosztásának s több rendbeli közpénzeknek ezen halálesettel összefüggő szomorú története ; a pápai főtanodában a jogi fakultásnak tovább is fentartásán, vagy annak más s talán alkalmasabb helyre áttételén s helyette egy képezde felállithatásán gondolkozni; továbbá a már sokszor tákolt főiskolai törvényeknek a kor igényeihez idomított s a főiskolai külön álló egyes szakok szükségeihez mért, s ennélfogva teljesen átdolgozott törvényekkel kicserélése, a gyülekezeteknek tanítók választhatására nézve épen ugy, mint a lelkészválasztásnál a választási teljes szabadság megadása, vagy e tárgyban a gradnalis dislokícios rendszernek további fentartása, mint ez a b.-somogyi és mezőföldi egyházmegyékben mindezideig gyakoroltatik ; egy mezőföldi lelkész és esperes közt felmerült s már több éves viszálynak békés uton leendő elintézésre lett keresztyéni áthelyezése; a lelkész felesketése végett uj esküminta tervbe vétele stb. stb. Azonban e sorok Írójának nem célja a fölebb emiitett közérdekű egyes tárgyaknik kimerítőbb közlése, hanem szavai csupán az ez alkalommal végzett lelkész felszentelésre fognak vonatkozni. Ugy nevezett felavatási vizsgát tett a gyűlést megelőzött napon 17 egyén, kik közül felavattatott 15, visszamarasztaltatott kettő, azon oknál fogva, mert a kibocsátási vizsgától számítva két évök még nem telett le. Csodálkozni lehet ez eljárás fonáksága felett. A törvény ide vonatkozó szavai im ezek : „a papi teendőkre kibocsátott egyének felavatási vizsgára csak két év eltölte után jelentkezhetnek". Ezek, mint látni lehet, csak a vizsgára bocsátást tiltják, a felavatásról pedig teljesen hallgatnak. S ime a két fel nem avatott egyénnek a mit a törvény tilt, az megengedtetett, a minek megtagadhatásáról a törvénynek egy betűje sem szól, az megtagadtatott. A tények logikája azt követelné, hogy ha már egyszer valaki vizsgára bocsáttatott, az egyéb körülmény közbe nem jővén, felavattassék. Ha pedig időhiány miatt fel nem avattathatik : akkor vizsgára se bocsáttassák, mert az egyént a lelkészi pályára alkalmassá bizonyosan nem az a néhány hó vagy hét, hanem a vizsgának jó sikerrel lett kiállása teendi, az a két év nem azért jeleltetett ki a törvényben, mintha az in se et per se valakit lelkészi pályára képesitene, hanem az az alatt feltételezett vizsgára való készülés, a gyarapodó tudományos képzettség ; s ez azon időkivánalomnak az értelme, lelke és értéke, a többi csak test : pedig a lélek előbb való a testnél ; igy azon két elmozditott irányábani eljárásnak nincs semmi értéke, a tevét átmenni engedték, megszűrték a szúnyogot, hiányzik belőle a lélek, maga maradt a megölő betű. Ha voltak okok, miknél fogva vizsgára bocsáttattak, a felavatástól nem kellett volna őket elmozdítani. Volt még egy felavatott egyén a 16-ik, a püspök ur titkára, ki már elébb a dunamelléki egyházkerületben vizsgázott. A felszentelés a pápai ref. gyülekezet templomában végeztetett, a felszentelendők az urasztala körül állva foglaltak helyet s a mint a középen szónokló püspök ur 1. kenetdus beszédének végszavaihoz ért, felszólitván őket, hogy essenek térdre, ez a már előre oda kivetett szőnyegek ós váukosok használatba vételével megtörténvén, következett 2. a hét ifjú bajnokra istenáldását esdő ima, mit a gyülekezet a felszentelést végzett püspök ur után rebegett az áldások örök kútfejéhez, 3. ezen ima után jött a püspök ur által mondva a megerősítés vagy felavatás lelki komolyságba öltözött méltóságos szózata, ezután 4. a felszentelendők énekelték a „Jövel szent lé