Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-06-08 / 23. szám

ségre adott szavazatok. Miután átalános többséget senlu nem nyert, uj szavazás szükségeltetik. A több apróbb ügyek közt, jól esett hallanunk, hogy az ombodi egyházban elvégre helyre állott a rend, a menynyiben a lelkészválasztás harmadszor már sikeresen végrehajtátott, s az egyház ügyei uj lendületet nyertek, miután sikerült tek. Márton Bálint urat a főgondnokságra, melyről tavaly lemondott, ismét megnyerni. Sóltész János ur ombodi lelkészszé választatván, apai lelkész Szabó Lőrinc méhteleki lelkész ur lett s az apai választás e gyűlésen megerősíttetett. E választásra, illetőleg a küldöttség egyik tagjának itteni eljárására lehetetlen némi észrevételt nem tennünk. Ugyanis, az egyházkerületi gyűlésnek mult évben megállapitott papválasztási szabályaiban a többek közt ez áll: „a választási szabályok feletti ellenőrködé ss e i pedig az esperest egy lelkészt, a segédgondnok egy világi egyént biz meg és nevez ki hivatalból." Tehát a kiküldötteknek csak is ellenőrködési joguk van s ime az apai választásnál az egyházi kiküldött e szabályon túltette magát. A.z apai egyház híveinek egyrésze ugyanis, egy ifjú lelkészre akart szavazni, ki csak szent György napkor lett rendes pappá. A lelkész-kiküldött azonban, ki egyházmegyei tanácsbiró, határozottan kijelentette, hogy szavazatot azon ifjú lelkészre nem fogad el, mert valamelyik kánon szerint az, egy évig helyéről nem mozdulhat. Ha van is oly kánon, mely megtiltja az uj lelkésznek, hogy egyházából egy évig mozdulhasson, azt hiszem, annak végrehajtása nem a tisztelt tanácsbiró urat, hanem az esperesi hivatalt illeti. Nem volt tehát joga a tanácsbiró urnák, bárkit is megfosztani, illetőleg eltiltani a szavazástól, mert csak ellenőrködni volt kiküldve, hogy a szavazás rendben történjék. Mindenesetre óhajtandó, hogy esperest ur adja tudtára mindannyiszor az i llető kiküldötteknek, mi legyen a teendőjük, hogy ily túlkapások miatt szabad választási jogától senki meg ne fosztassák. E r d ő s i. RÉGISÉGEK. Az iszkaszentgyörgyi h. hitvallásuak ügyében 1721. évben tett vizsgálat. Az okmányt latin szöveg előzi meg, melyből azonban hosszadalmassága miatt jónak láttunk az eredeti szószerinti közlése helyett, magyar kivonatot készíteni, mely is a következő: Mi szittnyai és csábrági gr. Kohári István, Murány örökös ura, országbíró, VI. Károly római vál. császár stb. stb, v. b. t. tanácsosa, Honth v. m. Ör. és val. főispánja, tábornagy, helytartó és Magyarország dunáninneni részének és végeinek alkapitánya, adjuk emlékezetül: Hogy kapi Kapi Gábor kir. táblai főjegyző hozzánk személyesen eljővén, előterjesztette a Fejér v. megyei ág. és helv. hitvallás uaknak egy általa irt és a mi birói és hiteles pecsétünkkel megerősített levelét, mely egyikéhez a táblai esküdteknek, a nála Írnokként működő Lázár Istvánhoz szólott és intéztetett, s e levélben a következők foglaltatnak : Mi szittnyai és csábrági gr. Kohári István (hivatalai és cimei ujolag elősorolva) ns. Lázár Istvánnak stb. üdvöt! Kifejtetett előttünk Fejér v. megyei ág. és helv. hitvallásuak által, hogy ők némely ügyek dolgában előttünk bővebben kinyilatkoztatandó vallomásokkal és bizonyítékokkal tanúságot akarnak tenni, melyet jogaik védelmére szükségesnek tartanak. Mivel tehát az igazság bevallása senkitől sem tagadható meg, ezért téged ezek rendjén birói tekintélyünkkel, mellyel twljes joggal élünk, megbízunk és parancsoljuk, hogy kutasd ki teljesen, a mindenkép biztos igazságot. Kelt sz. k. Pest városában 1721. april. 6-áu. P. H. Olvastatott és kiadatott Kapi Gábor, kir. táblai főjegyző által s. k. — Melyeket előterjesztvén és bemutatván emiitett főjegyzőnk, nekünk hűségesen előadta, hogy a parancs értelmében kir. táblai esküdt, és nála írnokként működő egyén küldendő ki. Aki viszont megkérdeztetvén, elmondotta, hogy emiitett bizottmányhoz csatlakozott, s magát ahhoz alkalmazni kívánván, alant kijelölt tanukat a helyszínén felállítván, tőlük 16 márka fizetése és az ur Istennek, a császárnak, királynak tartozó hitükre és a kir. szent koronára kérvén igaz vallomásokat tőlük hazai magyar nyelven a következőkben tudta meg a biztos igazságot : Vallatási ponfco k.*) 1. Tudja-e nyilván és bizonyosan a tanú, hogy e helységben levő templom vagy oratorium, parochiával és iskolával egyetemben maga emlékezetitől fogvást, még a törők Bécs alámenetele előtt is egy néhány esztendőkkel, mindenkor augustana vagy helvetica confessión levő lakosoké volté? tartottanak-e prédikátort és mestert? gyakorlották-e szabadosan isteni szolgálatjokat közönségesen? avagy nem turbáltattak-e prédikátorai és mesterei ? nem vétettenek-e el templomai, parochiái, vagy iskolái ? ha el? ki által? mi módon? és hányadik esztendőben? és most plebánus-e vagy predicator vagy mind a kettő vagyon és szolgál a helységben ? 2. Tudja-e nyilván avagy hallotta-e a tanú, hogy midőn a prédikátort és mestert kiűzték, a/oknak javait elvették-e? vagy tettek-e valami kárt nekik? és keménységet követtek-e valakik velek, vagyis a lakosokon és kik? 3. Tudja-e a tanú, hogy az augustana és helvetica confessión levő lakosok magok hitekben és vallásokban, s szabados gyakorlásában háborgattatnak-e ? és kik által ? mi formán ? ki parancsolatjából ? avagy kényszeritettenek-e magán némelyek avagy közönségesen ? és kik által ? s minemű fenyegetésekkel és büntetések alatt a catholica hitnek állására? búcsúkra? vagy is processiókra ? keresztcsókolásokra ? vagy más vallásokkal ellenkező ceremóni*) Eddig terjedt a latin szöveg, melyből kivonatot készített b—r.