Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-20 / 3. szám

Weimar. Neunter J a h r gang, erstes Heft. Jahrlich erscheiaenlOHefteá 3 — 4 Bogén zum jáhrlichenPreisevon 2Vs T h 1. Mennél nagyobb és biztosabb a jó szónoklat hatása a hallgatóságra, annál inkább törekedni fog az egyházi szónok is, hogy oly útmutatásokat nyerjen, melyek az egyházi beszéd hatását előmozdítják és biztosítják. Ily útmutatásokat nyerünk az idézett homilétikai havi folyóiratban, mely szakítva a régi hagyományos egyházi beszedekkel, oly mintaprédikációkat és dispositiókat közöl, melyek tartalmukra és alakjukra nézve a haladott theologiai tudománynak és a jó Ízlésnek teljesen megfelelnek. A homilétikai részen kívül még rendesen több értekezések, könyvismertetések és vidéki tudósítások is előfordulnak, melyek mind tudományos becsüek és az uj theologiai irány szellemében vannak szerkesztve. Ily nagy horderejű, és küiönösen a modern theologiának győzelme könnyítésére és általánosítására nagy be<.sü folyóirat köré a theologia díszei mint munkatársak csoportosultak, kik közül csak néhányat akarok említeni: Dr. Baumgarten, Colaní, Dr. Grimm, Dr. Hilgenfeld, Dr. Hoitzmann, Liscn, Dr. Schenkel, Dr. C. Sehwarz, Dr. Alex. Schweizer, Dr. Sydow, Thomas, stb. stb. Az első előttünk fekvő füzetnek tartalma következő. A homilétikai részben találunk Hönel bialai superintendenstől egy karácsonyi beszédet ily címmel : „Díes ist mein lieber Sohn, den sollt ihr hören" Márk 9, 7. Ezen beszédben azt fejtegeti, hogy az isten fia alatt itt, nem mint régenteu, egész-, vagy félistent, hanem egyszerűen testvéi ünket kell érteni, ki mint bűn nélküli eszményképünk a követésre legméltóbb. Azután következik a boldogult Nagel brémai lelkész ily című szónoklata: „Die Rechtfertigung durch den Glauben" Rom 10, 4—8, melyben ki van mutatva, hogy a törvényből lehetetlen kiigazodni, és mégis a római és az ev. orthodox egyház a törvéi.yt megint felelevenítvén, csak az utóbbiban látja az üdvözüli st. Az Elzaszban divó perikopák jegyzéke adventtől pünköstig, és számos dispositiók az első adventtől estomihi vasárnapig, és Röhr „Keresztyén evangyeliomköny ve" rekesztik be a homilétikai részt. Az értekezések első helyét a szerkesztőség ily cimii munkája foglalja el : „Der fortgesetzte Kampf die rechte Friedensarbeit", melyben találólag mondatik, hogy a keresztyén hitélet nincsen kötve a theologiai hagyományhoz és formulához, szabadon alakul a keresztyén szellem alapján, és hogy az egyházi alkotmányos élet nem függ pastí rális gyámkodástól, hanem szabadon fejlődik a hivők általános papsága alapján, a községek önkormányzatában. Azután következik „Stndie zu einer Zeitpredigt" Máté 8, 23—27 felett, és „Gláubig oder ungláubig" tárgyú értekezés G. W. Eisenlohrtól Cincinnatiból, melyben igen érdekesen visszautasítja azon gyanút, mintha a szabad irányú protestánsok hitetlenek volnának. Az értekezések után a könyvismertetések következnek, melyek közt a nemet* protestansegylet évkönyve, dús és vonzó tartalmánál fogva, a közönségnek különös figyelmébe ajánltatik. A könyvben foglalt egyházi tudositá:ok közt megemlíthetem itt azon hírt, hogy Éjszak-Amerika nyugoti részén „a független keresztyén községek ev. protestáns egylete" megalakult, alapszabálya hasonló a német- protestansegylet alapszabályaihoz. Végül következik a „magyar protestansegylet" alakuló közgyűlésének leírása. Általában ezen folyóirat „a magyar protestansegylet" működéséről eredeti tudósításokat hoz. Bővebben jeleztem a nevezett folyóirat tartalmát, hogy, mint pártolásra méltó vállalat, mindig szélesebb körben terjedjen, több olvasót nyerjen. Az áldás ily müvek pártolásából, magára a pártolóra háramlik. W e b e r Samu, sz.-bélai ev. lelkész BELFÖLD. A vallás- és közoktatásügyi költségvetés részletes tárgyalása. II. Jan. 11-kén folytattatván a tárgyalás, a Budáu fölállítandó reáltanodára előirányzott 20.630 ftos tételnél Pauler megjegyzi, hogy a tanulók nagy száma miatt \élte szükségesnek a tanoda felállítását, mert már a parallel-osztályok sem voltak elégségesek. Tisza Kálmán a különvéleményt pártolja, mert az előterjesztés szerinti intézkedések által csak a községek mentetnek fel törvényszerű kötelmeiktől, holott a kormány csak ott vállalhatja magára a polgári iskolák fölállítását, ahol a község erre képtelen. Házmán Ferenc ugy tudja, hogy Buda városa már a jövő évben eleget kíván tenni a törvénynek, de más oldalról túlterhelt városok, mint Buda, nem kötelezhetők ilyesmire kormánysegély nélkül. Schwarc Gyula az előirányzott összeget elfogadja, azon reményben, hogy az alnáltanoda idővel főreál tanodává fog emeltetni. Csenge ry Antal egyik javaslathoz sem járul, hanem külön indítványt terjeszt be, mely szerint egy Budán fölállítandó felsőbb polgári iskolára (tehát nem reáltanodára), 6000 ft. szavaztassák meg. S z i 1 á d y Áron megjegyzi, hogy ha Buda város, mint annak képviselője Házmán mondá, a jövő évre szándékozik polgári iskolát felállítani, akkor a törvényhozás nem anticipálhatja Buda város ebbeli szándékát Pártolja a különvéleményt. Szontagh Pál pénzügyi tekintetben nem tartja helyesnek, hogy megtakarítás helyett még 6000 ft. adassék Budának oly indokból, melyről a törvény úgyis rendelkezik. Madarász szintén a különvéleményt pártolja. Gonda Csengery módcsitváuyát a polgári iskolák rovata alatt kívánja tárgyaltatni. A 1 m á s y Sándor a különvéleményt pártolja.