Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-25 / 21. szám

csak a papot, az egyházi embert tekinti bennünk, s az egyházi funkciók teljesítésénél többet nem igen követel tőlünk; legyünk mi annál követelőbbek magunk iránt. Kövessük példánykópünket, a. buzgó és fáradhatlan jó pásztort, ki példát adott, hogy a mint ő cselekedett, mi is ugy cselekedjünk. Minél kevésbé ügyelhet az egyházi hatóság és a gyülekezet arra, mit a templomon kivül teszünk, annál inkább lelkiismeretben kötelességünk önmagunkra felügyelni. Ne feledjük, hogy: időnk ós tehetségünk azon gyülekezeté, mely papjának választott. Egy nap se menjen el a nélkül, hogy magunkat meg ne kórdeznők : mi jót tehetnél e gyülekezetben, ós miként ? A törvényszerűség sehol sem ér oly keveset, mint a papi hivatalnál. Itt nem az a kérdés: mit kell tennem ? hanem : mit lehet ós kell tennem ? nem ez : mit követelnek tőled az emberek ? hanem: mivel tartozol istennek ? A törvénynek eleget tevő pap, ki soha egy isteni tiszteletet sem mulaszt, ha csak nem beteg vagy akadályozva nincs, prédikációira szorgalmasan készülget, még korántsem isten sziveszerént való — pap. Hogy az lehessen, sokkal többet kell tennie, mint a mennyit a törvény követel s a minek elmulasztásáért kérdőre vonhatják és megbüntethetik. Ha valahol, itt áll a szabály : „kinek sok adatott, attól sokat várnak, és a kire sok bízatott, attól sokat követelnek." Szóval a lelkészet, minél nagyobb ós szabadabb tere van, annál szigorúbb lelkiismeretességet követel. Jól tudom én, hogy a jelen idő nem épen alkalmas valami nagy lelkesedést kelteni bennünk hivatalunk iránt, midőn úton útfélen hidegséget, vallásos közönyt, s nem ritkán, hivatalunk lenézését is kell tapasztalnunk azok részéről, kiktől ezt tán legkevésbé órdemlenők; de épen ezért ragaszkodjunk kiváló szeretettel és lelkesedéssel hivatalunkhoz, hogy ügyszeretetünk által, magát az ügyet menthessük meg. Ha mi is elcsüggedünk s hivatalunkat kénytelen kelletlen teljesítjük a legsúlyosabb vád, korunk vallástalanságáórt minket, fog terhelni. Szászi István, ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi és szertartási beszédek. Irta Mitrovics Gyula, hittanár s főiskolai lelkész Sárospatakon. Kiadják a sáro s-é' elmérj nem mutat násra, mint Jézus elméjének falálé pataki hittanhallgatók. Nyomt. Steinf e 1 d Béla a ref. főiskola betűivel. 1872. (Vége.) VII. Minő magartartást tanusit a legtöbb ember a szellemi felvilágosodás iránt? Luk. XVIII. 35—43. Korszerű homilia, modern theologiai állásponton a szentirók isteni inspirációját illetőleg, melyben a szövegül választott helyről való különféle előadását a szentiróknak felmutatva, nyíltan kimondja, miszerint az evangélisták „sokesetben a természet-és szellemvilágának örök törvényeivel ellenkező eseményeket is, szóról szóra, legkisebb részleteiben megtörtént történeti ténynek veszik és hirdetik", tehát az írás isteni ihletéről beszélni még ma is, annyi, mint megfosztani az evangéliumi irókat az emberi szabad tevékenység méltóságától stb. Gyönyörűen jellemzi a mai kornak legtöbb emberét s különösen azokat, „a kik vezérszerepre hivatvák, a kik a társadalom élén állanak s a helyett, hogy a világnak lennének világosságai, mozdithatlau határkő gyanánt állanak oda a régi és az uj közé ; aggasztó jeleket látnak mindenben, a mi élet, a mi nem tespedés ; ha ők maguk beszélnek arról, hosfy az az igaz isteni erkölcsi ügy, melyet ők képviselnek, de ez ügy iránt nincs annyi bizalmuk, hogy nyugodtan el tudnák mondani a más irányban haladókkal szemközt Gamaliellel: távozzunk el ez emberektől stb. (65—66. 1.) Egyik legszebb darabja e füzetnek e mü. VIII. Allegorikus homilia (Birák. IX.8 —15.), szép tartalommal az önzésről, mint a magasabb kötelességek teljesítésének akadályáról. Szerző kikel — s igen helyesen — azon egyoldalú felfogás ellen, hogy — mivel az ó-testamentomban sok oly helylyel találkozunk, melyek alapszövegül vételre egyáltalában nem alkalmasak — ezért az egész testamentomra rányomjuk a „kezdetleges", „gyermekes" jelzőt: mivel az ó-szövetségi iratok sok részének nem kis becse van s lesz ezután is. Valóban osztanunk kell szerző nézetét e tárgyban. Salamon Példabeszédei, a Prédikátori könyv, Birák könyve, sok oly részletekkel dicsekszik, melyeknek erkölcsi értéke csak erősbödött a keresztyén morál megszilárdulása által, minélfogva mindig csak örülhetünk annak, ha a jelenlegihez hasonló tartalomaus beszédeket nyerünk, habár azok textusa ó-szövetségi is. IX. Közönséges. A'apige: Máté XXII. 15—22. Az egész füzetben legkevésbé nyerte meg tetszésünket, bár másutt bizonynyal ez is figyelmet keltene. Legjobban megütköztünk azon végtelenül túlhajtott állításon, mely pedig az egész egyházi beszédnek bázisa s a szöveg tárgyának felmutatása : „Jézus életében KK ! minden nagy! de eme nagyság öszpontositva áll előttünk ama magatartásban, melyet ő a szövegben vázolt eseményben a farizeusokkal szemközt tanusit." Szerintünk ezen előadott egész bibliai