Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-25 / 21. szám

konyságára s kérdeni már most: nem nagyobbak-e ennél Jézus erkölcsi érdemei mindenütt, egész életében, hol magát mindenütt mint „élő szeretet" reprezentálja ?! X. Jeleket és csodákat kivárniuk ; de nem adatik többé nekünk. Közönséges. Máté. XII. 38—39. Lelkes és meggyőző bizonyítása azon modem theologiai tételnek, hogy a csodákban többé nem szabad hinnünk csupa kegyességből. Beható tárgyalás, ügyes összehasonlítása a régi hiedelemnek az ujjal, hogy amannak észellenességéből mintegy önként következzék ennek világos elismerése, e müvet szintén a legjelesebbjei közé emelik e füzetnek. S itt van már ideje azon kérdés felvetésének, hogy valyon az igy tiszta valódiságában felmutatott igazság, melytől még mai időben is annyira félnek felekezetünk hitszónokai, nem sokkal megnyugtatóbb és lelkesitőbb erejü-e a gyülekezet bármelyik tagjára nézve is, mint a hihetetlennek való gyanánt feltüntetni akarása ? Ne féljenek attól, hogy a nép meghidegedik a vallás iránt vagy hitetlenné lesz, ha a lelkész a hallgatók szivének húrját megpendíti, lelkének mintegy titkos gondolatát kitalálva elébe tárja! Az abszolút hitigazságoknak mindig lesz magokban véve is hóditó és tiszteletre gerjesztő hatásuk. XI. Jézus megkisértetésének története a mai viszonyokra alkalmazva s tanuságteljesen előadva. XII. Az igazságterjesztés jézusi módja. Iskolai év megnyitásakor. Szerénység, alázatosság, kitartó szorgalom és rendithetlen bátorság juttathat diadalra. Nagy igazságok. A jelen kort törekvéseivel, vágyaival élénk képekben látjuk előállítva. Ez és az ezután következők mind alkalmi- és szertartási beszédek. XIII. A karácsonyi király kormáuyelve. Zak. IX. 9. Szintén textushü felosztással, mely szerzőnek igen erős oldala. 1., Igazság. 2., Szabadság. Gyönyörű s valóban megragadó leírásával az igazságtalauságnak, költői lelkesült hévvel rajzolása a szabadságnak, megrázó felmutatása a bűnnek. Méltán sorozható a kitűnőbb egyházi beszédek közé. XIV. Farsangi. Jakab V. 13. Ez az egyetlen e füzetben, melynek felosztása nem a textusból van átvéve. Azért bátran állithatnánk amazok mellé. Tárgyalása is eléggé következetes. XV. Megjobbulásunk akadályai. Urvacsora-osztáskor. Máté. XIII. 24—30., melylyel összefüggésben szólhatunk a XIX. számúról: megjobbnlásra kötelező e nap. Úrvacsora felett, advent első vasárnapján. Mind kettőt kiemeljük azon felvilágosult gondolkozásraódért, mely rajtok átleng. Lehet-e ugyanis mai nap már valami túlvilági nimbuszszal környezni az Urvacsorát s nem egyébnek nézni azt mint szeretetvendégségnek, a szép ígéretek, bűnünk megismerése és a jó iránti leköteleztetéstink meg-megujuló alkalmának, miként itt elénk tárva van? s-ha már ott hitünkről vallást kell tennünk, nem szükséges dolog-e, hogy a nyilvános 'közgyónás sok részben slendrián kérdései helyett azokat alkalmazzuk, melyek igazi meggyőződésünket fejezik ki, kiküszöbölve ördögöt, sátánt és a többi?- melyekre minden gondolkozó hivő teljes meggyőződéséből mondhassa a hitvalló szavakat: „én hiszem ós vallom ? \u

Ezért nem helyeselhetjük eléggé szerzőnek azon eljárását, melynél fogva mintegy utat mutat arra, miként lehet a régi szokott kérdéseket ugy átváltoztatni, hogy azoknak illendő méltóságuk megtartassék, és e mellett azok hitünk főelveinek rövid előterjesztői legyenek? Valóban itt volna az ideje, hogy az egyházkerületek addig is, mig egy egyetemes zsinat létesülhetne, az ilyenekre kiterjesztenék ügyelmöket s javítanának, a mit lehet, mert félő, hogy ha mindent napról-napra halasztunk s a legcsekélyebb változtatást is a zsinat teendője gyanánt hagyunk fent, egyrészt minden javitatlan marad még sokáig, másrészt a zsinat sem lesz képes annyi tárgyhalmazban határozott szabványokat létesíteni. Ezeken kivül van még a füzetben két keresztelési-, egy konfirmációi vizsgatételkori beszéd, melyek szintén csak elismerésünket követelhetik; továbbá két halotti beszéd : egyik Dr. Szeremley Gábor emlékezete, melynek lélekemelő szép soraiban a tanítványi hő szeretet, meleg ragaszkodás, önzetlen tisztelet fényes sugarai ragyognak, egyesülve a vesztés miatti fájdalom bánatos, de vigaszt találó hangjával; másik: Kálnicky Benedekné asszony felett, melyben az igaz keresztyén nő sorsa rajzoltatik. Bevégezvén a füzet egyes darabjainak áttekintését, próbáljuk össszeállitani azon előnyöket és hátrányokat, melyek azokon találhatók, hogy az összehasonlításból szerző egyházi beszédirói érdemére következtethessünk. Ha igaz az, mit a francia iró állított: „le styl est 1' homme" : ugy szerző pgyházi beszédei irályában mint olyan embert mutatta be magát, ki dúsan rakva van szellemi kincsekkel. Irálya sohasem alacsonyodik le a rög porához, hanem folyvást fent röpkéd a szónokiasság magaslatán. Most a természetet rajzolja festői ecsettel, majd a művészet világát tárja fel a sóvárgó lélek szemei előtt, hogy abból szelleme tápot meríthessen. Bár nem mondhatni, hogy némely helyeken nem tulságosan duzzadt, sőt terjengő, aprólékosságig körülíró s gyakran a szó- és gondolati alakzatok azon fajait is használja, melyek a szónoklat terén csak nagyon ritka alkalmakkor vannak megengedve (milyen a leggyakrabban fiatal íróknál előforduló antropomorphismus) : mindazáltal ez oly hiba, mely a korral, a lelkesülés fokával együtt jár, s idővel lassanként öntudatlanul elmarad. Miként alkotja leggyakrabban beszédeit? ezt máifentebb az egyes beszédeknél bővebben elmondottuk. Legkedveltebb kidolgozási alakja a homiliai. De mind az analytikai mind a szynthetikai beszéd-készités és anyagföldolgozás nem mindennapi mesterére akad benne. Felosztása a logika szabályai szerint alkotott s tárgyalása mindenütt kimerítő, következetes (ez az pedig, mit egyházbeszédiróknál kiválóképen megkívánunk). Bár némely helyen túlzásba hajt (a IX-ikben megjelöltekben), s a képzelet elelragadja az objektivitás rovására; de ezen hiányokért bőven kárpótol a tősgyökeres magyar zamatu előadás. Egyébiránt, nehogy aljas doxoligiát látszassunk irni, 21* '