Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-25 / 21. szám

Tizenötödik évfolyam. 31. sz. iM^j^ 1872. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utcza 10-dik sz,, első emelet. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásai 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij 7 kr. sorja, külön 30 kr. A pap és hivatala. A papi hivatal célja oly magasztos, hogy azt, csak némileg is megközelíteni, még jelesebb papjaink közül is kevésnek sikerülhet. Nem lehet tehát eléggé csudálkozni, hogy sokan még is, mily könnyelműen fogják fel e hivatalt s az ezzel járó teendőket. Nem egy lelkésztársamtól hallottam már ilyen nyilatkozatot: „valljuk meg az igazat, nincs könynyebb, kényelmesebb hivatal, a papi hivatalnál.— E téves felfogáson alapuló, bizonyos tekintetben meg is engedhető nézet természetesen onnan származik, hogy sokan azt vélik , miszerint kötelességeknek teljesen eleget tesznek, ha a papi hivatallal járó, törvény által előirt teendőket rendesen végezik. A papi vizsgák letétele s néhány évi káplánkodás után helyre vergődve, igy sóhajt fel a tapasztalatokban még ugyan szegény, de hiu képzelgésekben annál gazdagabb Krisztus bajnoka: „no most már élem világomat! — partra jutottam." Pedig, ha valahol, csak itt kezdődik igazán a valódi munka: midőn egy gyülekezet lelki gondozását a törvény és lelkiismeret szabta felelősség terhének egész súlyával átveszszük. A kápláni időszakot szabadságunk boldog évei alkották; a papi hivatallal járó felelősség terhének súlyát jó szivű öreg principálisunk vállai emelték, kinek kegyes elnézései hivataloskodásunkat könnyűvé, az ezzel járó felelősséget majdnem észrevétlenné tették; de meg főnökünkön kivül nem is voltunk felelősek senkinek, nem függtünk senkitől. Egészen másként áll a dolog, ha már egyszer valamely gyülekezetben pappá lettünk. Itt oly munkamező tárul föl előttünk, hol szigorú lelkiismeretesség mellett soha sem lehet eleget tennünk, eleget fáradnunk. A munkás, a kézműves, ha eljött az est, elmondhatja : napi munkámat elvégeztem; a papnak soha sem lehet ezt mondani, és habár mindent megtett is, mit tartozó kötelességének vélt, alázattal kell bevallania, hogy : „kevesen volt hív." Nem lehet ugyan tagadni, hogy mint minden más állásnak, a papi hivatalnak is vannak kisértői. Sok szabadságot és nyugalomidőt enged, többet, mint bármely más nyilvános hivatal. A csak némi tehetséggel is megáldott, gyakorlott falusi lelkésznek valóban nem eshetik terhesen gyülekezete előtt vasárnaponként kétszer beszélni, hétközben egy vagy két keresztelóst, olykor esketést és egy-egy temetést végezni. De épen e kényelem szokott az ilyenekre nézve, a legveszélyesebb kísértővé lenni, midőn kevés teendőkhöz szokva, idejök többi részét a semmittevés boldogító nyugalmának, vagy — legjobb esetben — kedves foglalkozásaiknak p. o. a méhészet, gyümölcsfatenyésztés, kertészetnek s. t. b. szentelik. Csuda-e, ha később csökkenni kezd bennök a hivatalos buzgóság s kénytelen-kelletlen látnak ismét hivataluk után, vagy ha olykor hivatalos teendőik összehalmozódnak, panaszkodni, sőt zúgolódni is kezdenek a teher miatt. Minél kevésbé lehet irott törvények által meghatározni, mit követel a lelkészet ebben vagy abban az esetben, annál inkább kell óvakodnunk, hogy kényelemkedvelök és munkakerülőkké ne legyünk. Ne érjük be azzal, hogy a törvény által parancsolt, szokott papi teendőinket a templomban imigy amúgy, félig meddig végezzük, hanem legyünk mindenekelőtt lelkiismeretesek s ne feledjük, hogy első és mindenek feletti a hivatal, a gyülekezet, s ha mindent megtettél, mit tehettél és a mivel tartozál, csak azután vagy magadé, családodé, kedvenc tanul'mányaid és foglalkozásodé. Minél szabadabb tetszésünkre van hagyva, hogy a rendes funkciókon kivül mit tegyünk, annál kevésbé szabad itt tetszésünk vagy kedvünk után mennünk. A gyülekezet 41