Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-18 / 20. szám

melynek jegyzftkönyvei, ugy mint más vegyes bizottsá­goknál is szokás, végrehajtás végett a királyi kamarának, legfőbb tudomásra juttatás végett pedig a helytartótanács­nak mutattassanak be. Ugyanazon 1782. szept. 10-én kelt 15. sz. a. udvari rendelet által azután József császár a helytartótanácsnak hagyta meg, hogy kebelében egy külön egyházi bizott­ságot állitson föl azon módon, mint kebelében már több hasonnemü bizottságok léteznek ; meghagyta, hogy ezen bizottságba a helytartótanács egyházrendi tanácsosain kivül a helytartótanács elnöke által ugyanannyi számú világi tanácsosok és néhány titkár neveztessenek ki. Teendői ezen egyházi bizottságuak, az emiitett udvari rendelet szerint, kiterjedtek a külső isteni szolgálat, az egyházi külső fegyelemre, az egyházi javakra és intézményekre való felügyelet igen számos ágaira, a püspökségek, lelkószsé gek szabályozásának ügyeire, különösen pedig kötelessé­gévé tétetett, hogy kezelje a vallásalap és a plébánosok pénztárának vagyonáf , rendezze az eltorlött szerzetes-ren­dek vagyonát, s ezt akkor, midőn a helytartótanácsnak a kir. kamarávali egyesítése be leszen fejezve, kezelés alá vegye. Meghagyta továbbá József császár, hogy ezen egyházi bizottságnak jegyzőkönyvei a helytartótanács leg­közelebbi ülése elé fólterjesztessenek, ós abból a királyi resolutiót kiván5k legfelsőbb helyre fölterjesztessenek, egyebek pedig azonnal expediáltassanak, kimondván, hogy az egyházi bizottság a maga neve alatt semmit nem tesz és nem expediál, hanem mindent a helytartótanácsnak referál, melynek számára készíti elaboratumait. 1783. okt. 24-kén ugyancsak József császár a 20. sz. a. udvari rendelettel, midőn a helytartótanácsnak ak­kor megnagyobbított hatásköréhez képest ennek belügy­rendét szabályozta, elrendelte egyszersmind, hogy a hely­tartótanács kebelében minden más rendszeres bizottságok, az egyházi bizottságnak kivételével, szüntethessenek meg, — ez mindazonáltal addig, mig a plébániák szabályozása és más normális egyházi tárgyak befejeztetnek, tartasSék fen; elrendelte egyszersmind, hogy az ájtatos alapítvá­nyok általános pénztárának és a vallásalapnak pénzei, a helytartótanácsnál felállítandó külön pénztárban őriztes­senek és számadásaik a helytartótanács számvevősége által vizsgáltassanak meg. József császár uralkodásának végeztével Ferenc ki­rály 1794. jau. 30-kán kelt s a 29. és 75. számok alatt olvasható királyi udvari rendeletekkel elhatározta, hogy az egyházi bizottság a kir. helytartótanács kebelében az 1782. előtt fenállott módon előbbi activitásába oly módon visszaállíttassák, hogy abban az elnökséget a bibornok­primás vigye, a tárgyakat pedig a kir. helytartótanácsnál alkalmazott két püspök s a helytartótanács által ő felsé­gének proponálandó más két helytartótanácsi tanácsos ter­jeszszék elő; meghatározta egyszersmind ezen bizottságnak az egyház világi vonatkozású ügyeinek nagy részére kiter­jedő hatáskörét, táigyalásainak ügyrendére nézve pedig szabályul azt állapította meg, hogy ezen bizottság kisebb érdekű, a kir. helytartótanács plénuma általi tárgyalást nem igénylő és felsőbb helyre sem terjesztendő határoza­tait az ügyek folyamának siettetése végett előbb expedi­álhassa ugyan, mint jegyzőkönyvei a helytartótanácsban referáltatnának; minden ily kiadványt azonban kibocsá­tása előtt a kir. helytartótanács elnökének bemutatni tar­tozzék, s csak annak jóváhagyása mellett bocsáthassa ki. Kitetszik mindezekből, hogy királyaink a vallásalap­nak sem kezelését, sem a jövedelmeiről való rendelkezést nem engedték soha át az egyházi rendnek; hanem azzal részint a kir. udvari kamarát, részint a királyi helytar­tótanácsot, részint a kir. helytartótanács kebelében felállí­tott s a kir. helytartótanácsnak alárendelt egyházi bizott­ságot, ez utóbbit azonban csak oly módon bizták meg, hogy az tényleg csak kisebb érdekű tárgyakban s ezek­ben is csak a kir. helytartótanács elnökének jóváhagyásá­val rendelkezhetvén, egyébiránt a kebelében elfogadott véleményeket a kir. helytartótanács elé terjeszteni tarto­zott, mely azokat tárgyalván, a teendőknél vagy maga intézkedett, vagy az ügy fontossága ugy kívánván, azokat saját véleménye kíséretében legfelsőbb elhatározás alá terjesztette. (Folyt, következik.) A solti egyházmegyéből. Dima-Pataj. 1872. máj. 1. Ha igaz az, hogy a jó embernek igen rövid az élettörténete, akkor a mi gyülé­sünk .,igen jó ember". Legfontosabb részlete volt az is­merkedés, mely a reggelnek bizonytalan órájától kezdve a napuak 9. órájáig szokott tartani, a melyen a jelenlevők személyesen győződhetnek meg egymás jó egészségéről, megpirongatják egymás fején a kikandikáló őszszálakat s felfedezik az elpalástolhatatlan holdvilágot, mely évről évre jobban telik. Mindenütt vidám arcot láttam, egyetlen baljós tekintet sem utalt a bekövetkezendő consistoriumra. Ma nem lesz cousistorium ; ha csak azért nem fogunk egy kukoricakevés tényálladékot, hogy a consistorium létezésé­nek szüksége indokolva legyen. Haszontalan tractus ez a mienk. Nincs meg benne az ellentétes erőknek az a ma­gasztos küzdelme, mely szüli az ideglázt. és gutaütést. Ez a gyűlés tisztújító gyűlés is volt. A volt tisztvi­selők újra megválasztattak kivétel nélkül, a mint ez az eddigi választásoknál is történni szokott. Különben a 3 éves tisztújítási rendszerbe meglehetősen beleuntunk, s senkisem bánná, ha egy szép reggelen arra ébrednénk föl, hogy a lengyelek elvitték tőlünk. Alig van valami unal­masabb, mint a választásra felhívó currens olvasása, másolása, tárgyalása. Hát még az aláírás, hitelesítés, bori­tékozás, elküldés ? Nyugodtan sem alhatik miatta a szegény pap, mig el nem küldötte, s még azután is folyvást rázza a hideg, hogy nem követett-e el valami formahibát, mely mia't szavazata az örök semmisülés örvényébe vet­tetik ? Mivel szavazat-boatónak mindig valami irigy gre­garius papot küldenek ki, a ki még azt is kifogásba teszi, ha a szavazat borítékát valamelyik takarékos atyafi „el­használt" papírból gazdálkodta fel. t

Next

/
Thumbnails
Contents