Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-18 / 20. szám

Az ily szigorú látleletezés által aztán eléretett az a cél, hogy a gyűlés uem végződött be délre. A mi pedig fontos kérdés volt, mivel ez esetben a sok jobboldali p.p arra használja fel saját igaz baloldali küldői által érzékenyen diurnizált üres idejét, hogy Pataj baljait megtántoritsa elveikben, örök veszedelmére mind Ivánkának, mind Irányinak és a többi kilencnek, kiknek élettörténete a házfalakra egyetlen jelzővel felirva olvasható. Óh, ha igaz az hogy nagy dicsőség, csak nagy áldozatok árán szerezhető : akkor — hazám képviselői! ti nálatok nagyobbakat nem látott a világ. De nem seprek a más háza előtt, hanem áldván a gondviselést, hogy a képviselőjelöltség keserű kenyerétől megkimélt, menekülök a gyűlésterembe, a hol természetellenes csend és botránkoztató figyelem zavarja meg cipőim kellemes csikorgását. Mi ez ? Légyzongás üti meg füleimet, mint mikor az esőt felváltó verőfényen a méhek hordani kezdenek. A segédgondnok szól, halkan nyugalommal, mint egy öreg emberhez, — szelíden és igaz meghatottsággal, mint egy keresztyénhez illik. Élete legszebb szakaszának tartja azokat az éveket, melyekben egyházának szolgilt. Örül. hogy élte alkonyát, is e szolgálatra szentelheti. Nem tudom tovább. Emlékezetem nem bírja kiásui szivem mélyéből, odahullott szavait. Beszéde ékesszólás volt az ékesszólás minden külső segédeszköze nélkül. A hangnak semmi érce, semmi modulációja, semmi activ, semmi hevület. Hiányzott benne minden, a mire a szónoknak szerintünk szüksége van. Csak egy volt meg: a pectus; és ez pótolt mindent. A segédgondnok meguyitó beszédét követte az esperesi jelentés. Sok örvendetest foglalt magába és semmi szomoritót. Szólt kisebb nagyobb adományozásokról és építkezésekről. Legnevezetesebb a dunapataji iskola 17000 ftnyi költségvetéssel. Mindnyájan megtekintettük a már fedél alatt álló tömérdek épületet, mely három tanitói lakosztályt foglal magában. Puskapor kollega nem győzte dicsérni. „Helyesen. Az ilyen terem maga felér egy fél tanítóval. Magas, tágas, világos. Ébren tartja a figyelmet edzi az erkölcsiséget, fejti az ízlést." Már mi köze volna az épületnek ezekhez az abstrakt fogalmakhoz, gondoltam magamban, de nem mertem szólni mivel Puskapor kolléga hamar fellobban, én pedig békebarátja vagyok. Azután az anyagot kezdette magasztalni, hogy a falak mind első classisu téglából vannak rakva. Nem állhattam tovább, mivel észrevettem a kolléga szán dókát, hogy magasztalásával csak annak a két pataj i presbyternek akar a szivéhez férkőzni, a kik velünk voltak. Ezt ugyan vályog is pótolhatta volna, mondám, mivel a mi cigányaink kitűnő minőségű vályogot vetnek. A kinek egy csöpp esze van, beláthatja, hogy ez a nézetem egészen helyes. A két presbyter nem is késett hálás fejbólintással, és egyetértő pillantással, s végre egy igaz szívből származott sóhajtással jutalmazni megjegyzéseimet. Imé a papok között is találkozik igaz és értelmes ember, De bezzeg rám förmedt ám Puskapor kolléga, hogy micsoda beszéd az ? (neki mindenre azaz első argumentuma, hogy micsoda beszéd ?) Azután tovább pattogott, hogy középületet vályogból építeni bűn, (szegény bűnös őseink!) hogy inkább tiz év alatt épüljön egy téglagunyhó, mint egy év alatt egy vályogcollégium stb. stb. Persze, Puskapor kollégának nagyon rozzant a parokhiája, s azért hirdeti a maga téglasystemáját, hogy majd neki is olyant építsenek. Pedig nem lesz belőle semmi, mivel a hallgatói nem szeretik a kollegát, s a mint kivettem belőlük, nem bánnák, ha szabadulhatnának tőle. Puskapor kollegának más kifogása van az épület ellen. Ilyen tömegben már emeletes épületet kellett volna építeni —civitati ornamento, reipublicae emolumento, a mint magát diákos affectantiával kifejezte. Nem mertem neki szólni, mivel szép hajlású római orromra büszke vagyok, annálfogva csak magamban róttam meg fonák életnézeteit. Hogy simplex tanítók az emeletablakbői pipáljanak le tűrhetetlen arroganciával, vagy hogy kis unokáinknak a lába tördelőzzék ki a lépcsőkön : azért kellene ilyen felfuvalkodott épületet emelni a demokrácia papos megbotránkoztatására ? Nem sokkal bölcsebb dolog; megmaradni a szilárd földön, mint a légbe építeni várakat ? S épen oskolának emeletet! Már Puskapor kollega, becses engedőiméből Ovidius csak jobban tudja, mint mi ketten : Non haec alte volucris sua corpora tollit Nec facit in ramis, altoque cacumine nidos, Propter linmum volitat, ponitque in sepibus ova . . . Ezt a három sort már fennhangon mondottam, hogy lássa Puskapor kolléga, meg a pataji ember is, miszerint engem sem a gólya költött. Nyitva is maradt a szája Puskapor kollégának az én deák hörpigémre. (Hörpige: megbecsülhetetlen szó; mindent ki lehet vele fejezni: Argumentum, syllogismus, sophisma, invectiva' insultus, convicium, hypotbesis, probléma, axióma, parabola, proverbium, gnoma, mindezt jelenti ez az aranyos szó : hörpige). Látszott rajta a csudálkozással vegyes tisztelet. Én észrevettem rajta e változást s bátorságot vettem nézeteim tovább fejtésére. A szegény népnek nem palotára, hanem oskolára van szüksége. Mi módon szokja meg a gyermek, saját ősi hajlékának vizes földjét, ha hat esztendőn keresztül padlós teremben kényeztetik? Aztán hogy győzik fütenivalóval az ilyen éktelen hodályokat ? Most is 10 frt. a puhafának öle. Aztán mekkora ablakok! Minden gyerek megvakul itt, ha csak erős, széles keresztvasakkal mesterségesen meg nem szűrik a világosságot. Aztán mennyi uj támadás! nép iskolai törvény, praeparandia, tanítóképezde, néptanító, elemitanitó, községi iskola, felekezeti iskola, elemi néptanoda, felsőbb népiskola, tanszerek, kertészet, testgyakorló, beszéd- és értelemgyakorlatok, és tanfelügyelők. Puskapor kolléga szépen odább állott, s én magamra maradtam az embereimmel, a kik, ugy látszik, igen megszerettek. „Ha, mit nem kívánok, a pataji ekklésia megürülne mostanában" .