Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-05-11 / 19. szám
tak, sem jelenjüket tűrhetővé téve, sem jövendőjüket biztosítva nem látják ? De hát hogy és mikép segítsünk e bajon ? Szerző a következő eszközöket ajánlja a tanitók helyzetének és az ezzel kapcsolatban levő népnevelés ügyének fölemelésére. 1. „A tanitóképezdében minél több ifjú vétessék föl ingyen, benlakásras ellátásra, vagy hogy legfölebb az élelmezés egy részét fizesse meg. Ily módon nyerhetők oda oly teljesen vagyontalan, de talentumos fiuk, kik különben otthon kapások maradtak volna. E célnak nagyobb mérvben elérhetésére kapcsoltassák a képezdékhez az elemi osztályoktól a képezdei kurzushoz előkészítő 3—4. osztály." 2. „A női képezdék minél elébb szaporittassanak legalább is annyira, mint a férfi-képezdék, s ne akarjanak gazdálkodni az országnak az által, hogy a jelentkező növendékek egy részét nem veszik fel." 3. „A tanitó-fizetések lehetőleg javíttassanak s emeltessenek legalább is egy vonalra a jegyzőiekkel." (A jegyzői fizetés minimuma 400 frt.) 4. „Minden tanítónak (akár a felekezeti, akár a községi iskolában szolgálta legyen az ország művelődésének ügyét) az állam által biztosittassék nyugdij s özvegyének s árváinak évi segély." Ezen eszközök által egyfelől a fenebb előszámlált nyomoroktól meg lennének mentve a tanitók, másfelől gondoskodva lenne arról is, hogy miképen lehetne betölteni azon 8200 tanítói állomást, melyek, fájdalom, hazánkban részint tanitók hiányában, részint az elöregedett vagy a tanításra teljesen képtelen tanitók miatt, az oktatás-ügy nagy kárára, üresen állanak. Az előszámlált eszközök közül, mivel a fizetésjavitás nagy pénzáldozattal jár az állam részéről (mert ha a hazánkban levő tanitók fizetése évenkint csak 100 frttal javíttatnék is, 18000 tanítónál egy millió 80 ezer frtjába kerülne az államnak, ez pedig jelen pénzviszonyaink mellett nem igen lehető ; de ha megtörténhetnék is, még ezzel nem volna segítve a tanitók fenebb előszámlált nyomorán) s e mellett sok viszálkodásnak és súrlódásnak lenne szülőjévé: egyelőre a nyugdíjazás mutatkozik legjobbnak, mert ez a legkevesebb pénzáldozattal és minden tekintetben könnyebben, tehát leghamarább eszközölhető A. tanitók nyugdíjazásánál 'a fizetés-javításnál előforduló okoknak egyike sem merül föl nehézségül. „Itt lehető, hogy egy közös nyugdíj-pénztárba minden tanitó és iskola (egyházi vagy polgári, község avagy társulat) évenként fizessen bizonyos járulékot, amennyire az nem elég, az állam a többit fedezi, az egészet kezeli, s minden tanítónak a szükséges esetekre a nyugdijat biztosítja és kiszolgáltatja." A nyugdíjazásnak államilag kezelése míg egyfelől lehető, másfelől szükséges, mert: „1-ször a különféle egyházi ós egyéb testületek magokra hagyatva ezt kellően eszközölni nem képesek. Az alábbi adatokból s szervezetből látandjuk, hogy a költségeknek majdnem 4 /6 -od részét leend kénytelen az állam fedezni." „És 2 -szor azért, mert sokféle iskoláink levén, egy p. o. 30 évig működött tanító néha 10 községben is volt, s majd egyik majd másik egyházmegyében, majd felekezeti, majd községi, majd ismét felekezeti iskolában szolgált; ki fizesse igazságosan az ily tanítóknak összes szolgálatuk által kiérdemlett nyugdiját?" „De végre igazságos is, hogy az állam biztosítsa nyugdijukat, s legalább tetemesen járuljon hozzá, mert a tanitó végre is akár felekezeti, akár községi iskolában működött, mindenütt a nemzet művelődésének ügyét szolgálta." Szerző erre mielőtt magát a tervezetet bemutatná, az európai államokban fönálló jelentékenyebb nyugdijrendzereket adja elő. Addig is mig e jeles munka még hátralevő részét ismertetném, ajánlom e müvet mindazoknak becses figyelmébe és pártfogásába, kik a nevelésügy iránt érdekkel viseltetnek. Oly gonddal és szakavatottsággal irt munka ez, melyet mindenki haszonnal forgathat. De maga az ügy, melyért e munka készült, oly fontos és életbevágó, hogy nagy mértéiben függ annak felkarolásától népnevelésünk s ennél fogva hazánk felvirágzása. —cs—r. Énekeskönyv. Ág. hitv. e v. hívek számára. Pest. Az „Athenaeum" tulajdona. Miután azon uj énekeskönyv, mely az ág. hitv. evang számára legközelebb megjelent, e lapok hasábjain ismertetve volt ugyan, de, amint látszik, az ismertető Loncy Gyula ur figyelme igen lényeges dolgokat mellőzött: ezért bátorkodom én is e könyvet vizsgálat alá venni s annak ismertetését mintegy kiegészíteni. Előre bocsátom azon megjegyzésemet, misz érint eddigi énekeskönyveink átalános hibája az, hogy azoknak zenei részére, — értem a dallam-hivatkozásnál a törzsdallam megnevezését, az énekszöveghez helyes dallam választást —igen természetesen, miután eddig papok által szerkesztettek, kik az egyházi zene s hymnologiával nem foglalkozhattak — semmi gond sem fordíttatott. Az előttem fekvő könyv különösen e tekintetben számtalan hibákat tartalmaz. Az előszó értelme szerint e könyv magyar-tót és magyar-német egyházak számára volna írva, s igen nagy hiba, hogy tisztán magyar egyház egyátalán nem használhatja, miután a magyarban dallamhivatkozás nincs az éneknél sem. Hogy igazodik el a dallamra nézve például a magyar-tót, vagy magyarnémet egyháztag, előbbi a 98-dik, utóbbi a 12-dik éneknél ? Hanem nézzük e könyvet elejétől. Mindjárt a 3-dík ós 4-dik ének felett nem látunk dallamhivatkozást,, Itt a dallam-cim lenne „Ez esztendőt megáldja d," csak hogy ezen két ének e dallam versmértékéhez nincs egészen alkalmazva, s még hozzá sok célnélküli szövegismétlés fordul benne elő. Az 5-dik éneknél egyik dallam-felirat
