Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-11 / 19. szám

Óhajtandó volna, hogy az egyes tagok által tartott nyilt előadási idő, a közönséggel is tudatnék, mert ez által egy részről az előadó is még nagyobb tanulmányra ösztönöztetnék, másrészről a közönség sok uj és szép dolgokkal ismerkedhetnék meg. Szakács István. KÖNYVISMERTETÉS. /Unéptanitók nyugdíjazása, özvegyeik s árváik gyáinolitása külföldön és hazánkban. Irta Molnár Aladár. Pest, 1872. Az Athén aeum kiadása. Sokszor el volt már mondva, hogy hazánkat, ha fenmaradását óhajtjuk, miveltség tekintetében a többi európai országokkal egy színvonalra kell emelnünk, vagy legalább arra kell törekednünk, hogy azok mögött meszsze ne maradjon. Törvényhozásunk s általában közéletiiak vezetői, e szükséget érezve, elfogadták s alkal mázták intézkedéseikben a modern polgárisodás és liberalizmus elveit. Igyekeztek átültetni s részben át is ültették azon intézményeket, melyek más civilizált államokban oly szép sikert hoztak létre a nemzetek életében. Csak az a nagy baj, hogy a hozzánk átültetett modern és liberális intézmények nem termik meg mindég azon gyümölcsöket nálunk, melyeket a nyugoti nemzeteknél, mert hiányzanak azon előfeltételek, melyek azon intézmények hasznos sikerét biztosítják. Az általános védkötelezettség, teljes iparszabadság, vasutak stb. csakis akkor válnak hatalmunknak, mivelődésünknek, vagyonosodásunknak s általában jóllétünknek hatékony emeltyűivé, ha népünk oda lesz mivelve, hogy ezen intézmények által nyújtott előnyöket kellően fel tudja használni. „Az élet bármely körére tekintsünk, mondja szerző, azt Játjuk, hogy újra rendezkedésiink s haladásunk legnagyobb akadályaul, mindenütt a szükséges kulturának népünknél való hiánya szolgál." „Nem akarom állítani, hogy a népben a szükséges műveltséget kizárólag a népiskolai oktatás által lehetne kifejteni. Sőt elismerem, hogy e célra sok egyéb igen fontos tényezők közreműködése kívántatik. Az egyházaknak, az erkölcsi s vallási élet fejlesztésére irányzott tevékenysége, jó igazság-szolgáltatás, kellően rendezett, erélyes közigazgatás, a törvényhozás bölcsesége, a műveltebb osztályok jó példái, erkölcsei, s a néptömegre társadalmi uton hatásuk, mind ez ép oly szükséges a nép mivelődésének előmozdítására, mint az iskolai tanítás. De viszont az sem tagadható, hogy a jó népiskolai tanítás a műveltség legközvetlenebb terjesztőjeül, alapvétőjéül tekinthető. Az elméket ez teszi fogékonynyá és képessé a későbbi egyéb jó hatásoknak is befogadására, s másfelől ez biztosítja lehetőleg az előítéletek és gonosz irányú csábitások ellen." Hogy mily fontos a népnevelés hazánkban, elégszer és elég bőven volt már elmondva. De ha fontolóra veszszük, hogy mit tettünk eddigelé a népnevelés érdekében, be kell ismernünk, hogy mi ez ügyben is „inkább csak jurista nép voltunk." Főfigyelmünket annak vizsgálására fordítottuk, hogy mi joguk van a felekezeteknek, kormánynak s azok közegeinek egymással szemben ? Azt vitattuk, hogy felekezeti vagy községi iskoláink legyenek ? „De hogy tisztán a köznevelés érdekét tartva szem előtt, a népoktatás haladása mely eszközökkel volna leggyorsabban előmozdítható? és hogy ez eszközök, a mennyire már rendelkezésünkre állanak, a gyakorlatban is erélyesen vétessenek foganatba, a mennyiben pedig még hiányzanak, előteremtessenek: e félékkel aránylag igen keveset foglalkoztunk eddig." Szerző e müvében egy oly gyakorlati intézkedésre hívja fel az iskolaügy barátait és különösen a törvényhozókat, kormányt és egyházakat, a melylyel népiskolai közoktatásunk haladását nem csak a jelenben mozditanók elő, hanem a jövendőre is nagy mértékben biztositanók — „s ez a néptanitób nyugdíjazása, nem téve különbséget a felekezeti és községi iskolák tanitói között." E lap feladatához képest csak röviden fogom előadni, hogy szerző miért és hogyan akarja a néptanítók nyugdíjazását eszközölni. Hogy a népnevelés ügye sikeresen mozdittassék elő, mulhatlanul szükséges, hogy jó tanitók által kezeltessék ; s ha sikerülne az ország minden részében jó és elegendő számú tanítókat állítani a tanítás vezetésére : ezzel s csupán csak ezzel meg volna vetve népnevelésünk felvirágzásának alapja. Ámde honnan szerezzünk jó tanítókat, kik egész életöket a tanításnak szenteljék, olyan viszonyok között, minők a mieink ? A királyhágón-inneni tanitók átlagos fizetése 208.86, az erdélyieké 120.46 frt. E mellett a felekezeti iskolák tanítóinak fizetése, törvény által nem levén megszabva, még kevesebb. Ily körülmények között ne csudálkozzék senki azon, hogy tanítóink, amint a lapokban olvassuk, egyik vagy másik vasúttársaságnál, pályaőrségért is folyamodnak; mert azoknak több fizetésők van s amellett elöregedésök, elnyomorodásuk esetére a társaság által biztositva vannak megélhetésök felől. A mi tanítóink, ha egyszer képtelenekké lettek a szolgálattételre, elmehetnek koldulni s árváik s özvegyeik siránkozhatnak nyomorult helyzetűkben ; mert a mi tanítóinkról senki sem gondoskodik, ők magok pedig csekély évi jövedelműkből mitsem tehetnek félre, hogy elöregedésök vagy valami más szerencsétlenségük esetére magukat és családjukat az éhenhalás ellen biztosítsák. Ha már most a tettleg működésben levő tanitók is pályájukról megszöknek, mert minden más téren előnyösebb helyzetet találnak, mit várjunk akkor a jövendőtől ? Hogy képzelheti valaki, hogy elegendő számmal fognak ifjak vállalkozni a ma már nem csekély készületet igénylő pályára, melyen, ha arra több évi készülés után eljutot-