Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-04-13 / 15. szám

a tudományos vizsgálódást oly mértékben alkalmazzák, minőt a viszonyok megengednek. Őket az ellentétek idővel való kibékéltetáse után a ker. egyház egyesülésének eszméje vezérli: erre pedig csak az utat egyengetik a jövő nemzedék számára. Ennél többet nem tehetnek. A kath. egyház kebelében a hierarchiai törekvéseket mindig rosz szemmel nézte a német felvilágosult tudományosság, midőn pedig azok a józan ész korlátait, a legsértőbb modorban áthágták, ki kelt a kath. egyház egész rendszere ellen, megtámadta azt, mint olyant, mely erejének túlságos kifejlesztése folytán önmaga ásta meg sírját. Természetesen kiléptek az egyházból a felvilágosult tudomány e bajnokai, de nem azért, hogy a felekezetek számát egygyel szaporítsák, hanem inkább, hogy zászlójuk alatt az erkölcsiség ós a lelkiismeretben szabadság alapján egyesitsék azokat. Erre működik közre az ó-katholicismus, ezért halad lassan, nem használ erőszakot, nyilt szakadást, az ő szent iigyót, a lassú, de természetes fejlődés menete biztosítja. Feleki József. Bessenyei György katliolizálása. Adalékul Mária Teréziakori egyháztörténetünkhöz. „Ne mondjátok, hogy a régi idők jobbak valának!" Pred. VII. 10. A magyar nemes testőrség hajdankoráról nagyobb történelmi tanulmányon dolgozván, kutatásaim közben becses kéziratra akadtam, mely Mária Teréziakorabeli vallásállapotainknak kétségkívül igen érdekes, titkos oldalát világítja mag. Mindenki előtt, ki csak futó pillanatot vetett abba a nagy könyvbe, mely hazánk ezeréves múltjának történelmét tartalmazza, ismeretesek Mária Terézia vészes intenciói a magyar nemzet, s az azzal azonosított kálvinizmus ellen. Magyar vallás volt ennek neve már azon időben s Mária Terézia, ki uralkodói főfeladatául tűzte magának Magyarországot germanizálni, katholizálni és ezek folytán birodalmába olvasztani, hogyan tűrte volna el épen a református, specialiter magyar vallást ? Uralkodása alatt a hon historicusa sok feljegyezni való szomorú dolgot talál. Feljegyezheti, hogy alatta kezdődött legnagyobb erővel és eredménynyel a germanizáció ; alatta függesztettek fel országgyűléseink annyira, hogy közel félszázad folytán, csak háromszor ült össze a nemzet törvényhozó teste, s akkor is csak azért, hogy a düledező trónt vér- és pénzáldozattal megótalmazza ; alatta vesztették el irányadó köreink, élükön főurainkkal nemzeti jellegüket, érzelmüket és hazafias gondolkodásukat; és végre, alatta pusztult el hatalomszóra a legtöbb protestáns egyház és iskola. De a hatalomszó nem tőle jött közvetlenül. Ő sohasem parancsolt, ő hatott mosolyával és cirógatott. Eitka uralkodói tehetségekkel lévén megáldva, átalakításait a nemzet hajlamaival egyező módok által, fejlődésével, eszméivel oly annyira egyezőleg eszközölte, hogy senkiben sem támadt aggodalom arra nézve, hogy hova vezetnek az alkotmányos kormány szellemével s a nemzeti függetlenséggel ellenkező irányzatok ? Minden erőszakoskodást került, egyedül a lassú átalakulástól várt tartós sikert, s a siker kivivására a fejedelmi s női fogások egész fegyvertárát hozta mozgásba. Cirógatta a főurakat, a főpapságot, majd a Terézianum s a magyar nemes testőrsereg felállítása után, a körébe vont középosztályt, a középnemességet is. És a kiket a jelzett módon elvont nemzetiségüktől, vallásuktól, azok az ő elveinek s hitének legbuzgóbb apostolaivá és végrehajtóivá lőnek. Magasan állott a Habsburg-Lothringeni dynastia trónja — a trónról jött hízelgő, kedves női szavakba burkolt parancsszót mégis meghallották, és megértették a környezők, de az alattvalók jajszavai nem hatottak oda fel. A magas trónról is meglátták az önvéreit sanyargató érdemet, de a kipusztított, elűzött protestánsok sanyarú állapotát figyelem nélkül hagyták. Szomorú, de igaz, megcáfolhatatlan a tény, hogy Mária Terézia korában a gálád és a magasztos nem ritkán oly közelségbe állíttattak egymáshoz, hogy igen gyakran fölcseréltettek! Ugyanazon tett, mely koszorúkra érdemes, csak mártirkoszorut aratott, ugyanazt a tettet, mely csak korbácsra méltó, nem ritkán vezéri pálcával jutalmazták. Elborul az ember elméje, ha végig tekint ily állapotokon! Mint üldözték a „kegyes királynő" által eltántorított uraink a nemzetiségükhöz és vallásukhoz hiven ragaszkodókat, a história figyelemmel kisérte, s számunkra megőrzötte; mert a ki a közéletre befolyik, s azon változtat, vagy legalább változtatni akar, tetteit a világ elé tárja, s azokat a történelem hűen jegyzi fel. Épen ezért a közélet alakulása és fejlődése egyháztörténeteinkben föltalálható, de a dolog természeténél fogva is, keveset irtak arról, mi történt bénn a kárpitos szobákban, az udvarnál, s főurainknál. Hogy a mult század irói erre ki nem terjeszkedtek, oka az, hogy a titkos rugókat csak is azok ismerték, kikre hatottak, kik azonban e hatást sohasem emiittették ; mások, ha fellelték is, azok közrebocsátását nem engedte a censura. Innen van aztán, hogy az udvar köréből csak is az általa kivívott eredményeket ismerjük melyek felkutatásáért nem kell sokat fáradoznunk. Elég egy tekintet hazánk törzsökös családjai genealógiájára s szemünk előtt mint vörös vonal jelenik meg a családok egyes tagjainak katholizálása Mária Terézia korában. Figyelmesb vizsgálás után elmondhatjuk, hogy aki csak pár hétig szivta is az udvar kábító legét, ott vagy szive idegenedett el hazájától, vagy katholikussá lett, vagy megesett rajta mindakettő; nagy, ig'en nagy ritkaság gyanánt 29*