Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-13 / 2. szám

A külföldön történt ily előzmények dacára is ha­zánkban az 1806-ban kiadott Ratio Educationis is alig fordított több figyelmet a realtantárgyakra, mint az 1777-ki, minthogy a realtantárgyakat csekély tartalmuk mellett ez is latin nyelven taníttatta. Azonban a külföldi, különösen a németországi gymnasiumok hatással voltak a magyar­országi protestánsok gymnasiumaira is, a mennyiben az 1791. 24. t. c. ezeknek a fölsőbb iskolák körül is sza­bad rendelkezési jogot adván, ezeknél ugy a humán, mint a real irány érvényre kezdett emelkedni a gymnasiumokban, de mégis ugy, hogy a latin nyelv birt azokban túlsulylyal, nemcsak annyiban, hogy aránylag erre több időt forditot­tak, hanem annyiban is, mert a realtantárgyakat nagy részben ők is latinul tanitották. így lassanként a huma­nismus emelkedvén a realismus fölébe, ezen hiányon ma­guk a protestánsok ugy véltek segíthetni, hogy a hat osztá­lyú gymnasium fölébe állították 1804-ben az úgynevezett Encyclopaedicus c u r s u s t, mely összekötő kapocs akart lenni a gymnasium és académiák közt, mint életirányu, magasabb szakintézet között. De az encyclo­paedicus cursusból kitűnt, miszerint az a tudomá­nyos vagy nyelvészeti irány mellett az élet két irá­nyát a theologiát és a jogtudományt ugyan szem előtt tartá, a nemzetét azonban teljesen mellőzte, minthogy a tantárgyak nagyrészben latinul adattak elő ; csak Sáros-Patakon mondták ki már 1804-ban, hogy a tudományokat anyanyelven kell tanítani, a latint, mint holt nyelvet nem a tanárok előadásából, hanem a classicus Írókból kell menteni. Ezek szerint voltak tisztán humauisticus irányú gymnasiumok, de voltak élet irányú reál-gymnasiumok is, annyival inkább, mert a protestáns ifjak ily nézeteket hoz­tak be Németországból, hol Brandt már a 19-ik század első felében a humanismust az élet elméleti és gyakorlati pályájára irányzólag igyekezett egymással kiengesztelni; ugy szervezni a reálgymnasiumokat, valamint Klopp is, ki főleg azon elv fölállítás i által, miszerint a régi nyel­veknek célja levén az ó-világ miveltségi állapotát vei ünk megismertetni, ezt a régi nyelvek megértése és nem azok be^z Hése, s azokon való irá? vagy épen fogalmazás által kell eszközölni, hanem igen is azon időt, mit erre fordíta­nánk, inkább fordítsuk a realismere tok megszerzésére. Ezen szellem uralkodott kisebb s nagyobb módo­sulással, de még is inkább a humanismus felé hajlólag hazai gymnasiumainkban is 1840, illetőleg 1848-ig, aunyi­val inkább, minthogy Néniethonból Hiersch szelleme hoz­zánk is elhatott, ki a gymnasiumokat a real tantárgyak­tól teljesen meg akarta szabadítani, egyelüla vallástan­i.ak és az arithmeticának, mint alakilag képező tantárgy­nak engedvén helyet azokban. 12. §. A gymnasiumok 1«4S 1860-ig. Ezen korszakban a németországi gymnasiumok jel­leme az, miszerint azokban a humanismus és realismus egyifcve van, mi végből több helyt realgymnasiumok szer­veztettek; az egyetemeken gymnasiumi paedagogiát is tanítottak ; a tanároktól a képességi vizsgálatot megkíván­ták. Angolhonbau a gymasiumok tisztán humauisticus intézetek maradtak, a real ismeretek terjesztéséről pedig saját szakintézetekben lőn gondoskodva; Belgiumban egyi­tették a humanismus ós realismust; Franciaország Lyceu­rnaiban pedig a grammaticai osztályokon fölül két felé vált a humán- és realirány (bifurcatio). Mi hazai gymnasiumainkat illeti : az 1847 /8 20. t. c. kimondta ugyan a szabad iskolázás elvét, de ennek fo­ganatosítását a felekezeti viszonyok akadályozták, annyival inkább, mert az 1848—49. zavarok az iskolai életben áfa-Ián véve szünetet idéztek elő, mit az osztrák ministerium által 1849-ben kiadott „Entwurf der Organisation der Gym­na4en und Realsehulen" szerint való intézkedés szakitott félbe. Ezen gymnasiumi szervezetben a philologia és a realtantárgyak kellő mértékben vannak képviselve ugy, hogy azokból semmi ki nem maradt, valami csak az anyagi és alaki előképzésre megkívántatik; meg van benne a tudományos, meg van benne azóletirány a közhasznú ismeretek által, meg van a n e m­z e t i, csakhogy ez utolsó a német nemzetiségre van irá­nyulva, s azzá is lett főleg 1855-ben, mikor a-nyelfviszo­nyok szabályozásának cime alatt a német nyelv tétetett némely tantárgyakra nézve előadási nyelvül. így az Ent­wurf reánk nézve nyommasztó és sérelmes lett; sérelmes lett ez közjogi szemponton kívül a protestánsokra nézve azért is, mert az Entwurf szerint a gymnasiumokban a tanárok száma 12 tartozván lenni, a protestánsok pénz­ereje e kívánalmat nem vala képes teljesitni; ezért a gymnasiumok nagy része a nyilvános tanintézetek sorából kimaradt, más része podig hat, sőt négy osztályú gymna­siummá szállott le. Ugyanezen gymnasiumi szervezetben sürgetve van a tanári képességi vizsgálat szükséges volta is. A protestánsok támaszkodva az 1790. 24. t. cikkre, az Entwurf követelései ellen kikeltek, s más rendszert kezdtek behozni gymnasiumaikba, különösen mogkezdte ezt d tiszántúli helv. hitv. kerület, s követték a többiek az ágost. hitv. részéről is. De megkezdett gymnasiumi szer­vezetökben csakhamar két ellenkező, irány mutatkozott; ugyanis némelyek egészen az 1848. előtti szervezetre óhaj­tottak visszamenni, mások pedig előhaladni a korral ; igy a humanismus és a realismus közt levő vita ismét előke­rült, mely a helv. hitv. tanárok 1860. szept. 20. napján kezdett értekezletén sem jutott kiengesztelődésre, hanem lettek a hazában az Entwurfot kisebb s nagyobb módosu­latban utánzó gymnasiumi tervezetek, melyekben a tárgy lényegéből lehúzott s arra visszavihető elvet alig lehet találni. így é t bennünket az 1861. évi kissé szabadabb alkotmányszervezetű korszak, mely gymnasiumainkban is szabadabb mozgást engedett. 13. §. A gymnasiumok 1800-tól máig. 1861-ben mint látszólag szabadabb alkotmányu korszakban ujitottunk mindent; ujitottuk gymnasiumi szer­vezetünket is; de lényeges változást aligha tettünk azokon

Next

/
Thumbnails
Contents