Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-03-30 / 13. szám
főbb akadályul a német egységre és a német szellem szabad kifejlődhetésére nézve. A német nemzet a világtörténelem által arra volt és arra van hivatva, hogy a világot Róma abszolút uralma alól fölszabadítsa s hogy az egyesek és a nemzetek személyes szabadságának, mely Róma által előbb államilag, később egyházilag elnyomatott, világosságot és levegőt szerezzen a kifejlődhetésre. Az ultramontán párt vak szenvedélylyel ellene működik a német nemzet emez életfeladatának. Az ultramontánok vétke, vétek azon nemes célok ellen, melyekre az emberiség törekszik. Amig az ultramontán párt az állami jogrendet nem sérti meg, addig az államhatalom büntetőleg nem léphet fel ellene. A modem állam a tévedésnek is szabadságot biztosit, és soha sem nyom el egyetlen vallási hitet sem, még ha azt esztelen babonának tartaná is. Az ultramontánoknak , mint ilyeneknek, állami üldöztetése vagy száműzetése ellentétben állna tehát a modern állam humánus szellemével és jogi öntudatával, jóllehet öszhangzanék ez a római katholikus egyház azon mai nap is követett középkori rendszerével, melynek egyik főkövetelménye, hogy az eretnekek kiirtandók. Ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, mintha jogtalanság lenne az is, hogy a jezsuitarend kitiltatik és hogy a jezsuitáknak nem engedtetik meg nyilvános funkciók végzése az egyház és az iskolában ; mert általánosan ismert dolog, hogy a jezsuitarend mint államellenes hatalom van organizálva és vakon engedelmeskedik — dacolva minden állami rendelet és minden polgári törvénynyel — egy külföldi tekintély, a Rómában székelő főnök parancsainak. A jezsuitarend egy organizált összeesküvés a felekezetek közti béke és a világ szellemi fejlődése ellen. Általános veszélyességéről tanúskodnak a történelmi tapasztalatok. Midőn e rendet, káros működése miatt XIV. Kelemen pápa végre 1773-ban feloszlatta, még a katholikus Európa is ugy érezte magát, mintha lélegzetét nehezítő lidércnyomás alól szabadították volna föl. Midőn pedig VII. P i u s pápa 1814-ben visszaállitá, csakhamar mindenütt, ahol fészket rakott, ugyanazon veszedelmes következményeket vonta maga után. Ennélfogva ép oly kevéssé kívánható a modern müveit államtól, hog-y e nyílt ellenséget saját területén megtűrje, mint egy kultivált vidéktől, hogy a farkasokat ki ne irtsa. Az individuum természetesen szabad államban bántatlanul marad, legyen bár jezsuita érzelmű s vallja bár magát jezsuitának. De ha az állam e rend katonai-politikai szervezetét, székhelyeit, tanintézeteit, kollégiumait, iskoláit, konviktusait megtűri ós missióját területére bocsájtja : akkor kigyót táplál saját kebelén s ez által veszélyezteti saját egészségét és jóllétét. Nagy Frigyes veszély nélkül nyújthatott menedéket a jezsuitarendnek, midőn az minden katholikus államból kiűzetett, pedig a jezsuiták ugyanekkor az orosz cár nagylelkűségét fekete hálátlansággal viszonozták. A mai német birodalom fejlődésére nézve azonban a jezsuitarendek Poroszország katholikus tartományaiban való elterjedése, a legnagyobb veszedelem ; mert e rend a felekezeti viszályt szítja és a nemzeti közgondolkozás és közművelődésnek, amennyire befolyása terjed, szárnyát szegi. Európa békéje csak akkor lesz ismét biztosítva, ha egy második pápai felfüggesztési bulla a rendet örökre feloszlatja, vagy ha az államok közakarattal ismét elhatározzák, hogy az államellenes intézményt nem tiirik meg területökön. Végre az ultramontánok, mint ilyenek, nem zárhatók ki elvileg az állami ós községi nyilvános állomások és közhivatalokból. Egyrészt azért, mert a választásjog ós liivatalképesség nem függ valamely világnézlet vagy politikai pártiránytól. Másrészt pedig azért, mert az ultramontanismusnak is megvan a maga viszonylagos jogosultsága, amennyiben oly világnézlethez csatlakozik, amely a középkorban az uralkodó volt és még ma is világtörténelmi jelenttséggel bir, s amennyiben a vallástalanság és erkölcstelenség ellen a modern népéletben a vallás-egyházi elveket hathatósan képviseli. De meg azért sem, mert az emberek nem igen szoktak következetesek lenni. Könnyen megeshetik ugyanis, hogy egy ultramontán, ki elvileg a modtrn állam lételét megtámadja, magát a modern államot, mint közigazgatási hivatalnok, mint biró vagy mint katonatiszt, hűséggel és odaadással szolgálja, s igy hazájának hasznára van. A modern állam tehát megfosztaná önmagát ereje egy részétől, ha ez egyéneket a hivatalokból kirekesztené. Mindenesetre azonban elővigyázattal kell élni, midőn a közhivatalokat ultramontán érzelmű személyekkel töltik be. A modern állam ebre bizza a hájat, ha a politikai kormányzást ultramontánok kezébe adja. A középkorban, sőt még a 18-dik század első felében is, minden megfontolás nélkül ós előszeretet-