Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-23 / 12. szám

A harmadik főtáblázat cime : a gyülekezetek ingatlan vagyonának kimutatásai; alrovatai : egyházak-, gyrnnasiumok-, népiskolák- és szegények-, belhivatalnokok-, faiskola használatában levő holdak és ölek; malom , szőllő vagy kert, temető (hold és öl); az egyház minden ingóságai leltározva vannak-e? az egyház épületei tűz ellen biztositvák-o? (egyet kivéve mind biztosított!} s végül és zrevétel. Látnivaló a részletesség, a nagy gond, melylyel ez szerkesztve van, s ép ezért közöltem, mint mintaszerűt. Benne csupán egy mulasztást vettem észre, hogy t. i. nem nyújt felvilágosítást afelől, mi az oka Debelliácsa lélekszáma oly aránytalan, mintegy ezerre menő fogyásának. Ezt a kellő felvilágosítás nélkül nem vagyunk képesek magunknak megmagyarázni , annyival kevésbé mert a szomszédos Albertfalva Debelliácsáról telepítése jelenleg csaknem teljesen be lévén fejezve, oda ezer lélek nem ment, nem is mehetett; mert akkor Albertfalva nem fogyott volna 3 lélekkel. íme tehát ez adat után kitűnik, hogy a német bánsági ezred református magyarjai közül 1003 lélek eltűnt, kiket pedig a Duoa bár pusztított, lélekszámukban ily nagy kárt még sem tehetett. Kellő utmutatás hiánya miatt csak tapogatózva legvalószínűbbnek tartom, hogy régebbi hibás számítás pótoltatik itt ki, mely hibás számítás ugy jött elő, hogy pár év előtt, Albertfalva alapításakor ennek lélekszáma Debelliácsáéból ki nem töröltetett, s ez csak most eszközöltetett. Végül futólag érintek egy nyelvtani hibát is, s ez az elválaszt szónak megválaszt értelemben használása. Elválasztják nem a káplánt pappá, hanem a csecsemőt anyjától ; más értelembea e szó sohasem használtatik. Csak két, három év óta kapták föl e visszatetsző szót, s ma már az egyébként folyékony stylussal fogalmazott békés-bánáti jegyzőkönyvbe is utat tört magának. Lapunk tere nem engedi, hogy még többet szóljak e kiadványról. Ez az oka, hogy nem emiitettem a kunágotai sérelmi esetet, nem sok más egyházak egyébként igen érdekes adatait, hanem csakis a legfontosabbakra szorítkoztam. S most bejezem ez ismertetést azon kívánsággal, vajha a megyék s kerületek mintául vennék az érdemekben megőszült esperes ily kitűnő szerkezetű kiadványát, s néhány év múlva, vagy adná Isten, hogy már a jövő esztendőben, ne kellene, mint egyetlen kimagasló jegyzőkönyvet s almanachot iámét csak a békés-bánátit említenünk. Ballagi Aladár. Egyházi beszédek. Irta s elmondta Filó Lajos, nagykőrösi reform, lelkész. I. Füzet. Ünnepi alkalmi beszédek. Nyomatott Kecskeméten Szilády Károly fiánál. 1872. Theologiai irodalmunknak egyedül ez az ága az, mely lelkészeink által különös előszeretettel műveltetik. Más ága parlagon hever; mert ha hü munkásaink vannak is, mit ér ? nincs közönségünk, kire támaszkodni lehetne, ki azokat venné. Alig hagyta el Fördös Lajos szerkesztése mellett a lelkészi tár harmadik füzete a sajtót, jött utána a nem csekélyebb tapintattal szerkesztett Protestáns egyházi beszédtár 3, 4. füzete Margócsi József úrtól szerkesztve. Az elmúlt év utolján a nevezett gyűjtemények mellett egyesek is kiadták egyházi beszédeiket, igy: Székács, Révész Imre, Fábián Dániel. Az uj év ismét két jelesünk egyházi szónoklataival ajándékozott meg bennünket, u. m. Filó Lajos nagykőrösi ref. lelkész és Mitrovics Gyula sárospataki theol. tanár müveivel. Most ez alkalommal Filó Lajos egyházi beszédeivel akarom aprót, lap olvasóit megismertetni. Filó egyházi beszédeinek első füzete fekszik előttünk. Ünnepi és alkalmi beszédek vannak e gyüj teménybe fölvéve. Összesen 26 beszédet tartalmaz. A huszonhat beszéd közül 4 adventi, 2 karácsoni, 1 újévi, 1 virágvasárnapi, 2 húsvéti, 1 pünköst előtti vasárnapi, 2 pünkösti, 1 téli, 1 tavaszi, 1 nyári, 1 őszi, 1 bűnbánati, 1 aratási urvacsorai, 1 inség vagy bármely vész idején, 1 képviselőválasztáskor, 1 a nemzeti felelős kormány visszaállításakor, 1 farsangi, 1 böjti, 1 orgona beállításakor, 1 egyenetlenkedés idején mondott beszéd. E gazdag tartalomnál fogva, minden egyes beszédre nem terjeszkedhetem ki, mivel ezt a lap terjedelme nem engedi meg, hanem csak általánosságban mondom el véleményemet Filó beszédeiről. E füzet XXII. egyházi beszéde, mely e thémát tárgyalja : Uj bor, uj tömlő, — igy kezdődik: „A sz. irás magyarázásának egyik sarkalatos szabálya, hogy a felvett szövegben mindig a főgondolatot kell kikeresni, és a fejtegetés körül a fősúlyt arra kell fektetni." A mondottak Filó beszédeire alkalmazhatók, csaknem kivétel nélkül. Az egész gyűjteményben analytikai prédikációt kettőt találtam, u. m. XXI. és XXIV.; a többiek analytikosynthetikaiak. Filó alapul fölvett textusához szorosan ragaszkodik, ebből vonja ki mindig a főtételt, az alrészek folynak a főtételből; ez eljárása minden prédikációnál. A textust felvilágosítja a bevezetésben, ha pedig a textus összefüggésben van több előző versekkel, igyekszik azt földeríteni, igy midőn eléggé megvilágította az alapigét, vonja ki a főtételt s állitja föl az alrészeket. Az első lapon mindjárt egy adventi beszéddel találkozunk, melynek ez a textusa : „Ti kapuk emeljétek fel a ti fejeteket, és emelkedjetek fel ti örökké való ajtók, hogy menjen be a dicsőségnek királya. Zsolt. 24, 7. A bevezetésben elmondja, hogy mily alkalommal énekelték, kinek tiszteletére zengték eme szavakat az örvendező zsidók 6 midőn ezt elég szabatosan körülirta, az alapos exegetikai bevezetés után megmondja, hogy Jehova tiszteletére lett ez ének elmondva. Most egy fordulatot tesz, és az előbbiekből folyólag azt mondja, hogy e szavakat mi keresztyének is ajkainkra vehetjük, mert jön, közelit mi hozzánk is a dicsőség királya Jézus, őt várjuk, az ő eljövetelének örven-