Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-23 / 12. szám

389 370 dünk. Ezután leszáll az alapigére és kivonja a főtételül ezt: Jön a dicsőség királya. Az alrészeket kérdés alakjában teszi fel és kérdi : 1. De miért jön? 2. De valyon jön-e ő a dicsőség királya, mi hozzánk? 3. Valyon csak hideg szemlélői legyiin k-e mi a z ő jövetelének? Az első részben elmondja, hogy a világi hatalmasok ha jönnek, többnyire csak azért jönnek, hogy alkalmuk legyen dicsőségüket szemléltetni, fenségüket éreztetni, ők jönnek és jövetelök célja saját személyök. Jézus azonban nem magáért, hanem mi érettünk jön, hogy részesítsen lelki ajándékokban. Az ő dicsősége alázatosság, igazságszeretet és isteni kegyelem. A második részben elmondja, hogy Jézus jön, dacára annak, hogy elébe ujabb és ujabb akadályok gördittetnek. Az erkölcsök mindig szelídülnek, nemesednek; a humánus intézetek szaporodnak. Mindezek mutatják, hogy Jézus jő hozzánk. A harmadik részben szintén röviden megfelel a kérdésre. Ne legyünk hideg szemlélői az ő jövetelének, sőt menjünk elébe, kiáltsuk mi is : ti kapuk stb. Nyissuk ki templomainkat, magános házainkat, szivünket, keblünket neki. Nyíljatok meg keblünk elzárt ajtai; ha eddig a világ hiu szépsége, és a test hiábavalóságai előtt nyíltatok meg, nyíljatok meg Krisztusnak. Végül e mondattal zárja be beszédét: Jövel Jézus! szállj a mi szivünkbe és add nekünk a te dicsőségedet; add nekünk az alázatosság, az igazságszeretet lelkét ! Filó beszédei többnyire ily alakban vannak irva. Nem mondhatom, hogy minden beszédei ily élénk menetüek és ily szerencsésen sikerültek volna, vagy hogy ily röviden minden beszéde kimerítené a tárgyát. A második adventi szintén kitűnően sikerült, de már a harmadik, negyedik lazább, melyből hiányzik az a könnyű menet és a szónoki elem ; de a psychologiai igazságok mindenütt feltalálhatók. Amint a XXIV. és XXV. alkalmi beszédeit olvasf

am önkénytelenül eszembe jutottak Máté evang. szép szavai: legyetek szelídek, mint a galambok, okosak, mint a kígyók. Filó, ugy látszik, ismeri gyülekezetét, ismeri gondolkodásukat, szeretettel ragaszkodik hozzájok, azonban fogyatkozásaik előtt sem hunyja be szemét, ismeri gyengéjüket, fogyatkozásaikat is. Ha buzditólag vagy meggyőzőleg akar hatni, vagy ha az igazat meg akarja mondani, ezt oly tapintatosan, oly ügyesen teszi, hogy önkénytelenül megcsendül fülünk és halljuk a fenntebbi szavakat: legyetek szelídek, mint a galambok, okosak, mint a kígyók. ő nem feledkezik meg soha, hogy lelkész, és hogy az evang. hirdetője, és igy a politikai izgatottság, vagy egyenetlenség között, oly állást tud foglalni, hogy minden párt megelégszik vele. Ez előnye Filónak! Filó beszédein meglátszik az, hogy azokat nagy gonddal, figyelemmel dolgozza ki és ugy mondja el; csak igy lehet megmagyarázni, hogy beszédei oly rövidek, kerekdedek és gondolatgazdagok. Nem tévesztette szeme elől sehol a prédikálás célját, mely abban áll: hogy a ker. életet felébreszsze, megtisztítsa, nevelje, tökéletesítse, és igy, Jézus szelleme által áthassa a gyülekezetét. Beszédeinek határozott célja van, mely céltól nem távozik el; épen ezért hallgatóit nem is hagyja hidegen, érzik beszédének hatását, és a hallottakról számot tudnak adni magoknak. Ezért azután nincs is szüksége unaloműzőre, fűszerre, hogy ezzel eltakarja a beszéd ürességét. Ennélfogva nála csengő frázist, pathetikus kifakadásokat ne keressen senki, mert azt találni e beszédekben nem fog. Filó beszédeiből egyéniségét, tudományos álláspont-, ját több helyen látjuk előtérbe nyomulni; különösen adventi, húsvéti, és több egyházi beszédeinél látjuk azt, hogy ő orthodox. Ha ez irányt a theologiában kárhoztatjuk, és károsnak ítéljük is, még sem mondhatjuk róla azt, hogy a kathedrában jogosulatlan, mert amily joggal hirdeti egy szabadelvű egyházi szónok a maga nézetét, ép oly joggal hirdetheti azt egy Hengstenberg irányát, tanát valló szónok is. A prédikáció az egyéniség szabad produktuma és igy stabilismusnak nincs alá vetve. Azután meg, ha néha szabadelvű fejtegetéseinél, Jézusról, annak személyéről vagy csodáiról szól: ezt oly tapintattal, oly logikával viszi keresztül, hogy midőn a végeredményre jut, csaknem aláírja minden szavát a hallgató. — Egyébiránt Filó nem sokat bajlódik elvont dolgokkal, nem isteneskedik (pietistikuskodik) ő, tanításainak tárgya gyakorlati, az életből merített; itt jár ő e földön, itt figyeli meg az életet, nem száll fel a magasba annyira, hogy hivei ne követhetnék, hanem ha néha idealizál is, túlságba azért soha sem esik. Isten nagyságát, jóságát nem keresi vallásos elmélyedésekben, mint Tholuck, Hoífacker, a kik az idealizálás miatt sokszor megfeledkeznek az életről, és sentimentális ömlengésekben keresik híveiknek üdvét, boldogságát. Végre, Filó beszédeit a szép nyelv, melyen irva vannak, szintén ajánlja. Nem virágos frázisok halmaza, hanem az a kenetes egyszerű bibliai irály az, melyet megért a legegyszerűbb nép fia, de gyönyörködhetik benne a legműveltebb ember is. Filó stylusa tősgyökeres magyar. — Igen szépen tudja továbbá felhasználni a bibliai helyeket. Költői helyek, hasonlatok is fordulnak elő több helyen. Álljanak itt mutatványul (11. lap) következő sorai: „Nincs ember, kereszt, társaim, ki bűneitől szabadulni ne kívánna. Miként a nyíllal megsebzett vad fut, ha valami módon futása által hátrahagyhatná a belé lőtt nyilat; de bármily sebesen fusson hegyen, völgyön és határokon keresztül, az öldöklő vasat mindenütt testében viszi, mig nem erőfogyottan roskad le: igy a bűnös is örömest futna tul bérceken, tul a nagy tenger határain csakhogy bűnétől szabadulhatna, de bármerre fut, bárhova rejtezik, mindenütt, mint árnyék a testet, ugy követi őt ostorozó bűne, mert annak fulánkját önlelkében hordozza, s elébb rogy össze kétségbeesetten, mint azon fulánkot lelkéből kivehetné." Sok szép helyet tudnék még felmutatni e füzetből, de tér szűke miatt ezt nem teszem. 1

-Minden lelkész urnák merem ajánlani e beszédeket, melyeknek a városi és falusi prédikátor egyformán hasznát veheti. Óhajtva várom a 2-ik füzet megjelenését. N. N.