Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-23 / 12. szám

legföljebb hozzávetőleg némi • szaporodást vagy fogyást számitva föl. E munka kivétel. E munkában félrevezető, hiányos vagy elévült adatokkal seholsem találkozhatunk, s általa a tractus tavalyi állapotának helyes és megbízható leírását nyertük meg. Gond és rend, mint mindig s mindenben, ugy most is megtermette a maga jó gyümölcseit: gyümölcse e munkánál az irántai feltétlen bizalom lett. Ilyféle munka azonban bizalmat csakis ugy érdemelhet ki, ha szerkesztőjük ugy tesz, mint Hajnal Ábel, ki 1862 óta egyetlen canonica visitatiot sem mulasztott el, s roppant kiterjedésű megyéje minden helységét egyenkint bejárván a helyszínén szerzett adatokat állította össze. A tavalyi év általában nem mondható szerencsésnek. A vízár tavaly mint pusztító vész jelentkezett az egyházmegye vidékein; nem egyszer a munkás földműves másod, sőt harmad izben bevetett földjét is tönkre tette. E mellett a gabnaültetményekre legártalmasabb időben mutatkozó hőség és köd, valamint a gyermekeket és munkás egyháztagokat igen sok helyen pusztító vörheny és hideglelés is sokat tettek a nyomorúságok súlyosbítására. Elemi s egészségi csapásokon kivül szintén nagy csapásnak mondható a rittbergi szerencsétlen templomépítés, a medvesi civódás, a debelliácsai egyidőre megszűnt lelkészi zavarok megujulása, a Szkulián előfordult sikkasztás, és a pap és a hivek közti viszály, a dombegyházi plántaekklésiának földesura által célbavett, s csak nagy áldozatok utján kikerülhető elpusztítása, és végül, hogy többet ne említsek, a nagykecskerekí és temesvári iskolák községivé alakítása. Sajátságos látványt nyújt, midőn egy csaknem egészen magyarajkú egyházmegye ujjong azon, ha Szegeden, hol minden iskola magyar, ref. felekezeti iskolát állítanak, mig Becskereken és Temesvárott a már m e g 1 é v ő t elhagyják esniközségivé, mivel erre nem áldozhatnak! Pedig Becskereken, ha községi az iskola, tanítási nyelve bajosan lesz magyar, hanem a népesség után Ítélve, szerb vagy német, Temesvárott meg német, szerb vagy román, de semmiesetre sem a negyedik népességű, kis töredéket tevő magyar. A ref. egyháznak, e par excellence magyar egyháznak, nagy és szent missiója van a magyartalan Bánságban, s ha a békés-bánáti egyházmegye oly politikát követ, hogy marosoninneni részeiben, hol községi vagy felekezeti az iskola, mindenkép magyar, felekezetieket tart fenn, a Maroson túl pedig, hol némely községben csak mint református maradhat magyar, községinek engedi változtatni, — akkor missióját hibásan fogta föl, sőt eltévesztette. — Nemcsak, hogy ilyenekre kellene ügyelnie az egyháznak, hanem a lelkészeknek arra is kellene batniok, hogy a tulnépes békési, Csanádi, csongrádi egyházakból a proletár, vagy igen szegény osztály a Bánságban telepedjék meg, mint ahogy telepedett pl. Makó s Vásárhelyről Debelliácsa. Ha szűkkeblű is a pap, ne aggódjék a fölött, hogy hivei fogynak. Be van bizonyítva, hogy a telepítések után az anyahely, rövid időn kinövi magát oly népességűvé, mint a telepítés előtt volt, amit látunk az emiitett, jelenleg igen népes városoknál; a gyarmat pedig rendesen gyorsan növekszik, s mint Debelliácsa példája mutatja, még uj rajokat is bocsát. — Mit tehet a lelkész, bujtogatás nélkül is, ily nemzetiségi tekintetekben, mutatja a nagyszredistyei eset, mely csehajkú egyházban Józsa Vince a lelkésztanitó két év alatt megtanult magyarul, s két év után már magyarul tudó növendékeket is mutathatott be a canonica visitatió alkalmával. Az iskolákat illetőleg azokkal általában nem lehetünk elégültek. Van olyan, mely törvényes intést szenvedett ; igen soknál máig sincsenek szükséghelyek, mi a közegészségre igen ártalmas, s az ily iskolák feltételezhető roppant piszkossága, tisztátalansága a növendékek aestheticai érzékét fojtja el és semmisíti meg. — Mint örvendetes eseményt jelezhetjük a szentesi 6 osztályú gymnasium 4 osztályú községi polgári iskolává devalválását, továbbá hogy a tornászat H.-M.-Vásárhetyen, Békésen és Gyulán megkezdetett; csak aztán folytattassék, s abba ne maradjon. Az ekklésiák erkölcsi, szellemi és anyagi állapota néhány helyet kivéve, türhetőnék mondható. Nagyobb zavar csak Bánfalván van, másutt sehol. — A nazarénusok Ittebén inkább fogynak, mint szaporodnak, de főfészkükben Makón s Vásárhelyen imaházakat is építvén maguknak, szervezkedni igyekeznek. Ezekkel szembeu az egyházmegye a lehető legtapintatosabban jár el. Figyelemmel kiséri, de rajtuk nem erőszakoskodik. Adakozások szép számmal vannak elősorolva; köztük jelentékeny államsegélyek, melyek közül különösen fontos az, hogy a hadügyminister rendeletéből az albertfalvi lelkész számára a községhez közel eső 34, a tanitórészére pedig 16 catast. hold föld méretett ki. Nevezetes mozzanat még az, hogy ez egyházban, valamint Bunyaszegszárdon és Klopódián imaház és tanterem épült. Az egész munkát mintegy bekoronázza a végére függesztett kimerítő háromrendbeli statistikai táblázat. Az első fŐtáblázat cime : egyházak s belhivatalnokok nevei; rovatai: anya-, leány egyház, lelkipásztorok, lelkésztan itók, segédlelkészek, körügyelők, gymnasiumi tanárok, népiskolai fitanitók, népiskolai leánytanitók, vegyes iskolatanitók, kántorok s orgonisták. Ide vannak sorolva az e.megyei tanács tagjai: elnökök, egyh. tanácsbirák, vil. tanácsbirák, az e.-megyi gyámolda igazgató-választmányának tagjai. A második főtáblázat cime: a gyülekezetek statistikai kimutatása ; alrovatai: anya-, leányegyház neve, majorságok, megye, házasságban születtek (itt, valamint mindenütt hol a nem(genus) szóba jöhet, az ki van téve ! külön-külön, s aztán összesítve); házasságon kivül születtek, meghaltak; az egyháztagok száma, szaporodott és fogyott rovatokkal; uj házaspárok, ezek közt hány vegyes házas, hány reform, férfi adott reversalist, áttértek — kitértek száma, házaspárok összes száma az egyházban; gymnasiumi tanulók, népiskolai tanulók, iskolába járhatók, de nem járók, confirmáltattak száma; törvénytelenül együtt élők, hány bába van a községben; lelkek száma.