Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-09 / 10. szám

tán tesz offensiv lépést, ha az ellenfél támadásait visszaverte és saját állását tökélyesen biztosította. V. I. ezt nem teszi, hanem „hü belé Balázs" támadásnak indul, s hogy a hysteron proteron teljes legyen, már előre kiabál „Io triumphe !"-t. Ég a háza fedele a feje felett s ő má^ utcába nyargal kéménygyulást — mi tán nem is történt — oltani. Ő ugyan azt állítja, hogy történt — nálam, — mert én ,,őt többször összetévesztem a kiadóval, Lampel R. könyvárussal." Aztán nagylelkűen megtanít, hogy nem L. - R. irta a magyarázó jegyzeteket, s nem kevesebb nagylelkűséggel sajnál, hogy vagy „zavar" v. „tollhiba" van bírálatomban. Vigasztalja magát, a g. ig. ur; mert „zavar" igaz hogy van, de nem az én részemen, hanem más helyeken. Először a V. I. eszméiben, mint a ki k i a d j a Virgiliust és nem tudja, mint a „tudtán kivül kém," vagy a „bourgeois gentilhomme", a ki 40 évig beszélt prózát és nem tudta. *) Másodszor a lábra kapott rosz szokásban, mely szerint a „kiadó" név alatt kétféle fogalom rejlik. T. i. a melyeket a német igy különböztet meg : Herausgeber és Verleger ; a francia igy : éditeur és libraire; **) az angol: editor és publisher. Részemről annyival inkább nem lehet „zavar"ról szó, hogy én a „kiadó" kifejezést az utóbbi értelemben soha sem használom. Szintúgy nincs ínyemre az a visszaélés, igazán helytelen szokás is, hogy a helydatumokat, (Pesten, Budán, Bécsben, Kolozsvárt) a nevezőben használják. S e legyen a 2. pontra elég. Most lépünk már a dolog derekára. V. I. mindig nyakasan állítja, hogy „arma virumque" hendiadys, és ugy kell érteni : „arma viri." Érvei: a) „Ha szakavatottan értekezett volna Br. ur, állítását bebizonyitólag, azt mondtam volna rá: Jól van, egvéni meggyőződése." Aztán nem badarság-é ez ? Hiszen midőn valaki valamit „szakavatottan", tehát alaposan bebizonyít, az nem „egyéni" azaz subjectiv, hanem o b j e c t i v meggyőződésre mutat. Abban az esetben tehát azt kellett volna mondani rá: Jól van, igaza van ! De tegyük, hogy jól fejezte ki ellenvetését a viszonzó, és lássuk, mivel bizonyítja, hogy nem „szakavatottan értekeztem ?" Felelet : egy nagy semmivel. Ismétli részint szavaimmal, minő következtetéseket húztam én a hendiadys-féle magyarázatból s aztán körül néz, mintha mondaná : „már nem sületlenség-é ez?'' Ámde következtetésiem szilárd alkatát nem ingatja meg sem az: b) hogy én „cano"-thol „ énekelem "-mel, hol „leirom"-mal, hol — a mit nem emlit •— „elbeszélem"mel fejezem ki, sem az: c) hogy érvemre egy ügyetlen, esetlen paródiát csinál, melyet aztán ő maga visszavon formaliter; a miért én is elhallgatom a reá illő idézetet (Phaedrusból). A mi az elsőt •illeti, gymn. tanár ur tud*) Aztán híondja meg Ballagi barátom, a „toll fog-é vastagon", Vagy a tudatlanság maga vastag ? **) A franciában már nem oly éles a különböztetés, mert mint a Dict. de TAcad. irja: „Par extensior, les libraires prennent quelquefois le titre d'é d i t e u r s des ouvrages qu' ils publient á eurs frais. hatná, hogy „cano" mindazokat valóban teszi s még több ket is hozzája. Nem nagyobb abban az én hibám, mint az Ovidiusé, a ki Virgil ,,éneklését" — „olvastatja" *). A paródia pedig ugy nem árt bizonyításomnak, mint a Blumauer-Szalkay-é az Aeneisnek. De V. I. tökélyesen levertnek hiszi s megelégedését azzal az állítással nyilvánítja: d) hogy az én „modorom sem komoly férfiakhoz, sem a tudományhoz nem illő." Szegény tévedt Euklides! 0 azt hitte, hogy az apagogica demonstratio még a geometriába is illik ! Hogy ide is illik, bizonyítja az, hogy megcsípte keményen a mi hasztalan evickélő commentatorunkaf

, mint egy jó kelepce. Utque volans altae raptum cum fúlva draconem Fert aquila inplicuitqne pedes atque unguibus haesit. Hanem ezzel még nem érjük meg. Én Veress I. urat a kelepcéből egy kissé elbocsátom, mint a macska játszadozik az elfogott egérrel ; de csak azért, hogy legott egy dilemma szarvára akaszszam.Ugyanis, mtt felelne, ha azt kérdeném : saját ötlete volt-e az a hendiadyses magyarázat, vagy másokat utánzott vele ? — Talán azt, a mit átalában erősít, t. i. hogy „német magyarázókat utánzott", mert: „Vergiliusnak számos német magyarázói után eredetit mondani csaknem lehetetlen ; legalább arra az eredetiségre, melyet Br. bírálatában felmutatott" ő, V. I. „se nem képes se nem vágyik." (Est mos hominum, ut nolint „acerbam sumere".) Úgyde itt az a fatalis körülmény áll be, hogy valamennyi neves és jelentékeny commeutatora van Virgiliusnak, egyik is nem hogy pártolná, de nem is emliti az „arma v i r i"-t. **) Ez hát V. I. ur eredeti találmánya, mit megint é n nem irigylek tőle. De* jegyezzük jól meg, csak ezen alakban : „arma viri" született N.-Szebenben, a k. gymnasiumban ql a lelemény. Mert a mi a Hendiadyst ***) átalában illeti, abban, ugy látszik, mintha volna két kezese V. I. urnák: Burmann és Wagner ; csakhogy ezek egészen mást mondanak, sem mint ő. Lássuk az elsőt: „Arma virumque cano, ex solemni et sexcentis apud veteres locis usitata formula, ubi his duobus omnis vei civitatis, vei regni, vei unius hominis excellentia et robur absolvitur, ut apud Livium, Silium Italicum, Statium et alios passim reperies." (Következnek a *) „Nec legitur pars ulla magis de comore toto (Aeneide), „Quam non legitimo foedere iunctas amor." Trist. II. 535. sq. **) Kettőt, u. m. Forbigert és Peerlkampot csak gyanitásból számlálok közéjük; minthogy nincseuek kezemnél. A gyanitás azonban a bizonyossággal határos, mert a későbbiek, más értelemben levén,szokásuk szerint, nem mulasztották volna el megcáfolni őket. **) Hendiadys vagy „Endiadys", mint Servius irja, kinél elsőben jelenik meg a szó: „est vox male conflstaex Graecis vocibus l

£V

őiá ővoív, unum per duo, quibus significatur figura poetica, qua unum per duo nomina exprimitur, seu in duo dividitur, ut cum ait Tibullus : succos berbasque dedi (I. 7. (vei 6.) 13.)." Ezúttal megjegyzem, bogy valahány grammatikában és szótárban az endiadysre Összeszedett példákat számba vettem, sehol az „arma virumque"-t nem leltem köztök ; pedig elég van, a melyről mélyebb elemzéssel ki lehet mutatni, hogy nem tartozik a szóba vett rovatba.