Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-09 / 10. szám

Négy a középtanodai tanulmányok köréből, ós pedig kettő már tettleg működő tanárok számára rövidebb időre 600 — 600 fttal, s kettő középtanodai tanárjelöltek számára egy évre 1000 — 1000 fttal. Ezen ösztöndíjakat csak olyanok nyerhetik el, kik kimutatni képesek, hogy már azon ismeretek birtokában vannak, melyeket szakmájukban hazai intézetekben friegszerezni lehet, s hogy ennélfogva a tanulmányok minőségéhez képest a tudori, tanári, vagy egyéb képesítési okleveleket már elnyerték. A kiküldöttek kötelesek lesznek tanulmányaik eredményéről, tapasztalataikról és eljárásukról a kijelölendő helyre időszakonként kimeritő jelentéseket tenni, — csak akkor tarthatván igényt azon ösztöndijasok, kik egy évre kiküldetnek, a második félévi ösztöndíj részlet kiszolgáltatására, ha emiitett jelentéseikben kellő előmenetelt igazolni fognak. Felhivatnak mindazok, kik ezen ösztöndijak egyikét elnyerni óhajtják, hogy a fentebbiek értelmében felszerelt folyamodványaikat, melyekhez különösen végzett tanulmányaikról szóló bizonyítványaik, továbbá a tudori, tanári vagy egyéb képesítési okleveleik, s netáni irodalmi tevékenységükre vonatkozó igazolványaik melléklendők, folyó évi március 25-éig a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz adják be, megjegyeztetvén, miszerint azon kérvények, melyek e pályázat hirdetése előtt már beadattak, s folyamodóknak vissza nem küldettek annak idejében az ösztöndijak adományozásánál figyelembe fognak vétetni ; felszólittatnak azonbau az illetők, hogy a menynyiben kérvényeik a fentebbiek szerint nem volnának kellőleg felszerelve, az illető okmányokat a kitűzött határidő alatt pótlólag mutassák be. Budán, 1872. évi február hó 27-én. A vallás- és közoktatási m. kir. ministeriumtól. KÖNYVISMERTETÉS. Még is Virgilius. Világításul a Veress I. „Viszonzására." Foimica et musca contendebant acriter. Phaedr. IV. 23. *) Felszólalásomat Ballagi barátom jószivüsége teve szükségessé. Midőn ugyanis a mindjárt szóba veendő és taglalandó viszonzást ingyen jó indulatából felvette s a felvételt motiválta, egyet nem tudott^ egyet elfeledett, és egyet nem fontolt meg. Nem tudta azt, hogy, posito sed nequaquam concesso, ha én „vastagon" „kiáltottam" volna is „az erdőbe", azért V. I. satisfactiot vett magának — usque superque — a „Kelet" 1871. sept. 10. számában egy merőben personalitásokból férceit cikkben, melyből, ad maiorem glóriám Veressianam és az olvasó mulatságára, *) Pontosan idéztem; mert szeretném, hogy olvasBa el az egész meiét olvasóm. A szereposztás nem lesz nehéz. közölnöm kell egy pár vonást : u. m. „A mit a kolozsváriaktól hallottam felőle" sat. — „Némely ismerőse szereti ós tiszteli „Br. bácsit" inkább az ő tréfás beszédeiért, mint tudományos munkáiért." És ezzel szemben néhány sorral odébb: „midőn éles modorához képest, — melyről Br. mogorva természeténél fogva mit tehet ? — irodalmi jelenségek felett élces bírálatokat mond." — „Mások csak távolról tisztelik, mint veterán tudóst, a ki az 1848. előtti fogalmak szerint csakugyan megérdemelhette a „tudós" elnevezést." — „Mások megint csak mint „veszekedő frátert' tüntetik fel", sat. Az ilyekre persze, hogy valamint akkor, ugy most is csak hallgatok és csupán annyit jegyzek meg, hogy Veress urat sem bírálatom, sem azóta semmi nyilatkozatom nem ingerelték kifakadásaira, hanem a Kelet Mephistophelesének az a megjegyzése, hogy „Br. Veress Ignácot atomjaira szedte szét tavaly." Elfeledte Ballagi barátom, továbbá azt, hogy midőn bírálatom a B. Közlönyben megjelent, nem én kínáltam meg vele, hanem övé volt az indítvány és ő sürgette, hogy engedjem meg lapjában kinyomatni, és hogy akkor nem látta benne a ,,toll vastag fogását", mely a megbiráltat hasonló replicára jogosíthatná. Én pedig azt most sem látom. Mert azok a kifejezések*, melyeket a viszonzás felhány, t. i. ,,tudatlanság, badarság, ügyetlenség, bolondítás" a bírált műben foglalt állitmányokra és tanitmányokra vonatkoznak, egészen tárgyiasan, és „vastagokénak csak azzal jelelhetné V. I., ha kimutatná egyenkint és a maguk helyén, — nem igy kiszakasztva s tömörítve, — hogy „igazságtalanok." Ezzel pedig máig is adós a „viszonzás." Nem fontolta meg, — harmadszor, — tisztel* barátom, mik a következései engedékenységének. Lám, ha azt teszi, a mit a ,,B. Közlöny" szerkesztősége, és egyszerűen elutasítja a ,,viszonzás" kiadatlan részét, talán magába száll vala irója, s gyanakodni kezd, hogy hátha nincs igaza s ez a kétség javára vált volna mind neki magának, mind tanítványainak, mind könyve netaláni ujabb kiadásának. Igy pedig B. bar. „untoward" könyörületessóge vérszemre kapatta az önhittséget, s V. I. minthogy hadonázott, megvédettnek is képzeli magát. Nem csak, hanem a tanítókat ég tanulókat, kiknek érdekében s a tévedéstől óvásukra írtam bírálatomat, megtántoritja hitökben a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" kedvezése s arra a szerencsétlen gondolatra vezérelheti, bogy „hátha nem épen oly fekete az ördög, mint a hogy festik." És egyenesen ez teszi szükségessé kimutatnom, hogy a bizony, ha lehet, még feketébb. E végre vegyük szemlére egyenkint a védelem pontjait. Legelsőben is „egyszerűen kinyilatkoztatja" viezonzó, hogy az én bírálatom az „olvasót félrevezetni, de nem tájékozni" birja. Én pedig „egyszerűen" csak azt mondom, hogy az a nyilatkozat petitio principii:oly állítás, milyennel egy — jól sikerült — cáfolatot bevégezni igen is; de kezdeni sem jót, sem roszat nem lehet. Józan hadvezér csak azu-