Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-09 / 10. szám

lölik ; és hogy a ki őt kővel hajítja, ő azt kenyérrel hajítsa. Megkívánja a világ tőle, hogy tudományos és mivelt legyen, ha szinte nincsenek is birtokában az ezek elsajátításának eszközei. Megkívánja a világ, hogy remek és jó szónok legyen, ki nemcsak a gyengébb eledelekkel táplálandó, de a keményebb lelki eledelek élvezetéhez szokott lelkeket is mindenkor egyformán gyönyörködtesse, és kielégítse művészi szónoklatával. Megkívánja a világ, hogy az iskoláknak ne csak buzgó felügyelője ; hanem a szülék és elöljárók szorgalmazása, a gyengébb tehetségű tanítók oktatása és vezérlése által, virágoztatója s jó karban tartója legyen. Megkívánja a világ, hogy az irodalmat ne csak maga pártolja szegénységéhez képest, vagy talán azon felül is; hanem pártoltassa azt az egyháznak minden jóravaló tagjával is, — s az értelmesedést, és józan fel' világosodást, minden módon igyekezzék terjeszteni a nép között. Megkívánja a világ, hogy hallgatóinak bölcs tanácsadója legyen minden kételyeikben, akár vallásiak, akár polgáriak, akár elviek, akár jogiak legyenek azok. Megkívánja a világ, hogy háztartásában, családi életében, gyermekei nevelésében, mezei gazdálkodása folytatásában, gyümölcsfa-nemesítés és tenyésztésben, selyem-hernyókkal való bánásban, méhészetben stb. tündöklő példával járjon hallgatói előtt. Megkívánja a világ, hogy a tűz- és jégkár elleni, mint szintén az életbiztosításokat is felvilágosító előadásai, és különösen példája által tegye közönségesekké és felkaroltakká községében. Megkívánja a világ, hogy társulatokat alapítson és szervezzen, népbankot és takarékpénztárt állítson. Megkívánja a világ, hogy a tudományos és humanisztikus intézeteket pártolja és hallgatóival is pártoltassa. A haza, tudomány és művészet nagy embereinek emlékoszlopot állítson, és mausoleumot építsen, sat. sat. De ki győzné elszámlálni mind azokat a kívánságokat, melyeket nemcsak megvár, de követel a szegény protestáns lelkésztől a világ? Attól a protestáns lelkésztől, kit máskor meg fel sem vesz, elmellőz, sőt talán ma már elviselhetlen tehernek tart magán? Hogy ennyit, sőt hogy ennél többet is kiván a világ a szegény protestáns lelkésztől: még ez mind szenvedhető; mert ez ösztönül szolgál neki, hogy ezek közül mindazokat, a melyeket csak teljesíthet, teljesítse. És ha valakinek kedve volna kutatni azután, hogy melyik protestáns lelkész, és mit hozott létre ezek közül ? csudálkozva fogná tapasztalni, hogy bizony ezek ha haszontalan szolgáknak vallják is magokat szerénységökben azért, mert csak azokat teljesítek, a melyekkel tartoztak : mindazáltal a polgárzatra, a hazára, erkölcsiségre sat. nem épen olyan haszontalan testület ez, mint sokan hiszik, és állítják. Hogy ennyit kiván a világ tőlünk, mint mondám, még ez mind szenvedhető, de az már valóban elkeserítő és kedvetlenitő, ha minden hiány, hiba és fogyatkozásért minket vádolnak és kárhoztatnak. Imé, most is azzal vádolnak bennünket, hogy mi akadályai vagyunk a népoktatásügyi törvények érvényre jutásának. Vádolnak bennünket, hogy a konfirmációnak 12 éves gyermekekkel való végezése által megakadályozzuk az ismétlő iskolák létre jöhetéset. Minthogy pedig ez a névtelen vád, akár kitől jött # légyen is, méltatlan vád: én ezt ezennel nem csak a magam, de minden jóra való lelkésztársam nevében is, a mennyiben ezt. megbízás nélkül tehetem, visszautasítom. Visszautasítom pedig annyival inkább, mert tapasztalásból tudom, hogy a hol a lelkész buzgó, a tanitó szorgalmatos, az elöljáróság erélyes: minden nehézség nélkül fel lehetett állítni és fen lehet tartani az ismétlő iskolát ; sőt azt látom, hogy kimondhatatlan örömükre van mind a növendékeknek, mind a szüléknek az, hogy a mit már-már elfelejtettek volna, olvasást, írást, számvetést sat., abba újra bele jönnek, és benne tovább is haladnak. Csak az első órára volt nehéz megnyerni a már 15 év körüli suhancokat, de már a következőkre önkényt, sőt örömmel jöttek. Mi módon akadályozhatná a konfirmáció az iskolába való járást? Hiszen a 12 év betöltése után következő iskolázás nem rendes, hanem ismétlő iskolázás. Tessék ezt mondani a vonakodóknak. De meg, micsoda is az, télen 5, nyáron pedig 2 óra ?! Ezt minden dologmulasztás nélkül teljesítheti, a ki akarja. Ebből a szempontból hát szerintem, maradhat a konfirmáció ott, a hol eddig volt. De maradhat más tekintetben is, részint azért, mert a ki 12 éves korára nem fejlődött annyira, hogy a keresztyén vallás alapigazságait, és igy a sakramentumokról való tant is megértse, nem igen fejlődik az ki jobban 15 éves, vagy későbbi korára is; részint azért, mert a 14 évet betöltött, és igy törvényeink szerint férjhez mehetett és ment leányt mikor konfirmálnék, férjhez menetele előtt rendkívül, magánosan ? vagy 15 évet betöltve, asszony korában, a többi iskolatársaival ? Azért, hogy a németeknél a 15 évesek konfirmálása van szokásban, maradhatunk mi ebben a tekintetben eddigi szokásunknál. Csak egyéb jóban kövessük a németeket, itt nem szükséges utánuk mennünk. Rác István, gyantai ref. lelkész. Pályázat, ""^f A törvényhozás által utazási ösztöndíjakra felsőbb-és középtanodai tanárok és tanárjelöltek számára engedélyezett összegből — levonásával azon ösztöndijaknak, melyek a már kiküldött tanárok és tanárjelölteknek e folyó évre is bővebb kiképeztetésük céljából meghosszabbittatak, — e folyó évben még a következő utazási ösztöndijak fognak adományoztatni: Egy a jogtudományok köréből évi 1000 forinttal; Egy - a műegyetemi tanulmányok tanköréből évi 1000 forinttal; Egy a classikai képzőművészetek aesthetikai- és műtörténelmi tanulmányozására évi 1000 forinttal; és