Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-09 / 10. szám

B. F. ur az igaz ker. egyházra hivatkozik. De ugyan miért nem mondja meg azt is, hogy melyik hát az igaz ker. egyház? a rém. katholikusoké vagy görögkeletieké, a lutheránusoké vagy a kálvinistáké? Avagy tán ezek együtt alkotják az igaz ker. egyházat s csak az unitáriusok vannak abból kizárva ? Feltéve azt, hogy. az Ebjoniták ellen az igaz ker. egyház lépett fel: akkor csakugyan nem érthetek alatta mást, mint a római egyházat, mivel akkor még a protestantismus sem létezett. Ugy de, ha ezt érti B. F. ur az igaz ker. egyház alatt, én is visszadobhatom a nyílvesszőt; mert ez az egyház a lutlierismus és kálvinismus ellen is épen oly határozottan tiltakozott és tiltakozik most is, mint az unitárizmus ellen. Ha pedig csak az unitáriusokat akarja kizárni az igaz ker. egyházból: akkor kétségbe kell vonnom azt, hogy B. F. ur a protestantismusuak csak alapelvét is ismerné. Egy szóval, nagyon szívesen vettem volna, ha e tekintetben világosabban kifejtette volna theologiai álláspontját. Egyébaránt legyen igy vagy amúgy, mi azért minden tiltakozások dacára, a melyek az unitárizmus ellen, most már a B. F. úréval is megerősödtek, nem szününk meg magunkat az igaz ker. egyház tagjainak tartani. Még csak egy rövid megjegyzést teszek, a mi egyébaránt nem B. F. úrra, hanem az idézett Prot. Figyelmező „különfélék" rovatára vonatkozik} melyben „Modern szabadelvű isteni tisztelet" cím alatt elő van adva, hogy Convay nevü amerikai unitárius pap jelenleg Angliában Finsburyban egy racionalista gyülekezet szolgálatában van s az isteni tiszteleten Emerson ós Konfucius müveiből s a bibliából olvastatnak fel helyek, néha pedig az öt ind vvedából és az indusok más szent könyveiből. Az énekes könyv Shakespeare, Shelley, Byron, Gröthe, Schiller, Longfellow és más költők verseiből van szerkesztve. „Ily pontra vezetheti az embert az a modern szabadelvű theologia" — jegyzi meg a tudós közlő. Ha ily megjegyzéseket valamely ultramontán szenteskedő lapban olvasnánk, fel se tűnne; de a „Figyelmező"-tői ellenkezőleg buzdítást várnánk, hogy hasonló péld ák által lelkesítse a protestáns papságot tanulni s oly széles ismereteket szerezni, mint a minővel az az amerikai unitárius pap birni látszik. Aztán — kérdem — az az énekes könyv, mely Shakespeare, Shelley stb. költeményeiből van szerkesztve, nem lehet-e oly istenes, mint akármelyik katholikus vagy protestáns dicséret, akár magának szt. Dávidnak némely átkozódó zsoltára ? Ismerve a „Figyelmező" igen tisztelt szerkesztőjének mély tudományosságát, bő ismereteit s folytonos buvárkodási nemes hajlamát, fájdalom, azt kell gondolnom, hogy ezt a nu gjegyzést csak az. unitárizmusnak rosz hírbe hozásaért, mintegy a B. F. ur megtámadásainak erősbitéseül tette, mert azt csakugyan nem hiszem, hogy ezzel azt akarná olvasóinak értósökre adni, hogy egy protestáns papnak semmire sincs egyébre szüksége, mint egy bibliára s a debreceni énekes könyvre, s ha épen tanulni akar, tanuljon magának, de a mit tanult, azt másokkal ne közölje. Egyébaránt Convayre nézve megjegyzem még azt, hogy ő amerikai unitárius egyházi lapok szerint is az unitárizmusnak, a mint Amerikában nevezik, a balszárnyához tartozik, de miután Amerikában valamint Angliában is az unitárius gyülekezetek egymástól teljesen függetlenek s nincs valamely egyházi hatóság, mely az egyes papok lelkiismereti szabadságát korlátozza, habár a nagy többség nem osztja is a Convay nézetét mindenben s irányát nem pártolja: még sem gondol rá senki, hogy őt excommunicálja, ha akadnak hallgatói ós nózettársai, feltéve, hogy predikálása ós éneklése által sem az állam jóléte, sem a társadalom békéje nincs megtámadva ós zavarva. Vétke-e már az unitárizmusnak avagy erénye, hogy ily türelmes ós oly tág mezőt enged a véleményeknek a hit országában ? ennek meghatározását a t. olvasóra bízom. Kolozsvárit, 1872. febr. 19. Ferenc József. ISKOLAÜGY. Yálasz „A konfirmáció és a népiskolai törvény" című cikkre, Huszonkét évi tapasztalás után szomorú szívvel s kedvetlen lélekkel kell megvallanom, hogy nem mindig igazságos, sőt sokszor tulkövetelö a világ a szegény protestáns lelkész iránt, Annyi mindent kiván tőle, hogy annak talán fele is sok lenne ; ellenben oly sok hiány, hiba és fogyatkozásokért teszi felelőssé s vádolja és kárhoztatja, hogy ennek még tized része is sok lenne szegénynek. Megkívánja a világ mindenek előtt és felett — nagyon méltán — hogy tiszta erkölcsű és feddhetetlen jellemű legyen; hogy Mestere példáját követve, áldja azokat, a kik őt átkozzák, jót tegyen azokkal, a kik őt gyü-19*