Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-02 / 9. szám

Én megtettem a kellő intézkedéseket, és megnyug­tat lelkiismeretem, hogy mint első tanfelügyelő évi 1400 ft. fizetésemet megérdemlem. Egyébként sajnos, hogy épen a t. lelkész ur beszél igy, ki többször beismerte fárado­zásaimat. Kérdi, mit köszönjön a tanfelügyelőnek ? Valyon nem a tanfelügyelő szorgalmazása folytán hozott Minaj-Ketergénybe tanitót ? Valyon a minaji községi iskola részére nem-e szorgalmazásom folytán határozták el a minaji ref. lelkészlakot belhelyével együtt községi iskolá­nak 2000 ftért eladni. Végre megjegyzi cikkíró, hogy Minaj Ungvárhoz, lakhelyemhez, félórányira van, és nem érek rá, hogy e helység iskolája érdekében tegyek valamit; hát a többi helységbe minek megjelenni, hiszen ott nincsenek iskolák ? Reménylem, visszaemlékezik a t. lelkész ur, hogy a minaj-ketergényi iskolaügyben eddigelé háromszor szemé­lyesen voltam a helyszínén, ötször írtam, cikkíróval több­ször tizszernél Ungvártt hol házamnál, hol az utcán az iskolaügyről értekeztem, úgyszintén az iskolaszék elnö­kénél szintén annyiszor. Tehát ez semmi ? Továbbá, ha megtekinti cikkíró Bereg-és Ungmegyék térképeit, látni fogja, mennyi bajjal jár az iskolalátogatás. És látja t. lelkész ur, én 564 község közül 400-nál többet látogattam meg két évi tanfelügyelősködésem ideje alatt, és háuy községben voltam 5—6-szor? Azon kivül több mint 24 községi iskolát^szervezek, közülök többet már megnyi­tottam stb. Valyon olvasta-e az iskolatanács és tanfel­ügyelőnek könyv-alakban megjelent Ung- és Beregmegyék 1870. évrőli jelentésöket ? Valyon van-e cikkírónak tudo­mása, hogy a mult hóban minő életveszélyek között láto­gattam a felvidéki iskolákat ? Hát irodai munkáin ez szin­tén semmi ? Tudja meg a t. lelkész ur, hogy azzal nekem mit sem árt, hogy alaptalan vádakkal lép fel ellenem, sőt dicsér, mert legalább alkalmam van a közönség előtt fel­tüntetni azon nehézségeket, melyekkel nekünk, tanfelü­gyelőknek, küzdenünk kell. Ezek után, minthogy cikkíró Szabó István iskola­széki elnöknél, midőn Minajba voltam, a dolgok iránt általam magát felvilágosíthatta, és hirtelenkedését beis­merte, nem marad egyéb hátra, mint az iskolaügyben adott utasitásaim foganatosítására segédkezni, és beismerni, hogy illőbb egy lelkésznek szeretet és barátságban élni, mint másokat leirogatni s ez által az ügyet hátrál­tatni. T al a p k o v i c s Emil, bereg-ungmegyei idl. tanfelügyelő. BELFÖLD. Nyílt levél nagyt. Dr. Ballagi Mór urnák. A közelebbi időben folyvást mélyebb megilletődéssel kellett tapasztalnunk, hogy a „Protest. egyházi s iskDlai Lap"-ban, rendszeresített, és egészen a denunci iliíig j vitt bántalmazás űzetik egyházkerületünk püspöke, főtiszt. Révész Bálint ur személye ellen. Fájdalom! az efféle eljárás, nem most merül föl először a nagyt. ur szerkesztése alatt megjelenő lapnak hasábjain. Magyar hazánkban, tehát Erdélyt is ide értve, alig van felsőbb prot. tanintézet, általában egyházkerületeink­nek alig vannak vezérférfiai, a kiket, kisebb nagyobb idő­közzel, sorba nem vett volna már nagyt. ur, —- kímélet­len megtámadásaival. ' Azonban az eddigiek alapját, célját, modorát tekintve, talán mindeniket felülmúlja, a tiszántúli ref. püspök el­leu rendszeresített támadás. Mintha egy bizonyos élclap színvonalára szállott volna alá, a komoly és emelkedett irányban tartandott Prot. egyházi lap napról napra csattanósabb frázisokban, kiméletlenebbül foglalkozik, az e célból különösen kivá­lasztott tiszántúli ref. püspök személyével! Őszintén megvalljuk : megdöbbenve állunk meg, az efféle jelenségek előtt! Mert még csak elgondolni sem tudjuk: hová juthatunk, ha mi magunk vállalkozunk azon dicstelen szerepre, hogy minden kegyelet és kímélet nél­kül bántalmazzuk saját egyházunk kormányának tisztelet­ben tartandó vezéreit ? Valyon, olyan időket élünk-e, hogy most már bátran nélkülözhetnők, a cél érdekében forrón óhajtott, nélkülöz­hetlen, kölcsönös támogatást, sőt hogy épen rendszeresí­tett bántalmazások céltábláivá tehetnők azokat, kikkel még a legközelebbi időkben is, elszánt kitartással harcol­tunk — a ránk zudult zivatarok között ? Valyon, nem arra volna-e kiválólag szükségünk, és nem épen az volna-e különösen a prot. egyházi lapnak főhivatása : — odahatni és működni, hogy az egyházke­rületek között, az utóbbi két évtized alatt, meglazult kapcsok, folyvást szorosabban összetartókká váljanak; hogy minden élesebb zsurlódásokra, sőt épen szakadásokra rést nyitható okokat gondosan kikerülve és elhárítva, egyesült erővel, s egymás mellett tömör sorokban futhassunk, a mindnyájunk előtt közös végcélok felé! Nagytiszteletü Úr, ugy látszik, egy külön lapot kiván magának fentartani a Magyar protest. Egyház történelmében. De hát miért, épen egy sötét lapot ? Kelt Debre­cenben, február hó 27-én. 1872. Kiss Áron m. k., szatmári ref. esperes. Hajnal Ábel m. k., békés-bánáti r. esperes. Pápay Imre m. k,, alsó-szabolcs-hajdukerületi reform, esperes. Pap Károly m. k., bihari esperest. Nyiri Péter m. k., debreceni egyházmegyei esperest. Nagy István s. k., nagyváradi ref. lelkész. E cikket akkor kaptam, mikor már a lap ki volt szedve. De siettem eleget tenni a nagyt. esperes urak kivánatának. Kihagytam mind azt a mi épen nagyon sürgős nem volt s igy helyet szorí­tottam az itt következő válaszomnak is, melyet csak ugy kengyel­ből irtam. B. M. Csudálkozással vegyes tisztelettel olvastam el a fen­tebbi nyilt levelet és ennek összes irodalmi működésemet lesújtó vádjait.

Next

/
Thumbnails
Contents