Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-02 / 9. szám

Én megtettem a kellő intézkedéseket, és megnyugtat lelkiismeretem, hogy mint első tanfelügyelő évi 1400 ft. fizetésemet megérdemlem. Egyébként sajnos, hogy épen a t. lelkész ur beszél igy, ki többször beismerte fáradozásaimat. Kérdi, mit köszönjön a tanfelügyelőnek ? Valyon nem a tanfelügyelő szorgalmazása folytán hozott Minaj-Ketergénybe tanitót ? Valyon a minaji községi iskola részére nem-e szorgalmazásom folytán határozták el a minaji ref. lelkészlakot belhelyével együtt községi iskolának 2000 ftért eladni. Végre megjegyzi cikkíró, hogy Minaj Ungvárhoz, lakhelyemhez, félórányira van, és nem érek rá, hogy e helység iskolája érdekében tegyek valamit; hát a többi helységbe minek megjelenni, hiszen ott nincsenek iskolák ? Reménylem, visszaemlékezik a t. lelkész ur, hogy a minaj-ketergényi iskolaügyben eddigelé háromszor személyesen voltam a helyszínén, ötször írtam, cikkíróval többször tizszernél Ungvártt hol házamnál, hol az utcán az iskolaügyről értekeztem, úgyszintén az iskolaszék elnökénél szintén annyiszor. Tehát ez semmi ? Továbbá, ha megtekinti cikkíró Bereg-és Ungmegyék térképeit, látni fogja, mennyi bajjal jár az iskolalátogatás. És látja t. lelkész ur, én 564 község közül 400-nál többet látogattam meg két évi tanfelügyelősködésem ideje alatt, és háuy községben voltam 5—6-szor? Azon kivül több mint 24 községi iskolát^szervezek, közülök többet már megnyitottam stb. Valyon olvasta-e az iskolatanács és tanfelügyelőnek könyv-alakban megjelent Ung- és Beregmegyék 1870. évrőli jelentésöket ? Valyon van-e cikkírónak tudomása, hogy a mult hóban minő életveszélyek között látogattam a felvidéki iskolákat ? Hát irodai munkáin ez szintén semmi ? Tudja meg a t. lelkész ur, hogy azzal nekem mit sem árt, hogy alaptalan vádakkal lép fel ellenem, sőt dicsér, mert legalább alkalmam van a közönség előtt feltüntetni azon nehézségeket, melyekkel nekünk, tanfelügyelőknek, küzdenünk kell. Ezek után, minthogy cikkíró Szabó István iskolaszéki elnöknél, midőn Minajba voltam, a dolgok iránt általam magát felvilágosíthatta, és hirtelenkedését beismerte, nem marad egyéb hátra, mint az iskolaügyben adott utasitásaim foganatosítására segédkezni, és beismerni, hogy illőbb egy lelkésznek szeretet és barátságban élni, mint másokat leirogatni s ez által az ügyet hátráltatni. T al a p k o v i c s Emil, bereg-ungmegyei idl. tanfelügyelő. BELFÖLD. Nyílt levél nagyt. Dr. Ballagi Mór urnák. A közelebbi időben folyvást mélyebb megilletődéssel kellett tapasztalnunk, hogy a „Protest. egyházi s iskDlai Lap"-ban, rendszeresített, és egészen a denunci iliíig j vitt bántalmazás űzetik egyházkerületünk püspöke, főtiszt. Révész Bálint ur személye ellen. Fájdalom! az efféle eljárás, nem most merül föl először a nagyt. ur szerkesztése alatt megjelenő lapnak hasábjain. Magyar hazánkban, tehát Erdélyt is ide értve, alig van felsőbb prot. tanintézet, általában egyházkerületeinknek alig vannak vezérférfiai, a kiket, kisebb nagyobb időközzel, sorba nem vett volna már nagyt. ur, —- kíméletlen megtámadásaival. ' Azonban az eddigiek alapját, célját, modorát tekintve, talán mindeniket felülmúlja, a tiszántúli ref. püspök elleu rendszeresített támadás. Mintha egy bizonyos élclap színvonalára szállott volna alá, a komoly és emelkedett irányban tartandott Prot. egyházi lap napról napra csattanósabb frázisokban, kiméletlenebbül foglalkozik, az e célból különösen kiválasztott tiszántúli ref. püspök személyével! Őszintén megvalljuk : megdöbbenve állunk meg, az efféle jelenségek előtt! Mert még csak elgondolni sem tudjuk: hová juthatunk, ha mi magunk vállalkozunk azon dicstelen szerepre, hogy minden kegyelet és kímélet nélkül bántalmazzuk saját egyházunk kormányának tiszteletben tartandó vezéreit ? Valyon, olyan időket élünk-e, hogy most már bátran nélkülözhetnők, a cél érdekében forrón óhajtott, nélkülözhetlen, kölcsönös támogatást, sőt hogy épen rendszeresített bántalmazások céltábláivá tehetnők azokat, kikkel még a legközelebbi időkben is, elszánt kitartással harcoltunk — a ránk zudult zivatarok között ? Valyon, nem arra volna-e kiválólag szükségünk, és nem épen az volna-e különösen a prot. egyházi lapnak főhivatása : — odahatni és működni, hogy az egyházkerületek között, az utóbbi két évtized alatt, meglazult kapcsok, folyvást szorosabban összetartókká váljanak; hogy minden élesebb zsurlódásokra, sőt épen szakadásokra rést nyitható okokat gondosan kikerülve és elhárítva, egyesült erővel, s egymás mellett tömör sorokban futhassunk, a mindnyájunk előtt közös végcélok felé! Nagytiszteletü Úr, ugy látszik, egy külön lapot kiván magának fentartani a Magyar protest. Egyház történelmében. De hát miért, épen egy sötét lapot ? Kelt Debrecenben, február hó 27-én. 1872. Kiss Áron m. k., szatmári ref. esperes. Hajnal Ábel m. k., békés-bánáti r. esperes. Pápay Imre m. k,, alsó-szabolcs-hajdukerületi reform, esperes. Pap Károly m. k., bihari esperest. Nyiri Péter m. k., debreceni egyházmegyei esperest. Nagy István s. k., nagyváradi ref. lelkész. E cikket akkor kaptam, mikor már a lap ki volt szedve. De siettem eleget tenni a nagyt. esperes urak kivánatának. Kihagytam mind azt a mi épen nagyon sürgős nem volt s igy helyet szorítottam az itt következő válaszomnak is, melyet csak ugy kengyelből irtam. B. M. Csudálkozással vegyes tisztelettel olvastam el a fentebbi nyilt levelet és ennek összes irodalmi működésemet lesújtó vádjait.