Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-02 / 9. szám

Némelyek szerint nincs jogunk a föllépéshez, minthogy a szülék közös megegyezés.folytán, gyermekeiket azon egyház tagjaink avattathatják fel, a melyikbe óhajtják, mert a törvény tiszteletben tartja a szülői jogokat s nem akar a család benső, legszentebb körébe belépni. Véleményem szerint ez nem jó magyarázat. Mert a törvény nem azért hozatott, hogy ha akarom megtartom, ha akarom nem tartom meg, hanem, hogy a kath. klérus túlkapásainak, utolérhetlen működéseinek és alattomos munkálkodásainak a szó legszorosabb értelmében batár vettessék. Ezen törvénynyel nem büvészetet akartak produkálni a hon atyái, hanem jogegyenlőséget állítottak, mely által be legyen bizonyítva, hogy minden felekezet a törvény oltalma és védelme alatt áll. Az a törvény, a melynek teljesítése önkényemtől függ, elvesztette erejét, mert az ily törvényt könynyü kijátszani, elcsürni-csavarni magyarázatokkal. Vallási jogegyenlőséget biztosító törvénynek positivnek kell lenni, mely kizár minden magyarázatot. S hogy a 12-ik §. ép igy akar uralkodni, maga a szöveg eléggé bizouyitja. Beszéljen maga a szöveg. „A vegyes házasságból s.-ármazó gyermekek közül a fiúk atyjoknak s a leányok anyjoknak vallását követik. A törvénynyel ellenkező bármely szerződés és téritvény vagy rendelkezés ezentúl is érvénytelen és semmi esetben sem bírhat jogerőve 1." Ez nem tehet egyebet, mint hogy a szülők is tartoznak a törvénynek engedelmeskedni, mivel bármely rendelkezés érvénytelen és semmi esetben sem bírhat jogerővel. Ennél fogva jogom van a vegyes házasságból származott s nemöknél fogva felekezetünkhöz tartozó gyermekeket szülői ellenkezés dacára is, a törvény értelmében, egyházunkba igtatni s jogi sérelmet látok abban, ha más felekezet lelkésze, ezen nemöknél fogva nem azon felekezethez tartozó gyermekeket, anyakönyvébe bevezeti. A törvénynek ezen értelmezése nyújt valódi biztosítékot a vallásegyenlőségre nézve, ez megszünteti a szülők közötti viszályt, minthogy felettök egy más, a törvény szava határoz; de véget vet egyszersmind a jezuitizmus kiapadhatlan félremagyarázásának. Hogy helyes vagy helytelen magyarázatot adtam-e a fentirt törvénynek, reménylem, az ügy iránt érdeklődők szives felszólalásai által előbb-utóbb meg fogom tudni. V. Balogh L aj o s, i-ef. s.-lelkész. ISKOLAÜGY. Válasz „A minaji tanító és tanügy" című cikkre. Bacskay Sámuel minaji ref. lelkész ur a „Protestáns egyházi és iskolai lap" f. évi 4. számában fenebbi cím alatt egy közleményt tett közé, mely miután hivatalos eljárásomra vonatkozik, megengedi t. szerkesztő ur, hogy megjegyzéseimet szintén nyilvánosságra hozzam. Bacskay ur levelében engem, mint ungberegi tanfelügyelőt vádol először, hogy Eujáros János minaji tanító, kinek tanítványait „az iskolát látogató díszes társaság megtalálta egy tehén által képviselv e", közbenjárásom folytán kétszer részesült államsegélyben; másodszor, hogy a minaji-ketergényi községi iskolaügy előmozdítására 1870. év március 21-től, 1872. év januárig, tehát majdnem két év alatt, semmit sem tettem. Nevezett tanító segélyezése felől cikkíró ur roszul van értesülve, mivel ajánlatomra csak egyszer nyert államsegélyt mult év november havában. Folyamodott ugyan Fujáros J. tanító 1870-ik évben is, de ugyanezen év april hó 5-én 6852. számú minist, rendeletben kérelmével elutasittatott, mivel ekkor az országgyűlés által segélyezési célokra megszavazott összeg már elfogyott. Miért nyert másodízben kérelme után segélyt, megmondom. Midőn Fujáros János minaji tanitó segélyügye véleményezés végett a n. m. közokt. ministériumtól hozzám leküldetett, felterjesztésemben igy nyilatkoztam: „Nevezett tanítónak összes évi jövedelme alig haladja meg az'50 ftot, s oly földhöz ragadt szegény, miszerint kénytelen üres idejét napszámban tölteni, csakhogy hat tagból álló családját az éhenhalástól megmentse. A tanítói pályán már 12 év óta működik, az eredmény azonban, mit e térenfelmutat,emlitésresemméltó nem mintha szorgalma és kitartása hiányzanék, de alig pár elomi osztályt végezvén, a tanításhoz megkívántató képességre szert sem tehetett. Ezen egyénnél tehát, ha a n. m. ministérium a tanításban felmutatott eredményt nem, hanem csak szegénységét tekinti, ugy bátor vagyok őt segélyezés végett ajánlani." Ezen felterjesztésem folytán a n. m. közokt. minister ur Fujáros Jánosnak 50 ftnyi segélyt, kivételesen oly célból engedélyezett, hogy annak alapján önképzésére s művelődésére, ugy tanulmányainak bővítésére kiválóan gondot fordítson s a tanításban jövőre több eredményt elérni iparkodjék. Láthatja tehát cikkíró ur, hogy Fujáros tanitó nem a tanításban felmutatott eredménye, hanem szegénysége miatt nyerte az 50 ft. államsegélyt. Valóban szomorú dolog, hogy a t. lelkész ur e szegény tanitó segélyezését nyilvánosságra hozta; hiszen ha még egyszer oly tudatlan lenne is, 12 évi tanítóskodása után csak megérdemelt annyit, hogy 50 fttal az éhenhalást51 megmentessék. De ettől eltekintve, 48-ban mint honvéd vett részt a szabadságharcban, s nem teszem fel a t. lelkész ur patriotismusáról, hogy már csak azért is sajnálná e tanítótól a pár ftot. Azt mondja Bacskay ur, hogy „Fujáros tanitó iskolájában tehenet találtak.'' Meglehet. Kérdem azonban, mit mondana ahoz a t. lelkész ur, ha az általa szervezett minaj-ketergényi ref. iskola tanítója segély iránti kérvé-