Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-03-02 / 9. szám

mint a fanatismus szülötte nyomort és lelki sötétséget terjesztett e földön. Évek óta magyarázzuk, hogy miután az evangélium szerint maga Jézus megmondta: „erről ismerik meg mindenek, hogy tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek (Ján. 13,35)": tehát a Krisztus vallása nem állhat abban, ami több mint másfél ezer év tapasztalata szerint a keresztyén világot egymást marcangoló pártokra, üldözőkre és üldözöttekre szakasztotta, nem állhat az egyházalkotta azon hiedelmek rendszerében, melyekben az emberek szellemök természeténél fogva soha, de soha egységre juthatni nem fognak s melyekről különben is Jézus szóval sem emlékezik. Evek óta hirdetjük és tanítjuk, hogy nem ismerünk magasabb életfeladatot sem magunkra , sem másokra nézve, mint azt, hogy Krisztust uruuknak és mesterünknek ismerjük s hogy nyomdokit követve az általa kitűzött irányban Isten országának valósításán dolgozzunk és tiszta, jóságos életre törekedjünk. Ezek és ezekhez hasonlók azok, amiket mi évek óta mindenféle variátiokban sürgetünk és, ha abbeli fejtegetéseinket valaki helytállóknak nem találja, ám cáfolja meg, verje le nézeteinket tényekkel s a tudomány fegyvereivel, s mi készek vagyunk meghajolni a bizonyító okoskodás ereje előtt. Ámde a debreceni oraculuin nem azt teszi, hanem a helyett üzi-fíizi légből kapott, általunk soha nem nyilvánított állitások alapján eretnekitéseit, folyváíjt nihüisrnusunkról, communismusunkról, vallási socialismusunkról s Isten tudja, mi mindenféle hítetlenségeinkről beszél, és ezeknek folytán az egyházból való kiválásunkat sürgeti (A „Figyelmező" legújabb füzete két harmadrészben ilyenekkel van tele). A debreceni oraculum szerint tehát azt vallani, amit Jézus vallott, nihilismus, szeretetet sürgetni, amint Jézus sürgette, communismus, s nem hinni a középkor sületlenségeibe, hitetlenség ! Yalóban, szomoritó látvány nyilik az ember szemei előtt, mikor a rohamos sebességet tapasztalja, melylyel a szellemi sülyedésnek indult ember az örvény felé ragadtatik! Sir a lélek bennem, ha elgondolom, mi volt Révész Imre néhány évvel ezelőtt, ós mi ő ma; akkor nem volt még, az igaz, az egyedül üdvözítő orthodoxiának felavatott doctora, de volt igazi keresztyén, tele jézusi szelídséggel, jósággal és gyöngéd humanitással, s oly jól vette ki magát a szeretetet harmatozó sziv áradozása a herculesi külső és a dörgő szó mellett. Talált ő akkor embertársa minden hibájára mentő okot, minden emberi tévedésre szerető útbaigazítást, minden testi és lelki fogyatkozásra enyhítő vigaszt. Ma mindez máskép lett. Azon irány mellett, mely tudvalevőleg „res cunctas ex lubidine magis, quain ex vero celebrat obscuratque", Révésznek mióta az orthodoxia kegyelme megszállta, a véleményétől eltérő nézetüek ellen csak kárhoztató, eretnekitő, egyházból kiutasító szava van; háromságos egy az Allah ós Révész Imre az ő prófétája, aki nem hiszi, Anathema esto ! Szellemi bukása elején még okokkal szemben olyan amilyen okokkal küzdött, később kényelmesebbnek találta bel- ós külföldi tekintélyekre hivatkozni, legújabban pedig már ezt is megsokallta, hanem az ultramontauismussal kezet fogva ennek minden fegyverét használja, ráfogásokkal ól, ferdít és feketít s általában mai álláspontjára nézve a pápától csak annyiban különbözik, hogy neki positive van mindig igaza, a pápa pedig csak csalatkozhatatlan. B a 1 1 a g i Mór. % 1868. LIII. törvénycikk. 12. §. A Prot. Egyh. és Isk. lap." f. évi január 21-ikón megjelent számában Weber tisztelendő ur jeles cikke arra indít, hogy egy rég táplált kételyemmel előlépjek annál is inkább, mert e tárgy fölött már több izben folyt vita magánkörökben, tökéletes megállapodás azonban nem történt. Óhajtom tehát és velem együtt többen óhajtják. hogy e tárgyban a határozat nyilvános téren legyen kimondva. A címül irt törvény elég világosan van formulázva s a vallási jogegyenlőséget, véleményem szerint, egészen garantirozza ; de ha annak oly magyarázatot adunk, mint némelyek ismerőseim közül is, ugy fából csinált vaskarika, mely a jogegyenlőséget ugy biztosítja, mint a vízbe fuldoklót a szalmaszál. Mert, ha valaki elég gyáva Önmagát, férfiasságát, avagy nőiességét megtagadva reversálist adni: könynyen mehet ez, a reversális-adás eltitkolásáig, midőn gyermekének a jogtalan vagy illetéktelen helyen való megkereszteltetekét, önakaratának, sőt erős óhajtásának nyilvánítja. Valyon fölléphet-e ekkor a lelkész saját egyháza, felekezete jogának védelmére V Vagy a felekezet láthat-e itt jogsérelmet ? A szülék beegyezése ad-e jogot az illetéktelen helyet illetekessé tenni"? Ezen kérdéseket vitattam s velem együtt többen vitatták régtől, a törvény létezésétől fogva.