Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1872-03-02 / 9. szám
uton hozott polgári törvények iránti engedelmességben mindig dicsérendő példaadással járt elő; most meg létezési elvét, múltját megtagadva önnön müve rombolására, az alkotmányosság legkonokabb ellenségeivel fog kezet? De ez még nem elég ! Abyssus abyssum iuvocat! A meredélyen, mely a mélységbe visz, nincs megállapodás. Olvassa cl bárki a „Figyelmező" legújabb füzetét, ós mondja meg őszintén, nem ugyan azt a sötét farizeusi világnózletet látja-e tükröződni abban, mely a pápai Encyklica- és Syllabusfóle elmeiniiveket a szabad goldolkodásu emberre nézve oly viezataszitóvá teszi ? — A világ romlottsága feletti örökös lamentálás, és a korszellem elleni szakadatlan kikelések, fűszerezve a szentírásból szedett és hamisan alkalmazott idézetekkel képezik ugy a kálvinista Róma legújabb szellemmüveinek, mint a pápa iratainak főfőtartalmát. Abban a kenetes diatribében, melyet a „Figyelmező" személyem ellen intéz, hogy az egyházból kiutasítson, a többek közt ezeket mondja : „Ballagi beszéde folyamában azt is állítja, hogy a Krisztus csak általános emberit tanit, azért volt oly nagy hatása .... feledé, hogy untalan halálra keresték, végre senki sem állott kereszthalála útjába, s tanítványai s az első három század hiveí százezrei] ként estek áldozatul . . . annyira értette meg ama korszellem az általános emberit! „A hittanár ur tudhatná, hogy Krisztusban, legalább ker. állásponton nem emberi, hanem isteni élet indul meg az emberiség óletkörében. Ő nem e v világból," hanem e világba jött. Országa, mint maga mondá, nem e v i 1 á gb 6 1 való, s a tana által áthatott tanítványai felől azt mondá, hogy ők sem e világból valók mái. Tehát az általános emberi v a g y nem e világból való, vagy a Krisztus tana nem általános emberi!" íme a betüimádó siralmas bölcsesógnek egy szembeszökő példánya ! Semmi sem igazabb, mint az, hogy azok mind egy hajszálig ugy vannak megírva, a mint a most idézett sorokban ügyesen összeállítva olvassuk, s mégis semmi sem esik távolabb az igazságtól, semmi sem hamisabb, mint amit az iró amaz idézetekből következtet. Történelmi tény, hogy a Jézus korabeli emberiség világnézetei a római világbirodalom egész területén elvi sarkalatos ellentótben állottak, ama magasztos tanokkal, melyeket Krisztus az embereknek hirdetett. A római birodalomban az állam korlátlan hatalma mindenre kiterjeszkedett, s az államhatalmat képviselő fejének, az életében Numennek, halála után Díyusna k címzett császár mindenhatósága alatt egyesnek e m b e r i joga nem létezett. A polgár testével, lelkével confiscálva, volt az államhatalom egysége által, mely a lelkiismeretnek ugy, mint a polgári legkisebb cselekvénynek is törvényét megszabta. — Ez általános zsarnokság ellenében Krisztus hirdeti : „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené", tehát van az emberi létnek egy helye, ahol ő nincs a császárnak alávetve, ahol neki nem parancsol senki, ahol ő szabad. E tan egyenes harcizenós volt a régi világnak, s igy természetes, hogy nem ama világból való volt, s akik terjesztették, szintén nem ama világból valók voltak. Ok ama nagy forradalmat kezdték meg, melynek folytán az embert elidegenithetlen jogaival, melyek felett senkinek hatalma nem lehet, hová tovább mind szorosabban megkülönböztetni fogják a polgártól, kinek kötelessegeit az államhatalom szabja meg. De már most ón kérdezem : ha Krisztus tudományának közel kétezer évi embernevelő működése után a világ ma is azon a ponton állana, a hol Jézus a maga kortársait találta; ha a világ ma is csak oly istentelen volna, mint volt az apostolok idejében; ha Krisztus igaz tudománya ma is még mindig nem e világból való volna, azaz : e világra nézve idegenszeuí, ellenszenvet, gyűlöletet támasztó? mint aeránk első századaiban volt: akkor mi jelentősége lenne a közel kétezer év óta annyi kegyes ajak által hangoztatott amaz imádságnak, hogy „jöjjön el a te országod," ós hol maradna a keresztyónségnek az a világmegváltó ereje és hatálya, melylyel mi méltán oly nagyra vagyunk? Szerencsére, a világ oly istentelennek csak azon ujabbkori betürágó farizeusok agyában tükröződik, kik minden kegyességet kenetes ért hetetlen ségekbe helyezvén, mind az iránt vakok, a mi megváltónk igazi szellemében nagy és dicső törtónt ós történik a világon. A mai világ nemcsak hogy nem érzéketlen, nem hideg a Krisztus világmegváltó eszméi iránt, hanem azoknak a társadalmi ós politikai élet min-