Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-06 / 1. szám

katulyában, nedves zugolyban tartani, s az átázott oklevelek becsét csakis oly férfiak aláírásai sejttették velem, kik kis dolgokkal sohasem bíbelődtek, kik csakis nagy ügyeket mozgattak. S mégis ily becses iratok egy, bár nem nagy hely, de a múlt század végétől tudományos férfiakkal telt város közelében senyvedtek el annyira, hogy ma már csak az aláírásukat, s elvétve egyes részeket, lehet olvasni a kiadatlan okmányokból. Hát aztán félreeső, távoli helyeken hány ily okmány pusztulhat évenkint, s ez által a honi protestánsok történetének hány láncszeme siklik ki kezünkből örökre, visszahozhat!anúl!? Ily becses dolgokat megmenteni, s ezáltal az egyháztörténelmet emelni, lenne célja az új rovatnak, s hogy ez meglegyen, mint fenneb mondottam, főképen a nagyrabecsült lelkész uraktól függ; azok buzgalmán emelkedik fel, vagy közönyén bukik meg ez ügy. Ballagi Aladár. Külföldi egyház és iskola. Müncheni levelek. I. Nagy tiszteletű szerkesztő ur! A bajorországi egyházi életben több oly érdekes dolog történt az utóbbi időben, mely megérdemli a figyelmet. Ha szíveskedik a nagytiszt, szerkesztő ur becses lapjában tért engedni soraimnak, röviden megemlítem azokat, hogy lássa hazai protestáns közönségünk, minő eszmék foglalkoztatják itt az államot és egyházat. Mindenek előtt meg kell említenem az egyetem ünnepélyét, melyet dec. 23-án ült. E napon tartá ugyanis Döl-1 inger rektori beköszöntő beszédét. Kicsiny lett volna a terem, ha még egyszer oly nagy is, annyian jelentek meg a tisztelt élemedett tudós e felolvasásán. Jelen voltak az egyetemi tanárok diszöltözetben, csupán természetesen a theologiai fakultás tanárai, és nagy reményű hallgatóik tündököltek távollétükkel. A szónokkal Arnulf herceg lépett be a mellékteremből, az uralkodóház egyik tagja, ki jelenleg az egyetem rendes hallgatója és e sorok írójával is több tantárgyat hallgat. Utánuk jöttek gr. Hegnenberg és Pfeufer ministerek, (Lutzt, a cultusministert roszulléte tartá vissza) a polgármester, a porosz bajor követ, több bajor kitűnőséggel, s végre az ó-katholíkusok bizot' mányának küldöttsége Iieukens boroszlói tanárral élén. A terem hátsórészét az egyetemi ifjúság, a polgárság tölté meg zsúfolásig, sőt egy nagy részük kénytelenittetett a tornácon kinmaradni. Döllinger beszéde tárgyául az állami és egyházi ujabb állapotokat választá. Midőn 1866-ban rektori beköszöntőt tartott, nem hitte, — mondá — hogy, mint az egyetem képviselője még egyszer intézheti valaha szavát a fiatalsághoz, különösen Németországra és a müncTieni egyetemre ily eseménydús esztendőben. (1872. nyarán lesz a müncheni Lajos Maximiilián egyetem 4 százados évfordulója.) Beszéde tárgyára térvén át, azon okokat igyekezett megvilágositásba helyezni, melyek Franciaország legközelebbi catastropháját előidézték; a főokot ő az igazságszeretet szellemének elnyomásában látja, mely a nagy nemzet dicsőségének és a nép egyoldalú neveltetésének áldoztatott fel. Példák lehetnek erre: Lamartine, Thiers, Michelet ismert müvei. Ez által szép lassanként három tan fejlődött ki Franciaországban: Franciaország a legtökéletesebb nemzet ; Franciaországnak joga van Németországra a Rajnáig ; a francia sereg győzhetetlen. A hadüzenet végzetteljes napjaiban egy másik ellenség is megtámadta Németországot, a pápa 547 püspökével. A hadüzenet ezek részéről már régen megtörtént. Husz év óta foly a háború a legnagyobb systematikussággal a német tudományosság ellen; de a támadásra végre valahára sorakoznia kell minden felvilágosult németnek, nehogy azok győzzenek, kiknek ajkukon ájtatosság, de szivükben ravaszság van. Ezután tüzetesebben kezdette ecsetelni a legközelebbi 3 század történelméből tisztán kitetsző tevékenységét a jezsuitáknak, feltétlen engedelmességi tanukat egy személy iránt, ennek kifejezését a tudat körében. A német tudományosság ellensége a jezsuitáknak s pártbelieiknek, mert zászlóján mindenkor e szó : felvilágosodás olvasható. Beszélt még a német theologia feladatáról, mely abban áll, hogy küzdve mindenkor és mindenütt, a hol a sötétség fiaival küzdenie kell, a különböző vallásfelekezetek egyesittessenek, s közös erővel működjenek oda, hogy legyen az a keresztyéni szeretet, alázatosság, és béke tudománya. Végre a tanulókhoz intézte szavait, hogy vessenek számot magukkal, hogy a kor előrehaladt igényeinek megfelelhessenek. Nem lehet leirni a hatást, melyet Döllinger e mélyen átgondolt s a mai kor mozgató eszméit és teendőit komoly tudományossággal visszatükröző felolvasása előidézett. Döllinger hajlott kora miatt már egy kissé meggörnyedt ; hangja gyenge, majdnem suttogó ; de az igazság erőt kölcsönzött neki, s néha-néha egy-egy nyomatékosabb mondatánál, a meggörnyedt alak felegyenesedett, s hangja határozott kifejezést nyert. Oly jól esett látni e tisztes embert, mint lelkesedett eszméinek igazságán és jól esett az embernek magának is lelkesedni általa! Az itteni lapok mind elismerőleg nyilatkoznak Döllinger felolvasásáról. De képzelhetni, milyen dulás-fulás van a theologiai fakultásban! Hát még az érseki secretariusban, hol az ugynevezet Pastoralblattot gyártják, mely György érsek saját költségén fentartott hivatalos lapja. Ezen lap dec. 21-iki számában közölve van a már e lapok olvasói előtt ismeretes bajor büntető törvény novella elleni tiltakozás. Az eichstáti püspöki megye ugyanis 1871. dec. 12-én a lelkészekhez egy körlevelet bocsátott, melyben a büntető törvény novella ellen tiltakozik s útmutatást ád a papságnak a magatartás és teendőkre nézve. A münchen-freisingi érsekség e tiltakozást magáévá teszi s szintén körözteti az érsekség minden lelkészével. Általában üres, kopott és ismeretes frázisokból áll e tiltakozás, melynek nincs egyéb tendentiája, minthogy lássa a világ, 2