Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-06 / 1. szám

hogy a kormánynak a csalhatatlan egyház ellen semmitsem lehet olyat tennie, mely ellen az egyház szempontjából mindenféle csűrés-csavarás után ne lehetne valamit összetákolni. Azonban e büntető törvény novella legközelebb mégis módositást szenvedett. Ugyanis a klerikálisok erőmegfeszitése oda vitte a dolgot, hogy a szószékről elkövetett visszaélésekben csupán az esküdtszék Ítélhet. Hogy ebben valami kedvezmény volna, nem hinném, mert az esküdtek minden felmerülő ügyben lelkiismeretbeli komotysággal, az igazság átható erejével fognak Ítélni; a hol pedig a mérlegbe ezt vetjük, minden nyomossága mellett is csak a klérus fog felbillenni. Az ó-katholikus mozgalom különben mindinkább nagyobb mérvet ölt. Dacára, hogy az államhivatalnokok visszaléptek a mozgalomtól, — minek okául többen a király egy nem igen kedvező nyilatkozatát tulajdonítják, — folyvást terjed, mi örvendetes tanúság arra nézve, hogy nem érdek, vagy haszou vezérli a kedélyeket, hanem a meggyőződés és a kor égető kivánalma, hogy fejlődésének rendes menetével ellentétbe ne jöjjenek. Meg kell még említenem a gyakori felolvasásokat, melyek vasárnaponként részint az angol közönség istentiszteleti helyiségében, részint a polgári egyletben tartatnak. Mindkét helyiség rendesen zsúfolásig meg szokott telui, mi mutatja azon érdekeltséget, melyet az egyházi ügyekben itt tanúsítanak. Azonban sajnálattal jelzem, hogy e felolvasások sok tekintetben nem felélnek meg céljoknak; tulmennek a korláton és olyan szőrszálhasogató dogmatikus fejtegetésekkel gyötrik a hallgatókat, hogy végre türelmük elszakad, s nem csoda, ha komikusan végződik egy-egy felolvasás. Legközelebb történt, hogy Lutz G. telolvasása alatt a különben minden zugában megtelt terem annyira megüresedett, hogy mire bevégzé, épen hárman maradtunk. Kérdem, van-e haszna az ilynemű felolvasásnak ? Nem lohasztja-e le a lelkesedést, melyet a vallás erkölcsi oldalára terelve oly gyümölcsözővé lehetne tenni ? Nagy baj, ha a tudományosságot oly mértékben óhajtjuk terjeszteni, mely utóvégre elkedvetlenedést szül. Ez által nem hogy megközelitenők a célt, mely a maga egyszerűségében oly nemes és magasztos, sőt inkább tovaüzzük magunktól. Meg kell említenem még azon kedves ajándékot, melyben Dr. Friedrich egyetemi tanár részeltette a tudományos világot. Naplójának kiadatását értem, mely részletesen tárgyalja a zsinaton történt dolgokat, s érdekes képet nyújt a zsinaton szerepelt egyes személyekről. Miután ezen emlékirat bővebben lesz ismertetve, (vagy talán már volt e lapok olvasói előtt) csupán annyit említek meg belőle, hogy Haynaldról elismerőleg nyilatkozik s a legjobb szónokok egyikének nevezi. Simorról pedig azt mondja, hogy egyik fényes beszédében esztelenségnek nevezte a püspökök visitatiójára és lakásukra vonatkozó rendeleteket. Ő senkitől sem kér engedélyt, még Rómától sem, ha az orvos neki fürdőt rendel. Dr. Friedrich kétségkívül kedves szolgálatot tett ezen emlékiratával, mert sok uj és érdekes dolgot említ. Feleki József. Madridból irják: Közelebb hét lelkész a spanyol nemzethez egy felhívást intézett, melyben a következő elvek proklamálását indítványozzák : 1) A keresztyén tanok megtisztítása az uj-testamentom szellemében. 2) Elválasztása és függetlenítése az egyháznak az államtól. 3) Az egyházi méltóságoknak általános szavazás utján való betöltése. 4) Megszüntetése a latinnak, mint egyházi nyelvnek; a papi nőtlenség és az egyházi szolgálattételekért járó dijak eltörlése. 5) Behozatala az egyházi önkormányzatnak időnként összeülő synodusok által. A felhívásban végül a lelkészek azon reményüknek adnak kifejezést, hogy a fölállított elvek keresztülvitelét minden igaz katholikus elő fogja mozdítani, mert csak akkor szíinik meg a babona és erkölcstelenség, melybe a népet az uj-katholicismus sodorta. f Steierlböl a bécsi lapoknak egy igen szomorú, kebelrázó eseményt iroak. Obdach faluban egy uraságnál szolgáló 25 éves hajadon nőcseléd, vallásos fanatismusból máglyán égette el magát. Az eset így történt: A cselédnek kenyeret kellett sütni, e végett begyújtott a kemencébe és miután elég tüzesnek találta a kályhát, a kenyerek helyett maga bujt a kemencébe és az égő zsarátra dőlve elégette magát. Majd a házbeliek kijőve a konyhába, hogy megnézzék a kályhában a kenyereket, hogy mennyire sültek meg, mily iszonyú látvány, midőn a feketére égett nőcseléd alakját látták. Széttekintve a konyhában megtalálták a felállított, de már elégett viaszgyertyák maradványait, megtalálták egyszersmind a tűzhelyre letett olvasót is. A házbeliek elbeszélése szerint e szerencsétlen nő, kit mint vidor, jó kedvű nőt ismertek, néhány hét óta felette buskomorrá lőn és naponként ment üres idejében gyónni a helybeli plébánoshoz. Midőn buskomorságának okát kérdezték töle — azt felelte : liogy halála közel van. — Néhány nappal halála előtt egyik cselédtársának átadott néhány forintot, azon kéréssel, hogy azon engesztelő szent misét szolgáltasson. E szerencsétlen nő többször beszélt lelkesülve környezetének egy pap szakácsnéjáról, ki szintén büoei érzetében a kályhába égette el magát, hogy igy vele együtt bűnei is semmivé legyenek, és miután elégett a máglya lángjai között, a test bilincsei közül kiszabadult lélek egy fehér galamb alakjában repült föl az égbe! — Szomorú jelenség, hogy a XIX. század végén is ily hatalma van a gyóntató székeknek. Steierben egy hét eltelte óta a második áldozata a vallásos bigottismusnak. Alig temették el a derék szabadszellemü Stainzi polgármestert, kit afanitikus pápista orgyilok foszta meg éltétől, most egy fiatal hajadon nő maga végzi ki magát ily iszonyú módon. Népnevelés jöjjön el országod !