Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-05-21 / 21. szám

ellen is buzgólkodtak. Vallásos népszónokok, vallásos politikusok és politikus vallás- prédikálok ezek, kik azért tudtak oly hatalmasan prédikálni, mert a napi kérdésekbe vágtak, nem acélkarddal, hanem a szellem hatalmas kardjával, az örök, a polgári üdvöt egyedül eszközölhető Isten igéjével. Jóllehet e miatt az uralkodó hatalommal gyakran összeütközésbe jöttek. És Jézus, a prédikációk tartalmára nézve a mi mesterünk és példány képünk, bár tu'ajdonképeni poli tikai beszédet nem tartott, de nemzetének polgári jóllétét nem hordozá-e szivén és nem nyilatkozott-e többször őszintén korának politikai bűneiről s a zsidó nép nemzeti újjászületéséről ? Midőn a kérdezősködő pharizeusoknak ezt válaszolá: %

adjátok meg a császárnak, ami a császáré® Mát. 22, 21, — midőn asamnrhi nőnek kijelenté az óra, melyben sem G-arizim hegyén, sem Jerua, lemben nem imádjátok az atyái" Ján 4, 21—24; midőn a népet a farizeusoktól és irás tudóktól intette, kik „Mózes székén ülnek" Máté 23; midőn Jerusalem pusztulását megjövendölte (Máté 24.): megmutatta, hogy a nép vallásos nevelésénél az állam nyilvános ügyei, állapota feletti szó nincs kizárv?. Az apostolok életébői és Írásaiból is felismerhető, hogy a nép emberei nem csak természet feletti igazságokat hirdettek, hanem a vallás erejével az emberiség nyilvános életére is ujjáteremtőleg igyekeztek behatni. Nem beszélt-e Pál apostol Atheáhen az állam bálványai és az államtól legitimalt cultus ellen? nem közié e a romaiakkal a iuisoségroii monotheisticus nézetét ? Nem veti-e el az állam áital behozott törvény-szo]gáltatást, midőn a korinthusiak&t kárhoz tatja, hogy törvényszék elé viszik peres ügyeiket? Továbbá az egyháztörténet is mutatja, miszerint a legrégibb időtől fogva a mai napig majdnem minden nevezetesebb egyházi szónokok szószékre vitték a politikát, vagy is : Isten igéje által szóval és tettel közreműködtek, hogy a polgári népéietet áldásdusan tovább fejleszszék. Elég legyen itt az egyházi atyák közül felemiitenem Chrysostomust, továbbá Luthert. Calvint, Melanchtont, Zwinglit;

Lavatert, Reinhardot, Schleiermachert, Dráseket, Gerokkot stb. Yannak tehát úttörőink, kik példányképül szolgálhatnak. Jogunkban áll a politikát az evangyeiiom szellemével megvilágosítani. A gyülekezet megvárja, sőt kdveteli is, hogy a nyilvános élet ismerete és az abban való részvétel szószéki előadásainkban is nyilvánuljon. Politikai mozgalmak alkalmával épen természet-ellenes lenne, ha a lelkészek a nyilvános élet hullámzásától érintetlen maradnának, és prédikációik politikai színezetet nem nyernének. Pócs-Megyer, május 17-én 1871. Szászi István. ref. lelkész. Könyvismertetés. Egyházi beszédek, különféle alkalmakra. Irta Könyves Tóth Kálmán, lacházi ref. lelkész éa a solti egyházmegye főjegyzője. -- Debrecen. Kiadja Telegdi K. Lajos 1871. Számos, sőt már csaknem számtalan (furcsa ez a magyar nyelv logikája! a mi sok : az számos, a mi még több : az már számtalan), tehát számtalan egyházi beszédgyiijteményeink után, szegény egyházi irodalmunk ez egyetlen gazdag (legalább mennyiségileg túl-gazdag) ágában az uj jelenséget csak akkor üdvözölhetjük zavartalau örömmel, ha valamely kiváló jelességgel igazolja lételét. Ellenkező esetben el nem nyomhatjuk az onajtást, vajha a mi az ily gyűjtemény kiállítására fordíttatott (a szellemi erőtől s a megírására szükséges időtől kezdve a nyomtatási költségig, a papirosig ós a nyomdafestékig) egyházi irodalmunk valamely más, meddőbb ágában hasznosittatott Yolna. Ily óhajtás keletkezzék-e a kezünk alatt levő gytijteménynyel szemben is, vagy a kivételes üdvözlet érje-e : rövid ismertetésünk végével döntse el maga az illetékes olvasó. K. Tóth Kálmán e beszédeket különféle alkalmakra irta. Valóban, egy kettő kivételével, u. n. „közönséges beszédet" alig találunk közöttök, vagy alkalmiak a szó szorosb értelmében, mint pl. toronyépítéskor, presbyteri s elöljáró-választáskor, országgyűlés megnyitásakor, reformatio ünnepén, árvízkárosultak részére adakozásért, stb. vagy az évközben rendesen előforduló ünnepi s egyéb alkalmakon (advent, nagy-péntek, bűnbánat, vásár, farsang stb.) tartott beszédek. Az alkalmi beszédektől sok ember félni szokott; ha pap, mondván: mit csinálják vele, nem használhatom, hátha nálam nem jő elő épen oly eset vagy alkalom ; ha olvasó: nem tudván beletalálni magát az alkalom gondolatai s hangulatába. Valóban az oly alkalmi beszéd, mely csak épen egy különleges alkalomnál volna épületes, érdekes és jó, — nem sokkal érne többet az úgynevezett alkalmi versnél. De valamint Göthe nagy igazsággal mondja, hogy minden jó vers tulajdonképen alkalmi vers, habár az azt szükségkép előidéző alkalom — mikor a költő bensőleg kényszerítve volt azt megírni s máskor azt meg sem Írhatta volna — tulajdonkép csak az író alanyi értelmében létezett: ugy bátran mondhatjuk, hogy a jó prédikációnak is mind alkalminak kell lenni kisebb nagyobb mértékben; legalább annyiban, hogy hallgatói