Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-05 / 6. szám

„c o r u s c i s, ragyogó." — Az erdők fél homályát „ragyogódnak nevezni egy kissé még is igen — erős dolog, hogy máskép ne nevezzem. A dolog valósága az, hogy ,.c oruscu s" tulajdonkép csak „remegőt, rezgőt, mozgót" jelent. Hanem fényjelenségekre alkalmazva, a körülmények szerint „csillámló, lobogó, villámló, pislogó" szavakkal szoktuk kifejezni. Az erdőről mondva jelentheti részint a fák remegő leveleit, részint a besütő világosságnak azok által okozott pislogását. „Ragyogó erdő" egyszerűen képtelenség. 167. v. „v i v o s a x o, élő azaz természetes állapotában levő kőből, mely a föld belsejéből, mint gy fa nőtt ki." — Nincs mért anticipáljam az olvasó kritikáját. 172. v. „aréna annyi m. a következő versben in littore." — Ha magyar író beszélné el, hogy pl. „egy folyó árjától elragadott ember nagy nehezen kivergődött a gyepre", ugy magyaráznék-é ezt a magyarul tanulóidegennek, 1 ogy: „gyep annyi m. viz partja?" „Troes potiuntur aréna" = a trójaiak kikapnak a fővenyre, s igy forditva szórul szóra, nincs oly tökfejű tanítvány a ki meg ne értse. 180. v. „0 mnemprospectum pelago petit, azaz : oly helyet keres a honnan az egész tengerre láthatni.." — Furcsa! Elébb feláll Aeneas egy olyan helyre (scopulum conscendit), s azután keresi, mint (erdélyi közmondás szerint) : „a szász a lovát" a melyiken rajta iilt. A félremagyarázott hely, (melyben a „petit" előtt „Iate" is ott van) egyszerűen és világosén azt teszi, hogy „szétnézett Aen. az egész sik tengeren". Csak az „omne" van latin szokás szerint — qua nihil frequentius — átvéve a tengerről a „prospectus"-ra. 187. v. „c o n s t i t i t h i c, (lesbe) áll (a völgyben)." — Rosz és tévesztő ! „Const. hic" folytatása az „conscendit scopulum"-mik ; tehát erre és nem a (többes számú „valles"-ra vonatkozik a „hic". A „les"-t pedig a commentátor saját zavart képzelődése csempészi oda. Hiszen, midőn már látja a vadász a vadat, nincs többé szüksége lesni! Különben i<? könnyebb volt neki a magasról lövöldözni a szikla aljánál (in vallibus) legelő szarvas csordára. (Vége következik.) ISKOLAÜGY Az 1868,-diki népLLcIal törvényről. (Folytatás és vége.) Azonban múlhatatlanul szükséges, hogy a községeknek adandó állami segély osztogatására nézve mielőbb valami igazságos kulcs állapittassék meg, s a törvény e részbeli hiányossága kipótoltassék. A mostani törvény mellett megeshetik, hogy két egyenlő nagyságú határral s egyenlő vagyonosságu lakossággal biró község közül az egyik, mely egykor a határrendezés alkalmával a népnevelés emelésére külön területet szakitott ki, államsegélyt nem vesz igénybe, a másik pedig, mely a polgárok önzése miatt semmi effélét sem tett, államsegélylyel lesz megörvendeztetve ; megeshetik, hogy A. falunak kevésbé vagyonos, de áldozatra kész lakosai, iskolájuk terhét egészen födözni fogják, mig a tehetősebb, de a művelődésért áldozni nem hajlandó B, falu a törvényes 5% fizetésen felül semmit sem teljesítvén, államsegélyből fog támogattatni ; megeshetik, hogy néhol a tandíjt megtartják, hogy annál inkább gyarapítsák az iskola pénztárát, másutt minden önkéntes ajánlat elmarad az iskola javára s az iskolaiszék a tandijt is eltörli, miután az államsegély annál biztosabban remélhető, minél nagyobb lesz a fogyatkozás. Hogy tehát az önzés és művelődési ellentörekvés rendszeres jutalmat ne kaphasson, s az állami közvagyon méltányosan és igazságosan osztassék szét, meg kell állapítani, hogy az iskolai költség hányadrészét viselje a család, hányad részét a község és hányad részét az állam? Bernben az 1870-diki iskolai törvény szerint az iskolák építésénél az állam az építkezési költség 5%-kát viselheti. Tburgauban csupán azon föltétel alatt ad az állam segélyt a köszégeknek, ha ezek szerződésileg kötelezik magukat egy a község és a községlakók vagyoni állapotához mért pénzöszlet'el járulni iskolájuk pénzalapjához. S c h e r r javallja, hogy az iskolai költségek :

/.i"dét a család, %-dét a község s Y^-dét az állam viselje, tehetlen szegénység esetén azonban ez utóbbi tetemesb mérvű segélyt is nyújtson. A törvény kellő foganatosítása s a tanügy biztos módon fejleszthetése és emelhetése végett mulhalatlanu megkívántatik, hogy a kik annak végrehajtására s enneki vezetésére előállíttat-!ak, t. i. a tanfelügyelők, e pályán elméletileg és gyakorlatilag avatottak legyenek. Törvénybe kell azért tenni, hogy felügyelőségre csu án szakember alkalmazható, ki jártasságát hivatalba lépte előtt igazolni köteles. E részben nálunk már eddig is hibák kö-Vettettek el, melyeket nemcsak Révész támadott meg, hanem a külföldi és bécsi szakmüvek is feljegyeztek. (YV o 1 f r. Ch., és J e s s e n, Pái. Blatt. 1870.17. 18. sz.) A helybeli felügyelet azon módja, melyet a törvény a heti iskolalátogatás alakjában megszab, okszerűtlen és a tanitóra nézve boszantó. A felügyelő látogatása átalában megzavarja a tanítás rendes menetét, mert igen kevés látogató ért ahhoz, ugy intézni eljárását, hogy az az idő, melyet ő iskolában tölt a tanitóra nézve haszontalanul ne veszszen el. S minden héten elveszitni egy órát az egész iskolára nézve hátrányos. Átalában a visitatio a jó tanitóra nézve nem szükséges, a roszat meg nem javítja, s oly esetekben, hol nem szakférfiú gyakorolja, ki kellene mondani, mint az 1867. bajor törvényjavaslat kimondja, hogy az csupán a külügyekre) épület, mulasztások stb. terjedhet ki, a tanítás technikai vezetését azonban nem érintheti, a látogatások idejére nézve pedig elég lenne annyit igtatni törvénybe, hogy azok oly idő kö-