Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-05 / 6. szám

mes prózához közelit, vagy szánt szándékkal van szabálytalan vers formákban irva. Ezen izlési hiányokon kivtil, m:

. \ menetele, mind tartalma csinos a szembetűnően gondosan dolgozott kis beszédnek. S ezzel végeztem is az egész kötettel s tán kissé hosszasabban a szokottnál, de e kötet nel:em gyönyörűséget adott s a tér hiánya nélkül talán még hosszabbra terjedt volna megjegyzéseim sorozata, mely ily vázlatosságban és szaggatottságban is fel fogja tán az olvasóban azt a meggyőződést kelteni, hogy az ismertetett gyűjtemény jóravaló művek tárháza, melyet megszerezve az ember könyvtára nem csupán annyit emelkedik, hogy egy kötettel gyarapodott! Dömötör János. A classicai tanitás ügyében. (Folytatás.) 152. v. „Adstant ,ott állnak' a nyugalom és figyelem mellékérzelmével jeles ellentétet képez sedítióva

l« — Sok haszontalan s helytelen szó semmiért! Adstant = megállnak. T. i. a tomboló, tolongó, dobáló nép, a mint a neki imponáló, tőle tisztelt derék férfiút meglátja, „megáll." Mi van ebben magyarázni való? S még milyen magyarázat! Éppen mintha azt mondanám, hogy „az asztal a játék mellék értelmével, jeles ellentétét képezi az asztalos-műhelynek." Az asztal eszméiéhez járulhat evés, ivás, irás, tanulás, tanácskozás, játszás stb. mellékértelme: de hogy különösen melyik járuljon ezek közül, azt a beszélő szavainak kell ki fejezni s nem a commentatornak. így „megállhat valaki elfáradva, meghökkenve, elcsudálkozva, megrettenve stb. ; csak „nyugodva" és „figyelve" nem ; mert a nyugalom és figyelem nemcsak nem okai a megállásnak, de még szükségképi következései sem. Azért látta szükségesnek a költő oda tenni, hogy „figyelve (arrectis auribus) állanak meg," hogy nem hitte ezt a vonást az adstant eszméjébe beléfoglaltnak. Annak sem szabad hát hinni, a ki a költőt commentálja. Nem magyarázat az ilyen, ha- * nem a tanitvány bolonditása. 153. v. „regit animos, irányt szab az indulatnak." — Magában is idétlen kifejezés, mert a „hangulatinak nincs „iránya". Ilyekről mondja a francia, hogy „cles mots étonnés de se trouver ensemble." Szintoly rosz forditásnak; mert regit = kormányoz, s ez a szó egyik mint másik nyelven átvitt értelemben szélesebb körű, mint eredetiben a hajó kormányzását jelelő ige. így, itt azt is teheti, hogy lecsillapítja az indulatokat." T. i. „animus" bizony nem „hangulat", hanem indulat. Átalában a jegyzet merőben felesleges is, és a tanuló, hogy ha magára hagyva az ő egyűgyüségében így fordította volna ; „kormányozza az indulatokat", akár : „uralkodik az indulatokon", okosabb lett volna a commentátornál. 157. (nem: „857.") v. „Aeneadae, ,az aeneádák', Aeneas utódjai, itt átvitt értelemben ; Aeneas nemzetisége, azaz a trójaiak." — Ezen esetlen összeállítás, yagy inkább összenyttgözés helyett, jobban s rövidebben azt kellett volna, hogy „Aeneades = Aeneasék, Aeneashoz tartozók, Aeneas társai." „Aeneades" a „trójaikat" csak annyiban jelenti, hogy Aeneas trójaiakat vezérelt Italiába; s ha paphlagoniaiakat vezérelt volna, éppen vezérségénél fogva azokat is Aeneadoknak nevezte volna Virgilius, a mint hogy nevezte is a rómaiakat, Aen. VIII. „Aeneadae in ferrum pro libertate ruebant." „Aeneas nemzetisége" pedig éppen ugy nem volt a trójai nép*), mint nem volt a bécsi n p Jasomirgott nemzettsége. Az „Izrael nemzetségéiről nem kell hímet varrni. És mit csinálnak az Aeneadák ? A költő azt mondja: „quae proxima litora, cursu defessi petunt", — mit a commentártorunk azzal a bölcs jegyzettel akar világositni, hogy „litora, állitmányi névként áll a viszszahozó mondatban, holott tárgya volna a petere igének." — Hát bizony csak az is az, és semmi sem egyéb s az eszmezavarás helyett jobb lett volna azt mondani, hogy a visszahozó mondatból kimaradt a „sünt". Petunt litora, quae proxima (sunt)". A kitől ezt a facsarós magyarázatot tanulta a commentátor, attól vehette át az interpunctiot is, melyet mások helyesben igy ejtenek : „Defessi Aeneadae, quae proxima, litora cursu coutendunt petere." 160. v. „abaltounda, a hullám a tenger felől." 161. v. .„in sinus scjnditsese, megtörik kör alakjában." — Az eddigiek felett szemlét tartva sok balgaságra el voltam készülve, de ez utóbbi megvallom, mégis meglepett, még pedig három oldalról. Elsőben nem birtam képzelni, mikép „törhessék meg" akár hullám, akár egyéb valami „kör alakban !" Éppen ugy nem mint vasból ezüst sarkantyút. Másodszor lehetetlen vala megfejtenem, mikép lehet sinu s==k ö r. A kettő között más, mint trigonometriai viszony, nincs tudva, Virgilius pedig aligha ismerte ezt a tudományt. Harmadszorcsudálkoztam, mikép vállalkozhatik egy auctor magyarázatára valaki, midőn oly egyszerű és világos leírást, minőt költőnk ád a vihar űzte hajók menhelyéről (v. 159—161.) nem tud megérteni, és értetlenségében mindenféle kietlen értelmeket tulajdonit önkényesen a szöveg szavainak, s olyakat construal, a milyenre Írója nem gondolhatott. Sőt az a furcsa körülmény áll be, hogy elolvasván commentatorunk jegyzeteit, csak ugy juthatunk az idézett három vers értésére, ha az adott magyarázatokat merőben kivetjük az eszünkből. 164. v. „s c a e n a = nyilt hely." — Cáak az a baj, hogy Virgilius épen zárt félkört akar leírni és ír is le valójában. *) Magyarázónk, itt is, mint nem egyszer másutt, maga magát cáfolja meg saját idézetével, Aen. I. 565. „Quis genus Aeneadem, quis Trojae nesciat urbem ?" Ha szalmacsépléssel nem akarjuk vádolni a költőt, el kell ismernünk, hogy itt az Aeneas nemzetiségét megkülönbözteti a trójaiaktól.