Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1871-02-05 / 6. szám

séges állapotok nincsenek, protestáns egyházaink egyike sem idézi törvényszéke eleibe szabadon szóló és iró hivatalnokait. Minden roszat tehát, mely az egyházi téren felmerül, jelenlegi hitcikkeinknek tulajdonitani, teljességgel nem lehetnek okaink. Én a vallási és egyházi életben mutatkozó hiányok okainak: a protestáns egyházaink szétszakadozottságát, szegénységét, alkotmányunk és törvényeink hiányosságát, s ez által az egy cél felé törekvés lehetlenségét tartom, az elegyháziatlanodást hiányos alsóbb és felsőbb iskoláinknak tulajdonítom. Elemi iskoláinkat vallásos érzés nem lengi át, a vallástanítás katekhismusok által gépiesen történt és történik ; igy ment ekkoráig a papnöveldékben is, mi által a papság rideg vallástanitóvá, az iskolát elhagyott ifjút pedig, az iskolában vajmi keveset tanulton kivül semmi kötelék nem kapcsolván vallásához és egyházához, hideg hallgatóvá tette. Szeremlei ur nyilatkozatával egyetértve tehát, a reformegyletek irányát, nem a nálunk még eddig semmi roszat nem okozó, s a haladást, és vallásos törekvést nem gátló hitcikkek ujabb formulázására, vagy épen elvetésére, hanem a szív és lélek belső világának felébresztésére óhajtanám irányoztatni. Ezt kívánja és szükségli szerintem a Jésuitismus törekvése is, mely ujabb erővel és fegyverekkel igyekszik hatalma alá dönteni a jelenkor vívmányait, ujabb választó falakat húzni a felekezetek között, részére mindenféle eszközök által felekezetünkből tagokat toborzani. Nehogy magunk rohanva meg protestáns egyházunk hitelveit, magunk gyengitsük meg híveink keblében a hitet, hogy nem tudva mit tegyenés mit higyjen, annál könyebb ragadmányul essék az ólálkodó el'enségnek. A reformegylet működését tehát a sziv és lélek vallásos felmelegítésére, szeretetbeli egyesülésre, szóval humánitási célok elérésére óhajtanám részemről jelenleg irányoztatni. Ebben a célban azt hiszem egyesülhetnének minden felekezet jobbjai, egyházi és világi tagjai, és ezen célt egy közlönynek megindítása, s több ezen célra szolgáló vallásos iratoknak terjesztése által vélem eszközölhetni; az egylet működését pedig az egyes községekben vallásos felolvasások tartása által terjeszteni ismertetni, sez uton az egész protestáns egyházat idővel egy nagy egyletté egyesiteui, és csak igy az egyesülés által megerősödve és elkészülve tenni meg a nagy lépést, az elavult, de átaíánosan elismert hitcikkeknek az ujabb kor igényeinek s vallásos szükségleteinek megfelelő formulába való átalakítását, egy átalános zsinatban megtenni. Mely összeható munkásság következtében, remélhetőleg rom. cath. test véreink is megtennék a haladó lépést, legalább abba a nyomba, a melyet mi elhagyandók lennénk.*) Kér, január 12. 1871, B a t ta József s. k. ref. lelkész. Könyvismertetés. Kecskeméti lelkészi tár. A gyakorlati lelké szethez tartozó munkák gyűjteménye. A kecskeméti reform, egyházmegye ha t ározata folytán s erkölcsi pártfogása alatt szerkeszti Fördős Lajos reform, lelkész s főesperes. Második füzet. (Tatai András arczképével.) Pest, 1870. kiadja Petrik Géza. Megbocsát nekem a „Prot. Egyh. és Isk. Lap." szerkesztője, ha minden vád nélkül, csupán mint tényt megemlitem, hogy lápjában a könyvismertetések mértékébe n kevés egyenlőséget találhatunk. A ki ezt észre vette, akár az egész tizenhárom évfolyam alatt, akár kisebb időközökben, okvetlenül látnia kellett ennek okát is. Majd minden művet más- más egyén ismertet; más követelésekkel, más célokkal, más ideállokkal fognak a munkák olvasásához s igy bírálatához is, a miből aztán az következik, hogy gyakran, kevesebb követeléssel, középszerű munkák igen jeleseknek, igen jeles munkák csak középszerűeknek tűntek föl a kevésbbé figyelmes olvasó előtt. Hát ha még ehhez azt is hozzá vesszük, hogy sokszor, egy- egy uj vállalatnál, mind az írók, mind a szerkeszető, mind a kiadó bátorítása végett, mind pedig a közönség buzdítása tékintetéböl épen irodalmunk érdeke követeli, hogy felettébb igaz ne legyen az ismertető ! Ily viszonyok közt valóban nehéz olyan bírálatot vagy csak jellemző ismertetést is irni, hogy azzal sokan meg legyenek elégedve a nagyobb igényű olvasó közönségből ; az meg — természetesen — általában is lehetetlen, hogy minden közelebbről érdekelt olvasó előtt Beneventum legyen a bírálat. Még nagyobb nehézséggel jár a mérték megtalálása gyűjtemények ismertetésénél, hol csaknem minden iró iránt más- más követeléseink vannak s£

hol régi elismert nevek, kitűnő egyéniségek uj emberekkel lépnek elénk, tyrok és ni agi s torek egymás sorábanjőnek mérlegbe. Imé e füzet is megholt írók műveviel kezdődik, kik fölött az Ítélet szava lehet akármilyen szigorú, az *) Senki nem gondolt másra közülünk, m nt „a sziv és lélek vallásos felmelegítésére"; s hogy a többek közt én mily kevéssé forgatom fejemben „egy uj modern egyház alakítását", arra elég idéznem röpiratom 5-ik tételét: „Jelzett álláspontjából' következik, hogy távolról sem akar uj vallást alapitni; hanem megujult vallásos-erkölcsi életet az evangeliumi szabadság szellemében és az öszszes műveltséggel öszhangzásban." Hogy iró miben van az eddig megjelent nyilakozatoktól eltérő véleményben, azt nem tudtam kitalálni Kov ács Albert. 11*